2015-01-23 10:41:19

"Tévéztem", azaz streameltem, ami eleve ritkán fordul elő velem, mivel általában utánkövetek, ráadásul december közepe óta kiestem a napi ritmusból, amit próbálok behozni. Tegnap épp "bekapcsolom a tévét", és látok végre valami nem deprimálót ellenzéki oldalról.

Egy tiszta tekintetű embert, aki tud normálisan (nem akarom mondani, hogy egyszerűen) fogalmazni. Ilyet állított például, hogy "Már megint-megint valamilyen címen ki akarnak venni a zsebünkből." 

Amit a médiában a korrupció dumával át akar vinni az ellenzék (csak ellenérzést válthatott ki eddig, mert a korrupcióhoz köthető megnyilvánulások ellenzéki oldalról agresszívak, amit az egyén hárít, azaz tartózkodik tőle), azt ez az ember kimondta. A korrupciónak két ismérve van. Az egyik, ami nehezebben elmagyarázható, az a zsarolhatóság. A másik, hogy a mi zsebünkből megy ki a pénz. Ezt eddig nem tudták így megfogalmazni (szemben a sok agresszív vádaskodással, ami korrupció-kommunikáció címén elhangzik), ez az ember kimondja: "Már megint-megint valamilyen címen ki akarnak venni a zsebünkből." 

"Ilyen kormány nekem nem kell." Végre valaki a másik minősítése nélkül (!) úgy fejezi ki véleményét, hogy nem projektál, nem hibáztat, csak elmondja, hogy mit (nem) akar. Ilyen megfogalmazásokkal kikerülhetne az Okosak Földje-spirálból végre az ellenzék. (A Kozmosz Okosak Földje c. - általam többször hivatkozott - szövege arról szól, hogy mindig másokat hibáztatunk, miközben elfeledjük látni a saját egyéni hibáinkat abban, hogy milyen a politikai rendszer.) 

Fentiekkel együtt a szakértői kormány-dumát (ti. a szakértői kormány egy politikai marketing-lózung és elkoptatott), valamint a rosszul szabott zakóját otthon hagyhatta volna.

Ebben a Bükiben van alázat. (A Zen filozófia szerint az alázat meg a kegy majdnem ugyanaz, csak egy hajszál választja el azokat.) Ezért belőle még akár lehet is egy magyar Pablo Iglesias.   

Bükiben láttam a jó értelemben vett alázatot, ha úgy tetszik a kegyet, és egyáltalán nem baj, hogy olykor zavarba került, ez csak hitelesíti, hogy nem gyakorlott szereplő. Pablo Iglesias a mai napig ilyen, pedig már rég pörög a mókuskerékben, és mégse szállt el.

Egyébként ő Pablo. (Kiválasztottam azt a felvételt, amelyen közelről a szemébe lehet nézni. Egyébként lényegét tekintve arról beszél, hogy a baloldal fontossága az emberség. Na, ilyet se hallani itthon…)