2013-11-16 15:21:42

Már csak az a kérdés, kinek a győzelmének a napja, de semmi jóval nem kecsegtet, hogy ennek a napnak az angol neve Victory Day...

Leszámítva, hogy amikor éppen nem sírok rajta, akkor halálra röhögöm magam Mesterházy és Bajnai optimista nyilatkozatain, melyek szerint zsebünkben a győzelem, meg hogy miniszterelnök leszek, akárki meglássa, akkor azért néha eltöprengek azon, hogy tényleg, mit csinálnának ezek, ha egyszer győznének? Merthogy a dolgok mai állása szerint legfeljebb ők is meghökkenten nézhetnének maguk elé és félhangosan idézgethetnék Beke Kata örökbecsűjét: „Jézusmária, győztünk!”

Aztán előszednék a fiókból a remekműveket, melyeket a tíz cikluson keresztül bizonyított – hogy mit bizonyítottak, azt most ne firtassuk – szakértők hordtak kazalba, amikor a tervezés időszakát hirdették meg, elkoptatva három nagyollót és a Ctrl, valamint a C és a V billentyűk feliratát számítógépükön. Ez már önmagában előrelépés lenne, hiszen végre valaki elolvasná az érdekfeszítő kompilációkat és korszakos elképzeléseket, majd letennék az asztal sarkára, hadd lássa a betévedő, hogy itt a munka tudományos alapon folyik. Aztán – miután belakták a kormányzati intézményeket, melyekben az irodákért előre kifizették a bérleti díjat Simicskának, majd megindították a pert a Puskás Akadémia tulajdonába került Honfoglalás című Munkácsy festményért, elkezdenék a kormányzást.

Erre viszonylag kevés idejük maradna, hiszen a bírósági tárgyalásokat addigra áthelyezné Handó Tünde Bakiba, ami nem bírálat, hanem az azeri főváros új neve, ahol a Wizz Air járatain luxuskörülmények között utazó szocialista politikusok mindjárt le is ülhetnék a bíróság által herdálásukért kiszabott tényleges életfogytot – vagy balta. Egyébként is lenne egy-két akadály, hiszen például a parlamenti vécésnénit is az előző kormány nevezte ki tizenkét évre, így az új rezsim vagy a Parlament körülszarásának tradicionális szertartását választhatná, vagy becsinálna, de az első esetben az ÁNTSZ előző rezsim által 24 évre kinevezett vezetője úgy megbüntetné őket, hogy belegebednének.
Ha segítségért az Alkotmánybírósághoz fordulnának, akkor az ötven évre kinevezett alkotmánybírák csendesen mosolyognának, elismeréssel adózva a Vezér látnoki képességeinek és előrelátásának, hiszen ha nem őket nevezi ki, akkor bizony akár még az is előfordulhatna, hogy valaki segítséget nyújtana nekik.

A dicső győztesek akármihez nyúlnak, a falnak mennek, de – hálistennek - ez nem fog soká tartani, hiszen a költségvetésről gyakorlatilag nem az országgyűlés dönt, hanem az a testület, melynek tagjait száz évre nevezte ki Vikkancs.
Ha meg nincs elfogadott költségvetés, akkor a Köztársaság nélküli Elnök új választásokat ír ki, vele meg együtt rántottunk csizmát, ugye.
Így aztán a demokrácia fél évig agonizálna, majd átadná kilehelt lelkét az enyészetnek, a maffia meg visszaülne a hatalomba és jókat röhögne a sok hülye lúzeren.

Mikor kérdezik Bajnait, hogy hogyan tervezi ezt a problémát megoldani, akkor elmondja, hogy meg akar állapodni Viktorral, hogy a kétharmados törvények helyett legyen elég a feles is, ezzel határtalan realitás-érzékről és parttalan optimizmusról téve tanúbizonyságot.
Addig álljon levegővétel nélkül féllábon, míg nem sikerül tető alá hozni az egyezséget. Én meg sírvafakadok, mert Bajnairól eddig is tudtuk, hogy nem egy karizmatikus pártvezér típus, de hogy a szellemi képességei teljesen adekvátak kiskamaszos kinézetével, ez azért meglepő.
Mesterházy meg nem mond erre semmit, mentségére szolgáljon, hogy még nem kérdezte meg Puch Laci bácsit, hogy mi is legyen pártelnöki véleménye, de ami késik, nem múlik. Csodálkoznék, ha nem az lenne a válasz, hogy a szocialisták kidolgozott tervekkel rendelkeznek a társadalom felvirágoztatására és bíznak a demokratikus állameszményben.

Nem azt várom, hogy akármelyikük is mondja el, hogy konkrétan kiket fognak letartóztatni a választások utáni nap reggelén, kiknek fogják a bankszámláját azonnal zárolni, de legalább valami kötcsei beszéd-félét lehetne rögtönözni a jogrend és a demokratikus államrend helyreállításáról, valaki végre már kimondhatná, hogy az Alaptörvény illegitim, az Alkotmány hatályon kívül helyezése a törvényesség látszatát keltő puccs, és meg kell majd vizsgálni az ezzel kapcsolatos büntetőjogi helyzetet. Nyoma sincs ilyen elképzelésnek, de ha lenne is: hol van az ehhez szükséges jogi, rendészeti apparátus, hol vannak azok a megbízható emberek, akik a Honvédség, a Rendőrség és az egyéb államhatalmi szervek élén biztosítanák a TEK lefegyverzését, a helyzet kézbentartását, akik mernének elfogatóparancsot kiadni a Fidesz-éra prominensei ellen?

Itt csak a szarmaszatolás folyik, meg rózsaszín felhőcskékről lógatják a lábukat azok, akiknek kész, kidolgozott terveiknek kellene lenni a demokratikus államrend helyreállítására. Mondhatják, hogy, de hát ezek nem demokratikus eszközök!

Dehogynem!

A demokratikus államrend helyreállítása érdekében minden rendelkezésre álló eszköz megengedett, hiszen innen indul minden. Nem azon kellene tipródni, hogy az 51 százalékos többség mire elég, hanem azt kell végiggondolni, hogy a választók egyharmadának felhatalmazásával fel lehet-e számolni a demokráciát, lehet-e új alkotmányt barkácsolni, lehet-e egy Alkotmányra felesküdött állami főtisztviselőnek és személyenként kiválogatott bandájának szétverni a Köztársaság alkotmányos berendezkedését. Ha nem, akkor el lehet olvasni az Alkotmányban is, meg szánalmas utódjában is, hogy az ilyen törekvések ellen minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége fellépni.

Ami azt illeti, nem vagyunk egy kötelességtudó nemzet.

Hogy akkor milyenek vagyunk? Hadd ne taglaljam…

:O)))