2014-06-19 13:43:16

Reductio ad absurdum

A minap az állami hírügynökség azt írja, hogy „Orbán Viktor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e benne félelem, amikor a még az egész keleti blokkot megszállva tartó szovjet csapatok kivonulását követelte a kommunisták által meggyilkolt Nagy Imre koporsójánál.” És látszólag rá is erősít üzenetére, mivel így folytatja: „Végre ki akartam mondani, amit senki sem mert.”

Fentiekkel szemben a korabeli tudósítás szerint ilyet nem mondott. Amit ezzel összefüggően ki mert mondani, az ennyi volt: „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”

Ez pedig nagyon távol áll a követeléstől.

Mivel a követel ige – a követ ige -el igeképzős bővítménye – azt jelenti, hogy nyomatékosan kérünk, vagy azt, hogy sürgetünk egy igény kielégítését, vagy pedig átvitt értelemben azt, amikor a körülmények meghatározzák, szükségessé teszik, hogy megtegyünk egy dolgot. (Például a győzelem kitartást követel a sportolótól, a haza szolgálatot követel a katonától.)

Orbán elméjén elég nehéz kiigazodni, ezért célszerű sorra venni mind a három verziót, hogy vajon melyikre gondolhatott, amikor – tételezzük föl – rosszul emlékezett.  Mivel tényszerűen az szovjet csapatok kivonása beszéde előtt megkezdődtek, az első opciót (nyomatékosan kér) kizárhatjuk; a második (sürgeti egy igény kielégítését) elvileg megállhat; a harmadik (átvitt értelem) szintén elfogadható lehet.

A korabeli tudósításban elhangzott mondat alapján, amit ma követelésnek nevez Orbán az reductio ad absurdum, ami azt jelenti, hogy az érveléskor a válaszadó elfogad egy állítást (az újságírói állítás: követelte a szovjet csapatok kivonulását), amely következményeként arra jut, hogy az állítás mégsem volt igaz. Pontosan ezt tette Orbán, mivel:

a)elvileg ráerősítésnek azt a mondatot szánta, hogy „Végre ki akartam mondani, amit senki sem mert.”

b)ezt elsőként Grósz Károly (MSZMP főtitkára) mondta ki január 10-én, azaz fél évvel hamarabb, mint Orbán Viktor (a Fidesz választmányi tagja) június 16-án.

Azaz, ha az újságírói kérdésre elhangzott első érvelés az, hogy nem volt benne félelem[1.], amikor a csapatok kivonását követelte, a második pedig az, hogy ezt előtte senki nem állította[2.], akkor a második állítás az első állítás elfogadásának következményenkénti nem elfogadás, azaz éppen a – szándékai szerint – ráerősítésként használt mondat tagadja előző állítását. Mivel, ha hamis az az állítás, hogy előtte ezt nem állította senki, akkor hamis az az állítás is, amiből következik ez az állítás.

Ilyen formán pedig kizárható a követel ige második (sürgeti egy igény kielégítését) és harmadik (átvitt értelmű) jelentése is.

Orbán állításainak összessége – még ha külön-külön igaz állítások is lennének –, mivel következtető szerkezetben vannak, mindenképpen hamisak.

Egyszerűen szólva: hazudott.