2014-11-03 13:23:30

Naná, hogy a tudatlanok is jól érezhetik magukat állapotukban, hiszen az adott esetben nem okoz akkora fájdalmat, mint a tudás általi felismerés. Egyszerűbben szólva, amit nem tudok, az nem fáj. Mai korunkban nagy a tudatlanság, és ez nem jó! A tudatlanság hátára felkapaszkodottak pedig csak úgy sütkéreznek manapság az anyagi javak jóleső fényében.

Persze lehet a filozófiáról írni úgy is itt, hogy az ontológiai ismeretekről, a hegeli abszolút szellem fejlődéséről, a széles közönség számára emészthetetlen formában adjuk elő, az általunk szakszerűnek vélt mondanivalónkat. De nem ez a járható és követendő út. Filozófikus értekezéseinket, bármely témában is, úgy kell, hogy közvetítsük mások felé, hogy ne csak annak a szűk rétegnek váljék olvashatóvá, és értelmezhetővé, akik tanulmányaiknál, vagy polihisztori adottságaiknál fogva erre felkészültebbek, hanem mindenki számára közérthetően adjuk elő mondanivalónkat. Erre teszünk most és a jövőben is majd bátortalan kísérleteket.

Szokratész munkásságáról ma már az iránta érdeklődő számára a lehető legszélesebb információ halmaz áll rendelkezésre, az internet jóvoltából különösen. Csak beütöd nevét a google-ba és máris mindent megtudhatsz róla. Persze mindezeket rendszerezni is kell, különben elveszel a vele kapcsolatos irodalomban. Én most a jóról és a szépről alkotott nézeteire szeretném felhívni a figyelmet, természetesen röviden. A már korosodó Szokratész meg volt győződve arról, hogy a társadalmi, erkölcsi problémák vizsgálata meg kell, hogy előzzön minden más témában való szemrevételezést. Ez érthető, hiszen a gazdaság abban az időben még nem bírt általában olyan meghatározó szereppel, hogy véleményének alakulásában befolyásolta volna. Álláspontja szerint a már említett terület vizsgálati elsőbbségére azért is szükség van, mert az így szerzett ismereteket az emberek jellemének javítására lehet felhasználni. Ez máig tartó időszerűséget ad munkásságának! A mai magyar társadalom morálisan züllött. Prostituálttá tett tömegként hagyja, hogy a kerítőként rátelepült strici kormány kihasználja, miután félrevezetve, kitartottként még hálás is egy részük azért, amit velük szemben elkövetnek.

Tájékozódási pontokként vegyük hát szemügyre, Szokratész jósággal és szépséggel kapcsolatos kijelentéseinek lényegét, a mai állapotokra is figyelemmel. A jóság önmagában viszonylagos - vallotta, ami egyiknek jó, az a másiknak rossz. Tehát ami jó az illiberálisoknak, az nem jó a liberálisoknak. Bár a hasznosságot jelölte meg a jó alapzataként, de előző állításából erre is vonatkoztatható az, hogy ami egyiknek hasznos, az a másiknak káros. Mi akkor szerinte a jó? Egy helyütt így szólt: "Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság." Általános megfogalmazásban lényegi megállapításnak tűnik, kérdés, hogy a tudást hogyan és miképpen szerezhetjük meg. Ma is megszívlelendő intelme ez, amikor a magántulajdon alapján létrejött vagyoni differenciálódás, hasonlóan korához, olyan érdekellentéteket hozott létre, melyek közepette a politikai csatározások miatt is, a közérdek haldoklik a magánérdekkel szemben, bármennyire is igyekeznek ezt egyesek tagadni. Ezért az erkölcsi jó forrása szerinte nem lehet más, mint maga a hit. A kérdés most már csak az, hogy a miben való hit. Istenben, vagy önmagunkban. Egy rajtunk kívülállóban, vagy a bennünk valóban. Egy külső erőhöz fordulunk- e, vagy magunk erejéből leszünk úrrá a nehézségeken? 

A szép, a szépség fogalma is központi kérdés az idősödő Szókratész számára. Megkísérli bemutatni azokat a közös nevezőket, melyek alapján az emberek szépnek látják, láthatják mindazt, ami körülöttük van. És itt ugyanúgy, mint a jónál, a hasznosságig jut el, mint alapzatig, szép, ami hasznos is. Bár a hasznosság és a szépség között vannak erőteljes kapcsolatok, de ugyanúgy, mint a jónál, a szépnél is, elégtelen lenne az a magyarázat, hogy szép, ami hasznos is egyben. A szép, a szépség fogalmának tisztázása Szókratésznél a dolgok belső és külső tulajdonságainak a vizsgálatát is jelenti. Csak külső, vagy csak belső tulajdonságok vizsgálata nem elegendő a fogalom meghatározására, egységben, együtt kell vizsgálni minden esetben a külső és belső értékeket. Szerinte a trágyahordó kosár is lehet gyönyörű, míg az aranyozott pajzs is lehet visszataszító, ha kontármunka. „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.”(Xenophon: Emlékeim Szókratészról. Bp., 1986. 114.)

Lehet-e szép a prostituált, vagy egy gyerekgyilkos? Lehet-e szép a nyomorék? Lehet-e szép az, aki fogyatékkal született, az ki azonos nemű társát szereti? Lehet-e szép az, aki ellenfél, vagy ellenség? Lehet-e csúnya a gyermekem, vagy szüleim lehetnek- e csúnyák, vagy csak kizárólag szépek? Tájékozódási pontokat tudtam itt most megemlíteni, egyrészt a helyszűke, másrészt a közérthetőség miatt. Az olvasóra bízva azt, hogy az érdeklődés felkeltése sikerrel járt-e vagy sem. A lényeg, hogy Szokratész ma is időszerű! A jó és a szép fogalma meghatározói mindennapjainknak! Jobb és bal. Melyik a szép és melyik a jó?