Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma József napja van.

A Fidesz esete a Tavares-jelentéssel

2013-05-23 10:02:40


Új mumus ütötte föl a fejét a hazai jobboldalon egy negyvenéves portugál fiatalember személyében. Rui Tavaresnek hívják, az Európai Parlament Zöld frakciójának (amúgy pártonkívüli) tagja, és bűne, hogy elkövetett egy jelentést (helyesebben egyelőre csak annak tervezetét), amely az alapvető jogok magyarországi érvényesülésével foglalkozik.


Talán nem mindenki számára világos, mi is az Európai Parlamentben a jelentés. Nos, a bizottságok folyamatosan tesznek javaslatokat a parlamentnek, milyen témákkal kellene a testületnek foglakoznia. Ha egy témát a parlament tárgysorozatába vesz, akkor az illetékes bizottság kijelöl egy úgynevezett jelentéstevőt (raportőr), aki az adott témához írásos előterjesztést készít. Összeszedi és értékeli a témával kapcsolatos tényeket, levonja a következtetéseket, és ajánlásokat tesz a parlamentnek, hogy milyen döntéseket hozzon, és milyen lépéseket tegyen az ügyben. Az előterjesztést előbb az illetékes bizottságok, aztán a parlament plenáris ülése megtárgyalja, szavaz az ahhoz benyújtott módosító indítványokról, majd dönt az így módosított előterjesztés elfogadásáról. Az így előálló dokumentum a jelentés.

 

Az EP Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottsága mármost egy esztendővel ezelőtt Tavares képviselőt bízta meg azzal, hogy az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló előterjesztést előkészítse. A képviselő benyújtotta a bizottságnak az egyévi szorgalmas munka árán összeállított dokumentumot, és ezzel fejére vonta a magyarországi jobboldal haragját. Lássuk sorjában, milyen vádakkal illetik a jobb sorsra érdemes politikust:

 

 A jelentés hemzseg a téves megállapításoktól és csúsztatásoktól.

Sajnos, nem így van. Bár nem különösebben szórakoztató és gördülékeny olvasmány, a tervezetet bárki elolvashatja magyar nyelven is, például itt, és meggyőződhet róla, hogy az precízen vet számot az alapvető jogok magyarországi helyzetével, és mindazokkal a támadásokkal, amelyeket a Fidesz az elmúlt három évben, kétharmados parlamenti többségével visszaélve ezek ellen az alapvető jogok ellen intézett. Fő megállapításai pontosak, lényegretörőek, és semmi olyat nem tartalmaznak, amit a magyarországi demokratikus erők és a jogállam elkötelezett hívei ne hangoztatnának immár három éve.

 

A jelentés a magyar jogalkotás olyan rendelkezéseit kifogásolja, amelyek mindegyike érvényben van az Európai Unió valamelyik másik tagországában is.

Ez a megállapítás igaz lehet, ám semmiképpen sem értékelhető a dokumentum hibájaként. Az EU mindeddig azért tudott csak nagyon nehezen eljárni Orbánék rombolása ellen, mert nem találtak ezt tiltó szabályokat – az EU-ban ugyanis egyszerűen senkinek nem jutott eszébe, hogy egy tagország kormánya ilyesmikre vetemedjék. Az erdőben ugye kiírják, hogy tüzet rakni tilos, de egy színház nézőterén nem, mert senki sem gondol arra, hogy valaki ott akar majd szalonnát sütni. Éppígy nem alkotott szabályokat az EU az önkényuralmi törekvések ellen, ezért Orbánék minden autokratikus lépésébe csak nagy nehezen, részletszabályokra hivatkozva tudott belekötni. A Tavares-tervezet fő újdonsága és erénye az EU korábbi, hasonló tárgyú dokumentumaival szemben éppen az, hogy a maga egészében, mint rendszert vizsgálja a magyar jogrend orbáni átalakítását, és mutat rá arra, hogy az ellentétes az Unió normáival, ennélfogva Magyarországot ma, ezzel a jogrenddel nem lehetne az EU tagjai sorába fogadni.

 

A jelentés politikailag elfogult, az európai baloldali és liberális erők támadása a Fidesz, és rajta keresztül a Fideszt soraiban tudó európai jobboldal ellen.

Ez a kijelentés sem igaz. A tervezet tárgyilagosan szembesíti az Orbán-kormány tetteit a jogállami értékrenddel, és állapítja meg az éles ellentmondást. A Tavares-jelentés az Unió részéről eleddig a legteljesebb gyűjteménye a jogállami elvek és normák Orbán-kormány általi megsértésének, de mindvégig a szigorúan ragaszkodik a tényekhez és sajnos egyetlen pontjában sem kell eltúloznia a valóságot.

 

A tervezet elmarasztaló  megállapításait valójában üzleti érdekek motiválják, a multinacionális nagytőke akarja politikai úton megtorolni a rezsicsökkentést, a különadókat és az Orbán-kormány többi, érdekeit sértő intézkedését.

Ez a kijelentés tudatos hamisítás, és jól tükrözi a Fidesz mentalitását, amely csak önös anyagi érdekeket ismer, értékeket nem. Az európai demokraták valójában a jogállami értékrendet kérik számon az Orbán-kormányon, fellépésüket nem a nagytőke profitjának, hanem a magyar nép szabadságának veszélyeztetettsége miatt érzett aggodalom vezeti.

 

A tervezet kettős mércét alkalmaz, a magyar kormánnyal szembeni ellenszenv okán olyasmit kér számon Magyarországon, amit más tagország esetében nem.

Sajnos ez a kijelentés sem állja meg a helyét. A tervezet semmi egyebet nem kér számon a magyar kormányon, mint azokat a demokratikus és jogállami elveket, amelyeket minden, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó állam magáénak kellett és ma is magáénak kell, hogy valljon. Valójában a tervezet kritikusai követelik a kettős mérce alkalmazását, amikor azt várják el, hogy a tervezet a már EU-tag Magyarországtól ne kívánja meg azon normák érvényesítését, amelyeket az Unió szervei minden új jelentkezőtől megkövetelnek.

 

A tervezet Magyarország, a magyar nép szuverenitása elleni támadás.

Ez a megállapítás annyiban igaz, hogy Magyarország föladta szuverenitása egy részét, amikor csatlakozott az EU-hoz: lemondott arról a jogáról, hogy olyan törvényeket hozzon, amelyek sértik az egyetemes európai értékeket, a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. Orbánék viszont ilyen törvényeket hoznak, és azért vágyakoznak a szuverenitásnak erre a föladott darabjára, hogy az EU ezt ne kifogásolhassa. A jelentés megállapításai és javaslatai épp ezért nem Magyarország, nem a magyar nép ellen irányulnak, hanem az Orbán-kormány azon gyakorlata ellen, amelyek következtében ma az Uniónak kell védenie a magyar állampolgárok jogait saját kormányuk ellenében.

 

A tervezet szankciókkal akarja sújtani a magyar népet, ezért a pártoknak politikai nézetkülönbségeikre való tekintet nélkül, egységesen kell föllépniük ellene.

Tény, hogy a tervezet fölveti politikai szankciók alkalmazását, ám ezeket a szankciókat az EU szabályai értelmében jogosan helyezi kilátásba az Unió előírásait megszegő magyar kormánnyal szemben. A magyar ellenzék demokratikus erőinek semmi okuk nincs arra, hogy e szankciók lehetőségének fölvetése miatt fenntartásokkal viseltessenek a jelentés iránt, arra pedig végképp nem, hogy európai képviselőik emiatt ellene szavazzanak. Nem az ellenzék dolga európai befolyását latba vetni a szankciók elkerülése érdekében, hanem a kormánynak nem kellene rájuk újra meg újra okot adnia.

 

A vádak tehát lényegüket tekintve egytől-egyig hamisak. A már unalomig ismert Fideszes propagandaeszközöket vonultatja föl: Tavares tájékozatlan, megállapításai ezért tévesek, Tavares az európai bürokrácia szolgálatába szegődött, ami előítélettel nézi a maga útját járó, eredeti megoldásokat alkalmazó magyar politikát, Tavares a nagytőke kiszolgálója, amely büntetni akarja az őt korábban élvezett kiváltságaitól megfosztó magyar kormányt, meg egyébként is, mindenki minket bánt, zárjunk össze a kormány mögött.

 

Kár lenne újra fölülni neki.

 

 

Szabó Zoltán



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A volt főpolgármester szerint Vitézy Dávid semmihez sem ért a közlekedésen kívül, Szentkirályi Alexandra – a...
Bővebben >>