2014-09-08 17:01:31

Az Együtt párt vezetője, Szigetvári Viktor tőle megszokottan, és így praktikusan el sem ítélhetően, üvöltő baromságot írt Twitter és Facebook üzenetében: „Nagy csalódás Gyurcsány Ferenc új cikke. Az ellenzék egészének megújításában nem illetékes már. Formai ügyekkel foglalkozik a tartalom helyett.”[1]

Ferdinand de Saussure 108 éve tartotta első előadásait arról, amit a nyelvi strukturalizmus alapjának tekintünk a mai napig.[2] Eszerint: a jelentés a tartalom és forma feloldhatatlan kapcsolatát jelenti. Saussure nyelvelméleti munkássága a jeltudomány alapjait határozza meg.  Ekképp a jel két része: a jelölő (hangkép), és a szó fizikai jelensége (fogalom) azaz jelentéshordozó, s e kettő együtt nem más, mint „mentális jelenség”[3]. Azaz a signifiant és a signifié együttesen alkotnak egy jelet.

Hogy Szigetvári és agymosott hívei – már, ha vannak még ilyenek – is megértsék:

Következésképpen teljesen értelmezhetetlen az a mondat, hogy „Formai ügyekkel foglalkozik a tartalom helyett.”, mivel ezzel egy szöveget jellemzett. Szöveg esetében, amint fentebb illusztráltam, a „formai” és a „tartalmi” nem választható el egymástól.

A szocialisták szivárogtattak és hivatalosan is közöltek mindenféle sületlenséget, de mindez nem számít. A szivárogtatás azért, mert szivárogtatás, a hivatalos közlés pedig azért, mert politikai pehelysúlyúaktól való. Ezzel szemben Lendvai Ildikó azt mondta, „A kiinduló elemzésével, és nemcsak az országról és Orbánról adott, hanem a baloldal problémáiról adott elemzésével egyetértek. Így nem maradhatunk. Az így nem maradhatunkban nemcsak az van benne, hogy töredezetten és egymással vitatkozva, hanem, hogy egységes és szuggesztív új társadalomkép nélkül. Egy: tehát, ami az ő tollát hajtotta, az az érzés bennem is megvan. Kettő: a végcélt, hogy a pártok viszonya, hogy alakulhat, azt azért pár centivel arrébb látom. Én nehezen képzelek el, és talán nem is volna jó egy teljesen egységes új pártot még a távlatokban sem. Híve vagyok inkább annak, amire ő is utal, egyfajta pártszövetségnek, mint a CDU, CSU, ahol a pártok különböző bázison tudnak dolgozni, a maguk különböző hangvételével, de szövetségre tudnak lépni. Három: a naptáram másként működik. Én azt hiszem, hogy erről a pártszövetségről a ciklus második felében tudunk, 2016 után, de akkor kell.” Majd a végén hozzáteszi, megismétli/összegzi, hogy ehhez új társadalomkép kell, amit együtt kell kialakítani. (ATV Start, Medgyessy Péter kitálalt. 2014. augusztus 28.)

Lendvai semmiben sem állít mást, mint Gyurcsány. A strukturált szövegrész előtt egyetértését fejezi ki. Az első pontjában [„Egy…”] tovább közelít a szerzőhöz, mivel már affektív területen mozog: azt mondja, „ami a tollát hajtotta”, ill. „az érzés bennem is megvan”. A tollát hajtotta kifejezés nem gondolati, hanem érzelmi indíttatást feltételez, saját magáról pedig egyenesen azt állítja, hogy érzi, nem pedig gondolja. A második pontjában úgy tesz, mintha vitatkozna, de valójában nem teszi. A problémavázlatban a pártunió kifejezés szerepel a pártok szövetségére, Lendvai ugyan végéig pártszövetségről beszél, de pártuniókat (CDU, CSU) említ példaként. Illetve nem találja aktuálisnak a problémafelvetést, ugyanakkor Gyurcsány sem, mivel azt írja, „A nyugtalanság évei következnek”, azaz valamennyi nyugtalan év után látja ennek lehetőségét . A harmadik pontban is csak úgy tesz, mintha vitázna. Az időtényezőre ugyanaz érvényes, mint fentebb, az új társadalomkép-elképzelésben sincs köztük vita, hiszen a szerző ebből folyamatosan, a szövegtest elejétől a végéig kínál (az explicit tartalmakat idézem csak): „liberális demokrácia”; „belőlünk következik az állam és nem fordítva”; „önállóak vagyunk”; „alkalmazkodunk közösségeink által létrehozott szabályaihoz”; „meggyőződésünk, hogy az ember mindenekfelett áll”; „olyan államot szeretnénk teremteni, amely enged bennünket szabadon élni, nem szól bele vallási, politikai, kulturális, szexuális meggyőződésünkbe”; „akarunk jogállamot, szabad sajtót, szabad vallásgyakorlást, hatalommegosztást (…) független bíróságot, törvényesen működő ügyészséget”; „tulajdon szabadsága”;  „piacgazdaság”; „szociális felelősség”; „köztársaság”; „szociális piacgazdaság”; „ nyilvános, szabad vita”; „Kávéházi politizálással (…) sehova nem jutunk (…) ha nem szerveztek ellenállást, tüntetést (…)másodikak maradunk”.

Összességében az orbáni dichotómia szerint van jó és rossz, a gyurcsányi szerint angyal és ördög. Az ellenzéki reflexiók többsége pedig azt mutatja, az angyalok halmazában még mindig akad néhány rafinált, bűnnel kokettáló ördög.