Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Gedeon napja van.

Az antifasizmus nem jobb-, vagy baloldaliság kérdése!

2013-05-30 00:12:53


„A szabadság népe vagyunk, s ma, amikor a világ már döntött, hogy az új szolgaság helyett a szabadságot választja, nekünk, magyaroknak is hitet kell tennünk a szabadság politikája mellett. Nem frázisokban, nem szavakban, hanem tettekben. Legyen szabad a sajtó, a szólás, a gondolkozás, a kritika és a szervezkedés.”

 

Hetven esztendővel hangzanak el e szavak a neves antifasiszta politikustól, publicistától, Bajcsy-Zsilinszky Endrétől. Azelőtt, mielőtt újabb erők közelednek a Hitler-ellenes mozgalomhoz, s többek kezdik felismerni az összefogás szükségességét. A baloldali körökben is elismert Barankovics István, a katolikus értelmiség markáns képviselője, aki ragyogó vezércikkeiben a Magyar Nemzetben, valamint az Ország Útja című folyóiratban feltűnő bátorsággal, nyíltan és egyértelműen foglalt állás a német nácizmus diktatúrája és a germán Übermensch fajmítosza ellen, ekképpen gondolkodik ekkor az összefogás szükségességéről: „Ki vonhatná kétségbe, hogy a háborút a békével összekötő időszak sikeres átvészeléséhez a valóságos társadalmi erők szilárd fundamentumán nyugvó egységre van szükség... E holnapot alapozó idő a nemzettől azt a fegyelmet és mérsékletet követeli meg, amely ez alatt az átmeneti időszak alatt a rendnek a legjogosabb reformigények elé és fölé helyezését biztosítja...”
Lapját a Gestapo nyomására hamarosan be is tiltják. Ő maga pedig a letartóztatás ellen Budára, a ferencesek rendházába menekül, ahol szerzetesi csuhában vészeli át a hatóságok kutatóhadjáratát.

 

Barankovics Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozik. Együtt próbálnak tenni, közbejárni a kommunista Schönherz Zoltán megmentése érdekében a náci fajelmélettel ugyancsak szemben álló hercegprímásnál, Serédi Jusztiniánnál. Mint ismeretes, sajnos sikertelenül, - elkésnek.

Azonban hamarosan megszületik egy jelentős dokumentum, Bajcsy-Zsilinszky nyári, háborúellenes kisgazdapárti memoranduma, mely alapján létrejön a demokratikus, németellenes alapokon álló pártszövetség, a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt között . A politikai szövetség megkötésekor a Kisgazdapárt részéről Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és Sulyok Dezső, a szociáldemokratáktól Peyer Károly, Kéthly Anna, Szeder Ferenc és Szakasits Árpád vannak jelen. 

 

1943 nyara megmutatja, hogy az antifasiszta mozgalomban a különböző vallási árnyalatok, a legkülönfélébb felfogások is szépen megférnek egymás mellett. Jó példa erre a népi írók kiadójának, Magyar Élet Könyvkiadónak és a reformátusok évtizedes haladó hagyományokkal bíró ifjúsági szervezetének, a Soli Deo Gloriának (SDG) kezdeményezése: sor kerül a háború alatti legnagyobb magyar ellenzéki politikai tanácskozásra és a népi mozgalom legnagyobb „seregszemléjére” Balatonszárszón. A Magyar Élet Konferencia néven ismertté váló rendezvényen a jelenlévők meghányják-vetik Magyarország társadalmi viszonyainak főbb kérdéseit, s hogy hogyan tudna az ország a legjobban kilépni a háborúból, és utána milyen utat kellene követnie. A hat nap alatt számos előadás, felszólalás, hozzászólás hangzik el. A legnagyobb vitát Németh László előadása váltja ki a „harmadik útról”. A híres balatonszárszói tábor után néhány hónappal a német csapatok megszállják Magyarországot.

A Bajcsy-Zsilinszky, valamint a népi írók munkáiban megfogalmazódó németellenesség az egyetemi ifjúság körében termékeny talajra talál, számtalan népiekhez kötődő fiatal fog össze, vállal szerepet különböző ellenállási szervezetekben. Így például a Magyar Diákok Szabadságfrontjában, a Görgey- és a Táncsics-zászlóaljakban. Ezek az ifjak hamis igazolványok gyártásával, robbantásokkal, kisebb fegyveres akciókkal, zsidó munkaszolgálatosok mentésével jelzik, hogy a legnehezebb időkben is van értelme az ellenállásnak.
A Magyar Diákok Szabadságfrontja az illegálisan működő egyetemista szervezetek - a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma, Szabad Élet Diákmozgalom, Demokrata Diákfront, Parasztfőiskolások Közössége, Technikusok Demokrata Frontja, Demokrata Ifjúság, Protestáns és Katolikus Egyházak Demokrata Ifjúsága - összefogásából alakul. A Szabad Élet Diákmozgalom hozza létre a Görgey-zászlóaljat és kapcsolja be a Táncsics-zászlóaljat az ellenállásba.

 

A Szabad Élet Diákmozgalomban, valamint a titkos Magyar Testvéri Közösség nevű hazafias, németellenes társaságban vesz részt a fiatal Horváth János későbbi kisgazda politikus (jelenleg a magyar parlament korelnöke), aki a Bajcsy-Zsilinszky-féle eszméket harcosan képviselő ellenállói tevékenységéért lebukva megízleli a kémelhárítók kínzókamráját és a sínylődés tömlöcét:

 

"A Nemzeti Számonkérő Szék foglya lettem. Kihallgatás kihallgatást követett, veréssel, válogatott kínzásokkal fűszerezve. Mindent tudni akartak, hogy leállíthassák a röplapterjesztést. Hallgattam, nem mondtam semmit, így saját bőrömön tapasztaltam ennek következményeit. Nagyon értették a dolgukat. Talpalással kezdték. Az ember csuklóját kötéllel a bokájához kötötték, a gúzsba kötött áldozatot egy rúdra emelték úgy, hogy a testsúlya lefelé húzta, és a talpa vízszintesen felfelé állt. Ezután bottal verték a talpát. Az embertelen fájdalmon néha még gúnyolódtak is. Olykor rövid szünetet tartottak, hátha beszélek, aztán folytatódott a verés. Amikor végre kioldották a kötelet, a végtagok kinyújtása nem megkönnyebbülést, hanem újabb kínt jelentett. Persze az embernek nem volt ideje sajnálkozni önmagán. Újabb és újabb kérdéseket tettek fel. Céljuk a még szabadon lévő diáktársaink elfogása lehetett. Állandóan neveket emlegettek. Némelyikkel rendszeres kapcsolatban voltam az illegalitásban, másokkal
régebben találkoztam, de napi kapcsolatban nem álltam. Voltak, akikről csak hallottam, és végül olyanok is, akiket nem is ismertem..." *

 

Az ellenállás fiatal tagjaként harcol ekkor Vitányi Iván is (jelenlegi DK-s politikus, országgyűlési képviselő), aki Bajcsy-Zsilinszky élete utolsó pillanatainak is tanúja lesz:

 

"...Kegyetlenül vallattak, engem hagyományos módszerekkel: puskatussal, sétabottal, korbáccsal, áramoztak is. Egy sétabotot a fejemen törtek el. Sok seb nyomát őrzöm ma is. Többször elájultam. Azt hitték, hogy mint sovány, kifinomult értelmiségi gyerek hamar meg fogok törni. Hamar megértettem, hogy mi megy az emberben ilyenkor végbe. Nem lehet végig öntudatosan gondolkozni. A fájdalomtól elveszti az eszét, már azt sem tudja, miért van ott. De egyet azért tud, ha az elején nagyon erősen bevési magának, hogy nem fog vallani. Már nem azért teszi, mert fontos neki az eszme, a szabadság, az ellenállás, a szocializmus, a nemzet vagy bármi, hanem mert benne van a parancs, a kód. Én pedig nagyon erősen bevéstem magamba és semmi másra nem gondoltam...
December 10-én átvittek a Margit körúti fegyházba, majd 11-én - amikor már félni lehetett, hogy körülzárják Budapestet - autóbuszba raktak. Irány Sopronkőhida. Egy autóbuszon utaztam Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Szemben ültem vele, megszólított, kérdezgetett. Atyai szeretettel bánt velem. Tanúja voltam annak, hogy meg akarták szöktetni egy légiriadó alatt, de nem vállalta. Azt mondta, ha meg kell halni, meg fog halni. Kőhidán két szomszédos cellába kerültünk. Másik szomszédom régi munkásmozgalmi ember, ő megtanított, hogyan lehet a falakon keresztül érintkezni. Előbb kopogni kell, a megbeszélt módon, majd az ember a fülét a falra szorítja. Bandi bácsi is tudta ezt a regulát, de vele csak szűkszavúan lehetett érintkezni. Egyik nap a rabkórházba vittek együtt. Az orvos is rab volt. Zsilinszky mögött álltam, hallottam, amint az orvossal beszélgetett. Valami gyógyszerre volt szüksége. Másnap reggel néhány szót váltottunk, amikor kitettük a küblit az ajtó elé. - Fiam, a mű most már rátok marad. Nektek kell bevégezni - mondta. Nem egészen értettem, mit jelent. December 23-a volt.A következő éjjel fel-alá járkált a szobájában. Kopogtattam, hogy nincs-e valami baja, de nem válaszolt. Reggel rohangálás a börtönben. Távirat! - hallottam az őrök hangját, azt jelentette, elutasították Zsilinszky kegyelmi kérvényét. A mi celláink felé jöttek. Fülemmel a vasajtóra tapadtam. Hallottam, hogy Bajcsy-Zsilinszkyt elvezetik. Este, karácsony szentestéje volt épp, bejött a fegyőr és vele Révai Kálmán, a katonai ellenállás egyik vezetője, aki mint már elítélt (halálos ítélet kegyelemmel) rab házi szolgálatot
teljesített. - Szegény Bajcsy-Zsilinszky Endrét kivégezték - mondta. S hozzáfűzte, hogy a végrendeletében rám hagyta a felesége által küldött elemózsia-csomagot. „Szükséged van egy kis erőre. Minden jót kíván neked a demokratikus Magyarországon.” Aztán kimentek, én pedig ott ültem a csomaggal és egész este sírtam..." **

 

A sopronkőhidai fegyház nemzeti történelmünk egyik leghírhedtebb helyszíne 1944-ben. Ez a nyilas hadbíróság működésének utolsó magyarországi állomása, ahol a magyar fasiszta államhatalom képviselői kíméletlenül és kegyetlenül bánnak el a magyar nemzet függetlenségéért küzdőkkel.

 

A hazai antifasiszta ellenállás fontosabb küzdelmeiről és küzdőiről - legyenek azok baloldaliak vagy jobboldaliak, magyarok vagy nem magyarok, hívők vagy nem hívők - ma sem - hetven esztendő távlatából sem - szabad megfeledkezni, mert az antifasizmus nem jobb-, vagy baloldaliság, nem származás, és nem felekezeti hovatartozás kérdése!

 

Ahogy a fent említett különböző pártállású antifasiszta embertársaink a vészterhes időkben össze tudtak fogni a nemzet érdekében, úgy ma is azt kellene keresnünk mindnyájunknak ami összeköt, nem azt, ami szétválaszt!

 

Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő esztendők antifasiszta évfordulói - különösen a magyar zsidóság deportálásának közelgő hetvenedik évfordulója - jó alkalmakat tartogathatnak arra, hogy "bölcsebbek" legyünk, és több, méltatlanul elfeledett hősünk-mártírunk alakja megidéződjék, illetve még élő magyar antifasiszta kortársaink megszólaltassanak innen is, onnan is, hogy levonjuk a múlt tanulságait, fényükben áttekintsük az aktuális kérdéseket, s megszólítsuk a fiatalabb nemzedékeket.

 

 

Forrás:
* Élő történelem – Horváth Jánossal, a parlamenti képviselők doyenével beszélget Spangel Péter. Kairosz Kiadó, Budapest, 2012.
** Cseke Hajnalka: Határhelyzetek – Interjú Vitányi Ivánnal. Pallas Stúdió, Budapest, 1996.





Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Befejeződött a Lauber Dezső Sportcsarnok belső felújítása.
Bővebben >>