2013-09-26 19:18:51

Van annak valami szelíd bája, amikor a Heti Válasz vonja kétségbe egy sajtóorgánum függetlenségét. „A DK igazgatója, Varju László függetlennek látszó online híroldalt is gründolt Hírhatár néven...” – írta szeptember 25-én a hetivalasz.hu, Gyurcsány Ferenc pártjának kiterjedt infrastruktúráját méltatva. De menjünk sorjában.

.

Először is, szeretném szívből megköszönni a Heti Válasznak, hogy cikkével reklámozta a Hírhatárt. Tényleg hálás vagyok, hiszen az ingyenreklám nem mindennapi lehetőség, ki kell az ilyet használni, kérem.

Mert azt azért ugye nem gondolják Önök OTT, hogy ezentúl aztán minden olvasójuk távol fogja magát tartani tőlünk, mint ördög a tömjénfüsttől… Büdös nagy labirintus ez az internet, kérem: az ember ide-oda kattint, google, anyám tyúkja, és máris a hírhatáron találja magát, máris elolvasta valamelyik írásunkat, és máris megfertőztük az igazsággal, amit ő máris belájkolt.

Aztán esetleg két perc múlva el is felejti, mert ilyen ez a popszakma hírműfaj.

Egyénként pedig nem tudom, minek köszönhetjük mostanában ezt a fene nagy népszerűséget, de ha nem a Heti Válasz reklámjának, akkor azt kell hinnem, hogy valamit nagyon jól csináltunk. Jó, nem mondom, van még hova fejlődnünk, de ha mondjuk az internetes mérőszámokat (lájkokat) nézem, akkor javasolnám a Heti Válasznak, hogy figyeljen, mert nagyon jövünk.

Vettem a fáradságot, és megkerestem az Önök remek portálját a Facebookon – tudják, az én generációmnak az az origó. meg úgy egyébként is kíváncsi természet vagyok. Szóval, a Heti Válasz, 2010. február 17. óta van jelen a közösségi oldalon. Ez alatt az uszkve három és fél év alatt sikerült nekik összeszedni 12541 lájkot.

Azért ez nem semmi.

Nekünk 2013. májusa óta 10765 van, de seráfütty. Azért mondom, jövünk.

Ja, és mindezt gyakorlatilag zéró költségvetésből. Csaxólok. Nekem nem a miniszterelnök osztja a tisztikeresztet, és nem ő osztja a pénzt sem. Félreértés ne essék, más sem. Ha egészen konkrétan szeretnék fogalmazni, Gyurcsány Ferenctől én még egy zsepit sem kaptam soha, nem hogy a tárcájában kotorásznék. És ezt elmondhatom még sok mindenki másról is.

Ezt csak úgy mondom, ha már így szóba került a függetlenség. Mert ha Önök OTT függetlenek, akkor az én anyám meg salakmotoros.

Teccikérteni.

Most látom, hogy megy a vakarózás: akkor most mi van? Vagy hogy? És pláne miért?

Nem csigázom tovább Önöket, OTT a Heti Válasznál, elárulom a megfejtést: függetlenek vagyunk, de elkötelezettek. (Most tartsunk két perc szünetet, igyanak egy pohár vizet, mert látom, hogy kezd szoros lenni a nyakkendő). Igen, elkötelezettek vagyunk: elkötelezettek a baloldal iránt, a demokratikus értékek iránt, az igazság iránt. Elkötelezettjei vagyunk a szabadságnak, az egyenlőségnek, a tisztánlátásnak. Mi nem ámítani szeretnénk olvasóinkat, hanem megmutatni nekik a valóságot, amiben élnek, élünk. Nem könnyű feladat. Nehezíti a kormány, a kormányhoz közel álló propaganda, sajtó, média, a kereskedelmi és a közszolgálati egyaránt.

Nem vagyunk könnyű helyzetben, de vállaltuk. Vállaltam.

Egyébként Önök OTT, Önök el tudják képzelni, hogy milyen pénz és érdek nélkül csinálni valamit? Vagy már elfelejtették? Nem mindenki kap csilliárdokat (de még milliókat se). El tudják képzelni, hogy ez a portál szenvedélyből született, és az is tartja fenn? És a mérhetetlen dac és makacsság, hogy akkor is megmutatom, és akkor is megcsinálom. Egy hatéves, szakadt laptopon, egy 28nm-es albérletben felküzdöttem ezt a portált a térképre. És képzeljék, nem gazdagodtam meg belőle. Nem is fogok. Mert nem ez számít. Nekem.

Na, erre varrjanak gombot.

És akkor most képzeljék el még azt is: nincs ám céges telefon, céges autó, céges laptop. NINCS. Te vagy, meg még egy-két hasonló elmebeteg. És csináljátok.

Tudják miért?

Mert nekünk van KIÉRT. Nekünk van választásunk. Nekünk van táborunk. Nekünk vannak szoci, szocdem, dk-s, bajnaista, liberális, lmp-s, pimpis olvasóink. Mert képzeljék: mi foglalkozunk velük. Írunk róluk.

Sőt, tovább megyek: mi mindenkivel foglalkozunk. Mindenkivel, akit mások az út szélére rugdostak, akik nem kapnak segítséget, akik minden nap küzdeni kénytelenek. Mert rengetegen vannak, és az ő problémájuk valódi probléma.

Önöknek OTT, Önöknek mi jut? Van egy táboruk. Mármint ha szalonképesek akarnak maradni, és nem szeretnének szélsőjobbra táncolni – nem, mintha ezt olyan kizártnak tartanám, hiszen látott ez az ország hasonlót mostanság – de még akkor is csak kettőnél tartanak. Szóval nem olyan nagy a választék.

Márpedig higgyék el nekem: a vetítést már nem sokáig veszi be az emberek gyomra. Ha most még csak halkan is, ha suttogva is, ha csak egymás között is, de már zúgolódnak azok, akiket az Önök parancsolója oda küldött, ahova. És én hallom azokat a hangokat is, ami Oda, Önökhöz nem jut el…

Én döntöttem: maradok elkötelezett. És maradok az élén valaminek, amiről úgy érzem: ez a helyes irány.

Mert Önök, OTT a pofácskájukat veregető, kitüntetést és pénzt osztó kezek tulajdonosaival, nos Önök így együtt úgy fognak járni, mint a bolgár pasi az M5-ösön a rollerrel…Nem jutott sehova, de a rend éber őrei azért eltakarították.