2014-04-19 22:57:25

Abban a világban, amikor a politikai támogatottsága az uralkodó pártnak 99,8 százalék volt, az akkori szabadgondolkodó ellenzékiek - többek közt Göncz Árpád, Iványi Gábor, Solt Ottília, Haraszti Miklós és mások , - akkor úgy beszéltek önmagukról, ellenzékiekről, mint akik a 0,2 százalékhoz tartoznak. Egy átlagos, hetven kilós ember testtömegének 0,2 százaléka az a 15 dekányi nyelv, ami a szánkban a beszédet irányítja. S manapság is, amikor egyesek igyekeznek elhallgattatni az igazság szószólóit, a jelen ellenzék bátorabbjai közül sem hajlandók erről a kettő tized százalékról lemondani. Tisztelet mindazoknak, akik ezekben a napokban a "nyers erő" után a jog eszközét is bevetik majd a vitatott 1944-es német megszállási emlékmű felállítása ellen, - ezáltal úgymond a nemzeti emlékezet "kanonizálása" ellen.
A főváros Szabadság terén több mint egy hete demonstráló antifasiszta honfitársaink a mindennapi bontással, vagyis az aktív "polgári engedetlenséggel" egyelőre hatékonyan akadályozták és akadályozzák az építkezést, s minden, még lehetséges szabad fórumon hallatják hangjukat az igazságért.
Valahol, valakitől azt olvastam az elmúlt hetekben, hogy a tervezett Gábriel arkangyalos-birodalmi sasos emlékmű helyébe - amely Pusztai Erzsébet konzervatív politikus szerint "szembe fordítja a magyart a magyarral" - valójában annak kellett volna emléket állítani - ha már annyira emléket szeretett volna állítani a hatalom - aki 1944. március 19-én, a megszálláskor egyes-egyedül ellenállt, fegyverrel kezében várta a rátörő náci-németeket, a Gestapo embereit: Bajcsy-Zsilinszky Endrének.

Valóban, egymaga Bajcsy-Zsilinszky volt az ebben az országban, aki 1944. március 19-én tettlegesen ellenállt, fellépett a megszállókkal szemben. A neves újságírónak-politikusnak lételeme volt az örökös cselekvés, a tevőleges ellenállás. Örök ellenzéke volt a Horthy-világnak, a nemzeti függetlenség, a paraszt-polgári demokrácia, s az örökké érvényes szociális igazságosság jegyében. Pedig jobboldali gondolkodású volt; élete kezdetén a szélsőjobboldalról indult, de magyarként, humanista emberként és keresztényként nem volt "hajlandó megvonni az emberi jogokat attól a néptől, amely a tizenkét apostolt adta a világnak..." Csonkán fennmaradt hagyatékában közel kétszázra tehető azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben a politikai és származási okokból, zsidóságukért üldözöttek érdekében eljárt az akkori hatalomnál. Nem véletlenül lett szálka a hatalom szemében, s lett gyanús ellenzéki, bizonytalan politikai egzisztencia, s fosztották meg parlamenti képviselői mentelmi jogától, majd 1944 szentestéjén gyorsan kivégezték. Érthetetlen, hogy az ő alakja, történelmi üzenete nem jelenik meg szinte semmilyen szinten sem manapság a hivatalos emlékezetpolitikában.
De Bajcsy-Zsilinszky nemcsak antifasisztaként lehetne példa. Életében szociális igazságosságot is hirdetett; olyan társadalmi nézeteket, amely többek között a dolgozó osztályok szociális helyzetének alapjaiban való megjavítását követelte. Hol van manapság ilyen jobboldali-nemzeti-keresztény-konzervatív politikus? S hol van hetven év után is a szociális igazságosság? Milyen "keresztényi" magatartás az, amikor ellehetetlenítenek betegeket, rokkant embereket, amikor üldözik az utcán lévő hajléktalan embereket, amikor ha valakit kétszer jogerősen felelősségre vonnak, mert az utcán aludt, harmadszorra már börtönbe is kerülhet?
S mindez akkor történik, amikor még a római katolikus egyház jelenlegi vezetője is mind gyakrabban beszél arról, hallatja azért a hangját, hogy "a szegények nem várhatnak", hogy Európa-szerte, illetve világszerte mind hatékonyabban lépjenek fel a vezetők, segítsék a megszorultakat, a nincsteleneket, a nyomorgókat. "A sebesült és az útfélen hagyott emberek kirekesztése vagy befogadása határoz meg minden gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedést és a vallásos programot. Napról napra mindannyian szembesülünk a választással, hogy jó szamaritánusok legyünk vagy közönyösen továbbmenjünk... Van-e annál megalázóbb, mint ha valaki arra ítéltetik, hogy nem tudja megkeresni a betevő falatját?" S ugyebár az egyre erősödő kirekesztésre, a rasszizmusra, az antiszemitizmusra is volt szó: "egy keresztény nem lehet antiszemita!"
Amikor rohamosan közelít az Európa Parlamenti választás, nem lehet gondolkodás nélkül elmenni ezen ügyek mellett. Bízzunk abban, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európája fog elkövetkezni, s benne egy ilyen Magyarország is. Addig sem legyünk hajlandók testtömegünk ama kettő tized százalékáról lemondani...