Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.

Akikről lemondtak

2013-05-23 10:01:40


Egyik ismerősöm mesélte el ezt a történetet, aminek kutyasétáltatás közben lett szemtanúja. Egy guberálót látott, amint éppen boldogan csapott le zsákmányára: egy csirkecomb viszonylag ép maradékát találta meg az egyik kukában. Ott helyben be is kebelezte, majd ismét belenyúlt a kukába, kihalászott onnan egy szalvétát is, gondosan megtörölte vele a kezét és a száját, aztán tovább sétált. Igen, ez 2013-ban történt, Magyarországon. Az a belső tartás, hogy valaki szalvétát használ akkor is, ha az ebéd a szemétből került elő, arról árulkodik, hogy ez az ember nem is olyan régen még egészen más körülmények között élt. Ő is egyike azoknak, akikről a kormány lemondott.


Társadalmunk jelentős részéről mondható el, hogy ez a hatalom elengedte a kezüket. Nem csupán problémaként kezelik őket; megpróbálnak úgy tenni, mintha nem is léteznének. Nem polgárokat látnak, vagy legalább segítségre szoruló embereket, hanem olyan statisztikai adatokat, amelyek zavaró tényezők a vezetés tökéletes világképében. A jobboldal ideális családmodellről alkotott paneljébe, ahol erőtől duzzadó, egészséges házasfelek nevelgetik a jótanuló-jósportoló gyerekeket, nem férnek bele a problémás elemek. Ez a szemlélet azonban nem csak felelőtlen, de egyenesen visszataszító: Benigni Oscar-díjas filmjének, a II. világháború alatt játszódó „Az élet szép”-nek egyik jelenetét idézi, amelyben egy asztaltársaság felháborodottan számolgatja, hogy egy fogyatékos naponta hány márkájába kerül a Harmadik Birodalomnak.

 

Ez a felfogás persze tökéletesen beleillik a Fidesz mentalitásába, a lázári „akinek nincs semmije, az annyit is ér” ideológiába. A társadalom nagyobb része azonban nem kíván azonosulni ezzel a szemlélettel. Aki képes, az elmegy külföldre, ahol nem csak beígérték az egymillió munkahelyet, mert ígéretekből nem tud enni adni a családjának, és nem tudja megfizetni a nem létező tandíjat sem a gyermekeinek. Így tűnnek el a munkaképes adófizetők az országból, és így maradnak itt azok, akiket a kormány az út szélén hagyott, akikről nem akar tudomást venni, de akik léteznek. Munkanélküliek, akiket minden segítség nélkül hagytak, közmunkások, akik fillérekért, jóformán kényszermunkát végeznek, nyugdíjasok, akiknek télen választaniuk kell, hogy esznek-e vagy fűtenek, öregek, akiket kitesznek a nyugdíjas otthonokból, fogyatékkal élők, akiktől elvették a rokkant-nyugdíjat és gyerekek, akik a fokozódó nyomorban és kilátástalanságban élik mindennapjaikat. Számszerűsíthetjük is őket, a tisztánlátás kedvéért: 2013 márciusi adatok szerint öregségi nyugdíjban 1 995 922 ember részesül, rokkantsági és rehabilitációs ellátásban 160 887 fő, a regisztrált munkanélküliek száma 502 ezer, a közmunkások körülbelül 12 ezren vannak. A szegénységben élők száma együttesen 4 millió főre tehető. Beszédes számok. Ennyi embert kellene ott hagyni az út szélén a Fidesz és Bogár László szerint.

 

Ami végképp nem látszik, az az, hogy hol a folyamat vége, mire megy ki a játék? Megvárják, amíg az ország egyik fele elmegy, a másik fele pedig vagy meghal, vagy olyan mély nyomorba süllyed, ahol már tiltakozni sincs ereje? Vajon miért nem számolnak az elengedettekben rejlő potenciállal? Hiszen ennek a nem csekély számú embernek nagy része igenis rendelkezik szavazójoggal. Az ő szavazatuk nem kell? Ha őket elveszítik, az nem számít veszteségnek? Esetleg a Fidesznek már arra is van forgatókönyve, hogyan fog valódi szavazatok nélkül választást nyerni 2014-ben?

 

Aki hisz a demokráciában és az emberi méltóságban, az mindezt nem várhatja meg. Nem fogadhatja el, hogy a rokkantak és a közmunkások alamizsnát kapjanak, hogy a munkanélküliek akár két éven keresztül ne jussanak jövedelemhez, hogy a nyugdíjasok egy átdolgozott élet után ne élhessenek biztonságban, hogy a gyermekek azért veszítsék el minden esélyüket már a kezdeteknél, mert az éhségtől képtelenek figyelni az iskolában, vagy mert el sem jutnak oda, hiszen nincs olyan ruhájuk, amiben télen utcára mehetnének.

Főleg őmiattuk kell megállítanunk azt a folyamatot, ami 2010-ben indult el, és persze önmagunk miatt is, ha maradt még bennünk szikrányi jó érzés. Nem hagyhatjuk, hogy az út szélén hagyottak országa után az árokba rugdosottak országa legyünk, márpedig a Fidesz nem fog megállni. Kiépítik a maguk szűk elitjét néhány százezer sémába illő családdal, a többieket hagyják végképp elsüllyedni, mindennek a helyességét pedig majd beiktatják az Alaptörvény 28. verziójába. 2014-ben nem csak az ellenzéki pártoknak kell összefogniuk, hanem minden lelkiismerettel rendelkező, demokráciában hívő embereknek, aki polgártársának, teljes jogú állampolgárnak tekintik a leszakadókat is.

 

Csakis egymás kezét megfogva tudunk kimászni abból az árokból, ahova a jelenlegi kormány szánt bennünket. 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Megtorpant az online vásárlás korábbi növekedési üteme - állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósá...
Bővebben >>