2014-01-08 13:58:26

Megint valaki, aki tudja a tuttit…

Itt és most nem belpolitika következik! Aki úgy gondolja, kapcsoljon el máshova!

Régóta kísérem felajzott figyelemmel egyik primér nemzeti sorskérdésünk alakulását.

Nevezetesen: miként rángatható ki nemzeti labdarúgásunk sérült nemzeti szekerének (ld. válogatott) nemzeti tengelye az évtizedek óta egyre csak mélyülő nemzeti posványból?

Abból a posványból, ahová sok-sok hazai és néhány külföldi, alapból idegenszívű szövetségi kapitány taszította jobb sorsra érdemes („megbűnhődte már e nép”… stb.) labdarúgó nemzeti tizenegyünket.

A legújabban kinevezett szövetségi kapitány, a nemzeti focin felnőtt és szocializálódott, nem sztárjátékosból lett nem sztáredző, az egyenesbeszédű és nemköntörfalazó Pintér Attila a Sportaréna c. TV-műsorban fedte fel edzői-kapitányi hitvallásának néhány princípiumát, előlegként és örök tanulságul.

Ennyit a figyelem csigázásáról. Jöjjenek a puszta tények, akármilyen mellbevágóak legyenek is. Ha frappírozzák az olvasót, akkor is.

1. „Sokat számít, hogy az alaptaktikát tudják az itthon játszók”.

Szinte magyarázatot sem érdemel e világos és egyértelmű alapvetés. Hogy kitől, mitől tudják az itthon játszók (értsd: akiket nem vettek meg külföldi csapatok) azt a bizonyos – eleddig felettébb sikertelen - alaptaktikát? Talán velük született genetikai tulajdonság vagy tanult viselkedés áll mögötte? Nem tudhatjuk, de bizonyára nem is lényeges.

2. „Csak eredményes és eredménytelen futball van”.

Ugye, megdöbbentő reveláció? Ha az elődök ennek a felismerésnek birtokában lehettek volna, az a bizonyos nemzeti foci-szekér sosem kerül abba a bizonyos posványba, mint fent.

3. „Az őszinte beszéd viszi előre a csapatot”.

Mármint az öltözői őszinte beszéd, a mindenki mindenkiről elmondhatja felfogás maradéktalan érvényesülése.

Alighanem a kor labdarúgásának végső értelmét, a siker egyetlen és kizárólagos receptjét sikerült e helyütt közzé tennie a szövetségi kapitánynak. Nem a stratégia, nem a taktika, még csak nem is a labdarúgó készségek és képességek, nem az edzésmunka, nem is a motiváció, még annyira sem a pénz és a hírnév a mozgatórúgók. Nem és nem! A kulcsszó az „őszinte beszéd”.

Alighanem az „őszinte beszéd” meghonosítása és rendszerbe állítása lesz a megváltó erő nemzeti labdarúgásunk felemelkedésének nemzeti útján. Ezt kell bevinni a nemzeti válogatott öltözőjébe, s az eredmények nem maradnak majd el.

Az „őszinte beszéd” eléréséhez rengeteg eszköz áll egy felkészült szövetségi vezető rendelkezésére. Úgyis, mint feltáró beszélgetés, Freud-i mély pszichoanalízis, lelki zsarolás, pénzügyi előnyök (vö. trafik-engedély) kilátásba helyezése, stb.

Renitensebbeknél felpofozás, kisebb verés, továbbá alkohol, diszkó-drogok, marihuána, LSD lehetnek célravezetők, vagy a James Bond filmekből is ismerős igazság-szérumok befecskendezése. Ez már általában meghozza a kívánt eredményt, a delikvens őszintén feltár-bevall mindent.

Akinél még fentiek sem érik el a hatást, nos, annak a legkerényieskedőbb igényt is kielégítő Magyar Krónika c. folyóiratból való néhány perces felolvasás eredményezheti majd a kívánt szintű sokkolást és vele a megvilágosodást. Brrrrrrr…

Előbbiek fényében még elképzelni is szörnyű, hogy a világ vezető profi klubcsapatainak, válogatottjainak öltözőiben (pl. Hollandia) milyen hangulatok uralkodhatnak. Hátborzongató!

Hiszen a nyerő taktika, nyilván, ott sem lehet más, mint az „őszinte beszéd”. És náluk ezt, az eredmények igazolják vissza.

Persze, jóllehet, ezek ott külföldön csalnak. Az egyéni és csoportos önmarcangolás, lelki megtisztulás mellett azért focizni is tudnak.

- rigi -