Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.

Az igazmondás: bűn

2013-05-23 09:07:40


A kormánytöbbség ismét kimutatta foga fehérjét; az élet számos területe után a véleményalkotás szabadságát is korlátozni kívánja. Magyarországon ma megbírságolható az, aki ki meri mondani, meg meri mutatni az igazságot. Ellenzékiként ma ölbe tett kézzel kellene ülnünk, hiszen aki az arcukba meri vágni az igazat, annak fizetnie kell. Valahogy elfelejtették közölni, hogy a tények kimondása újabban szabálysértésnek minősül, legalábbis akkor, ha ezek a tények szűk galléros perceket okoznak a kormánypárt képviselőinek.

 

Karácsony Gergely és Szilágyi Péter, a PM (Párbeszéd Magyarországért) képviselői azt az égbekiáltó gazságot követték el, hogy egy transzparenst vittek a parlamenti ülésnapra, és ez a transzparens történetesen nem a Fideszt magasztaló üzenetet tartalmazott, hanem a nyers valóságot: „Loptok, csaltok, hazudtok!”. Ez a három szó, akárhogy is nézzük, a lehető legtömörebben foglalja össze a hatalom ars poeticáját, és ezzel az országban ma már mindenki tisztában van. Aki közéjük tartozik, az azért, mert maga is nap mint nap ezt csinálja, és most éppen az így megszerzett új kis trafikjának kulcsait zörgeti a zsebében. Aki pedig ellenzéki körökben mozog, az a saját bőrén szerezte meg a keserű tapasztalatot, miszerint a narancs csupán a gyümölcsöstálban mutat jól, egy ország vezetését nem szabad rábízni.

 

Ez a hatalom nem ismer sem törvényeket, sem korlátokat, és nem riad vissza semmitől, ha arról van szó, hogy meg kell védeni a mundér becsületét, amikor számukra kínos, de fájdalmasan igaz kijelentéseket tesznek rájuk. Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény ugyanis kimondja, hogy a képviselőket nem lehet felelősségre vonni, amennyiben véleménynyilvánításuk összefügg képviselői munkájukkal. Márpedig a PM csapatában játszó Karácsony Gergely és Szilágyi Péter éppen ezt tette, amikor táblájukat felmutatták. Ők még emlékeznek arra, amire a kormánypártiak már régen nem, hogy őket választók küldték a parlamentbe, és az állampolgárokat, illetve érdekeiket kell képviselniük. Ez az érdek pedig azt kívánja, hogy ha csak egy ilyen akcióval is, de tiltakozzanak a zsákmánymentalitás ellen, ha kell, minden egyes ülésnapon, és minden fórumon. Házon belül és kívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mi a vezetés valódi célja, mik az eszközei, és hogy ezzel a mentalitással hová fogják juttatni az országot. Egy képviselő mandátuma nem arra szól, hogy kifossza választóit és az elvett javakat tetszése szerint ossza szét a maga holdudvarában. Az ilyen ember nem érdemli meg a „képviselő” titulust, ő csak szimpla mezei tolvaj.

 

 A két képviselőt sújtó pénzbüntetés nem csupán azért felháborító, mert ellenkezik az idézett törvénnyel, hanem azért is, mert valóságtartalmú állításukat a bevett parlamenti formulákhoz képest szalonképesen közölték. Ez a többség szerint büntetendő, míg az, hogy tisztes kormánypárti férfiak alpári megjegyzéseket tesznek női képviselőtársaikra, teljesen helyénvaló. Szerintük elfogadható, hogy Vadai Ágnesről a baby dollt hiányolják, Osztolykán Ágnest pedig szobára vinnék, és mindezt nem is holmi virágnyelven közlik az érintettekkel, hanem meglehetősen velősen és lényegre törően. Ezeknek az uraknak a szemérmességmérője csak akkor akad ki, ha a lopás szót meglátják vagy hallják, a verbális zaklatás viszont teljesen elfogadott a parlamenti padsoroknak azon a vidékén.

 

Ugyan mit mondhatnánk erre? Hogy fáj az igazság? Itt már nem erről van szó, a hatalom képviselőinek arcán ugyanis nem szégyen vagy fájdalom tükröződik, amikor szembesítik őket saját magukkal. Az őszinte felháborodást olvasható le róluk, nyilván mélyen meg vannak győződve arról, hogy amit és ahogyan művelnek, az teljesen rendjén való. Veszélyes az, ahogy elvesztették a realitásérzéküket, ahogy elhiszik magukról, hogy helyesen cselekszenek, amikor elveszik a másét, amikor kihasználják és kizsákmányolják választóikat, ahogy elhiszik, hogy nekik ez mind jár, és nekik mindent szabad. Így fogják majd megmagyarázni maguknak, hogy választási csalást is szabad elkövetniük, mert nekik jár még négy, nyolc vagy akár harminc év a parlamentben. Elhiszik majd, hogy szabad olyan törvényeket hozni, amelyek megfosztják az állampolgárokat jogaiktól, és természetes lesz számukra, hogy rajtuk és a belső körön kívül mindenki nyomorban él.

 

Csak azzal nem számolnak, hogy sokan vannak még ebben az országban olyanok, mint Karácsony Gergely és Szilágyi Péter. Hozzájuk kell csatlakoznunk, és ki kell mondanunk, meg kell mutatnunk, hogy van itt néhány millió ember, aki az igazmondás helyett még mindig a lopást tartja bűnnek.

 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Az EU PAL-COPD az első olyan nagyszabású nemzetközi vizsgálat, amelynek célja a palliatív ellátás beépítése a...
Bővebben >>