2013-05-23 09:08:40

A Nemzeti Dohánybolt koncessziós pályázat, elbírálásának körülményei, a trafikjogot elnyerők várható hasznának utólagos felhizlalása – népies nevén a Trafik-Mutyi – vélhetően az utóbbi évek leglátványosabb arroganciája a regnáló hatalomnak.

Mintegy kvintesszenciája mindannak, amit Orbán Viktor 2010-ben, parlamenti beszédében – kódolva ugyan – de megfogalmazott. Jön a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Itt mi diktálunk, szabjuk a törvényt és a tempót, a 2/3-os felhatalmazás a zemberektől mindenre, amit teszünk, több mint elég hivatkozási alap. Lehet beállni a sorba, aki pedig kívül marad, hát ne panaszkodjon.

A Trafik-Mutyi (így, nagybetűvel) mellett a közelmúlt ismert valós, vagy vélt visszaélései, - mint a Nokiás-doboz, BKV-ügyek, Sukorói-kaszinóberuházás, moszkvai székház-eladás - hovatovább pajzán huncutságoknak, gyerekcsínyeknek tűnnek.

Azért, mert a Tarfik-Mutyit előre beharangozva, mindvégig a nagy nyilvánosság előtt, szándékot nem leplezve vitték véghez. Bizonyítván az alaptételt, miszerint azt teszünk, amit akarunk.

Sokan és joggal vetik össze az ügyet Gyurcsány öszödi beszédével. A volt miniszterelnök szavainak máig tisztázatlan kiszivárogtatásával – igaz, orvul – Gyurcsány kapott egy még nem K.O.-t érő, de mindenképpen megrendítő ütést, amiből igazán sosem épült fel. Az akkori ellenzék pedig – ha sokszor megkérdőjelezhető eszközökkel, vagy utcai barikád-harcok árán is – de tanítani való módon leütötte a magas labdát: sikeresen mozgósított, megbénította a kormányzást, ellenzékben is teljességgel átvéve az irányítást.

A Trafik-Mutyihoz képest az öszödi beszéd olyan csekély súlyú, mint amikor egy templomi kórusfiút rajtakapnak, hogy mise közben csokit majszol.

Azzal kezdtük, hogy ez az ügy Orbán Waterloo-ja lehetne. De ehhez az kellene, hogy a mai ellenzék is üsse le a magas labdát. A know-how-ért nem kell messzire menni, a példa adott.

De ez történik? A válasz más, mint nem, aligha lehet. Egy-egy jól-fésült politikusi megnyilvánulás, parlamenti szalon-hozzászólás, hogy „felszólítjuk a FIDESZT, vonja vissza a pályázati eredményeket” – erre telik. Sehol egy mozgósítás, szervezett vagy legalább spontán demonstráció. Még egy betegágyi hangon elsóhajtott „monnyon le” sem sikeredett.

Arra várni, hogy majd az EU erre is összevonja a szemöldökét és elmarasztal – nos, nem éppen az ellenerő jele.