2015-02-06 17:47:32

Valóság pedig, ami annak van beállítva a médián keresztül. Ekképp pedig simán lehet a fickó annyiból valóság, hogy tapasztalati magja valóságos, ezzel szemben álvalóságok vannak valóságként elhitetve a médián keresztül. Azon kiigazodni a mai való világban, hogy mi valós, és mi nem, nagyon nehéz. Vesd össze, pl., Jean Baudrillard tudományos munkásságát az iraki háborúval összefüggésben, amelyből egy apró szösszenet, halála emlékére itt olvasható.

A címben parafrazált Vito Corleone-i állítás tehát akár igaz is lehet, még akkor is, ha filmből tanultuk meg. Ennek finomított változatai is igazak lehetnek, így pl. amikor békeüzenetet visz, még nem biztos, hogy áruló, csak az alkalom, vagy egy alkalom azzá teszi.

Mi az, amit én biztos nem hinnék el? Olyat, például, hogy valaki csak úgy feltűnik az életemben, vagy már benne volt, ha benne volt, akkor hirtelen közelebb kerül. Érezheti per se úgy az egyén, hogy ő az, aki, közelebb akar kerülni, ekkor alapos önvizsgálatot célszerű tartani: miért akarom, mi alapján stb., pontosan felidézni azokat a motivációs momentumokat, amiktől azt hiszem, hogy én ezt akarom. Mindez pedig, ha segítségnyújtásba van csomagolva (és itt megint nem kizárható, hogy az eredeti cél valóban őszinte ösztönös volt), akkor pláne gyanúsnak kell lennie.

Magam tartózkodom azoktól a túlzó állításoktól, hogy diktatúrában élnénk, ugyanakkor az állami gépezet már úgy működik, mint egy diktatúrában. Nincs olyan, hogy valaki működteti, egész pontosan egyik fogaskereke a pre-fasiszta államberendezkedésnek, és önzetlenül segít. Még akkor sem, ha fel sem merül benne, hogy ezt nem teheti meg. Mert nem teheti meg. Akkor sem, ha ösztönei diktálják. Mert neki lehet, hogy ösztönei vannak (legalábbis egy darabig), akik irányítják, azoknak meg esze, és főleg érdekeik.

Ez egy megtörtént eset, ami nem mai, ugyanakkor azért tartottam fontosnak kikiabálni így pár évvel a megtörténte után, mert az egyik sarkalatos pontja annak, hogy a több részre osztott ellenzék, mitől osztódott tovább, tulajdonképpen foszlott el. Ti.: egy olyan stratégiai és egyben szociometriai ponton történt a behatolás, mintha ki lett volna számolva, hogy ezzel két teljes szervezet is agyon van vágva. A másik, ami miatt fontosnak tartottam: egy tipikus eset, s miként az, lehet ellene védekezni.