2013-05-29 22:16:31

Mózes öt könyvének kétnyelvű - héber-magyar - nyelven való közreadója, Ballagi (Bloch) Mór, aki első zsidóként kerül be a magyar akadémikusok közé, 1840-ben, a zsidók egyenjogúsításával foglalkozó pozsonyi országgyűlésre röpiratot fogalmaz „Zsidókról”- címmel, mely elismerést kelt. A kivételes dokumentumhoz nem akárki ír előaszót: Vajda Péter.

Ez a 205 esztendeje, egy Bakony széli kicsiny falucskában, egyszerű jobbágy ősöktől születő, eredetileg orvosnak készülő, rendkívüli természetszeretetéről ismert tudós, zsurnaliszta és poéta többek közt a következőket veti papírra az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc kitörése előtt nyolc évvel:

„A zsidók elnyomása magában véve a legnagyobb igaztalanság volt. Minden egyes ember a föld gyermeke s őt onnan kiirtani senkinek nincs joga. Az életjogot tehát a születés adja eltörölhetetlenül, amibül ismét az következik, hogy főképpen azon földön van mindenkinek élni joga, ahol születék; mivel pedig minden föld honhoz, országhoz tartozik, minden születettnek hona, hazája van, az, melynek részét születési földe teszi...    Polgárrá lőn ő /a zsidóság/; tehát emberré. Nyitva előtte minden ösvény ereje gyakorlására, érdem szerzésére, létele szilárdítására. Letörölteték homlokárul a megvetés bélyege; nem földönfutó többé, hanem kedves és hasonló jogú fia a hazának...

Zsidók, vagy inkább Mózes vallásán levő magyarok, egy új haza nyílt meg számotokra, melynek örömei nektek is nyilandanak, melynek fájdalma a tiétek is lesz. Nem vagytok itt többé mostohagyermekek; érezzétek ezt, és helyezzétek be magatokat a nemzeti érzelmek közepébe...”

A reformkor a zsidósággal rokonszenvező, a zsidó vallás a keresztény felekezetekkel egyforma helyzetét és híveinek jogegyenlőségét sürgető hangulatába illeszkednek ezek a  Vajda-féle sorok.

Vajda Péter és Ballagi (Bloch) Mór a zsidók egyenjogúsításán túl nagy terjesztői ekkor a magyar nyelvnek is.  „A magyar nyelvben a nemzeti egység vezércsillagát és őrangyalát tekintsétek, mely nélkül maholnap egy, a töröknél nem jobb északi hullám nyelhet el bennünket... Legyen a magyar nyelv azon Ararát számunkra, melyhez megkössük polgári alkotmányunk hajóját, az igazság, munka és testvéri szeretet kincseivel bővelkedőt.” - hangsúlyozza a magyar nyelv fontosságát Vajda a „Zsidókról” előszavában. S többen hallgatnak is rá. A reformkor idején kétnyelvű imakönyvek, hittankönyvek látnak napvilágot, többen magyar nyelven tartják zsinagógai szónoklataikat. Kiemelkedik közülük a nagy tudós és hazafi, Lőw Lipót, aki különösen nagy erővel munkál a zsidóság egyenjogúsításán, az  asszimiláción, aki szinte elsők között gyakorlatosítja a magyar nyelv használatát az egyházi szertartásokon. 

A magyar reformkor szerteágazó, újító, modernosító törekvéseinek alakjai, sok jóérzésű, személyiségei közül kiemelkedik tehát a 205 esztendeje született Vajda Péter is, aki miután felhagy orvosi pályára állásával, számos elbeszélést, regényt, novellát, verset és fordítást ad közre, illetve felvilágosult nézeteket hirdetve legtöbbször igencsak bátran vállal kockázatokat a hatalommal szemben. De mindezek mellett Ballagi (Bloch) Mórral országos hírűvé emelik a szarvasi lutheránusok iskoláját, ahová több zsidó származású diák is jár. Vajda itt, ezen iskola falai közt tartja népszerű előadásait, melyeket a város lakossága is nagy számban hallgat. Az „Erkölcsi beszédek” - címmel elhangzó - és papíron is fennmaradó -  szabad szellemű Vajda-gondolatok miatt hamar vizsgálat indul; a hatalom ugrásra kész az előadó számonkérésén. „Anarchikus politikai felfogás, vallások felforgatása” a vád, a hír feljut még V. Ferdinándig is, de jó akaratú egyházi vezetőknek köszönhetően sohasem kerül sor ítéletre. Igaz, a tudós költő hírtelen halála is befolyásolja azt. Őszintén gyászolja a nép, méltó síremlékének állításáért adakozás is indul Szarvason. Az azóta eltelt közel százhetven esztendő óta szülőhelyén, működésének színhelyein és máshol is intézmények, utcák, lakótelepek, szobrok őrzik nevét, emlékét. Azonban írásait kevesen lapozzák, gondolatait ritkán idézik. Legutóbb, közel tíz esztendővel ezelőtt (2004-ben) láttak napvilágot összegyűjtött művei egy kötetben az akkori Oktatási Minisztérium támogatásával, mely igazán értékes, s élvezetes olvasást nyújthat a Vajda iránt érdeklődőnek.*  

Például Vajda Péter gondolatai a világ mozgatójáról ma is kedvesek:

     „...Hitegységre kell törekednünk. A természetben egy jó atya mutatkozik, kinek atyai gondja s alkotói szeretete mindenhová kiterjed. Ő fölküldi napját a pillangónak szintúgy, mint az embernek, kizöldíti a tölgyet, hogy levelei tápláljanak egy egész világot apró lényekbül, gyümölcse eledelül szolgáljon állatoknak s árnyában az ember pihenhessen, s gyönyörködjék. Szellőt küld a tengerre, hogy éltesse a vizeket és benne a milliárd állatokat a nagy cethaltul a legkisebb féregig, hogy az emberek hajói gyors menetelt kapjanak rajta, átszökdössenek a hullámokon és világrészek áldásait, kincseit hozzák nekünk...

Szeretete beszél hozzánk a napfényben, holdvilágban, a rezgő csillagokban, esőben és viharban, az évszakok forgásában. Szeretettel alkota ő mindent, legcélszerűbben rendeltetéséhez. Szeretete legszebb gyöngyéül állítá az embert a világra, fölruházva őt testi s lelki elsőségekkel, hogy koronája legyen a teremtésnek... Isten a legnagyobb bölcsességgel rendezte el a természetet. Vannak emberek, kik e rendezésnek ellene akartak szólani, jobbítani akartak rajta: a rövidlátó bohók, kik meg nem gondolák, hogy mi csak bámulni is kevesek, gyöngék vagyunk azon nagy összehangzást és célszerűséget, mely isten műveiben, a világban látható...” 

*Mudra Viktória – Zákány Tóth Péter (vál., szöv. gond., jegyz.): Vajda Péter művei. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2004.