2014-02-18 19:31:30

De nem nyomottak

A kedves olvasó bizonnyal ismeri azt a viccet, amit így indításnak szánok.

Páciens a pszichiáterénél: „Doktor Úr. Mostanában olyan bizonytalan vagyok. Vagy nem?”

Pedig, ugye, nem is olyan vicces. Kortünet hajszolt életmódunkban, amikor naponta többször is döntési helyzetbe kényszerülünk életvitelünk számtalan területén. Mit vásárolunk, milyen szolgáltatást és kitől veszünk igénybe, maradunk a réginél vagy váltunk, fizetünk-e többet vagy sem, stb.

És a világunk így is van kitalálva: döntési helyzetbe kényszerítenek nap nap után. Csoda-e, ha időnként besokallunk, ha szervezetünk ellenáll, vagy rosszabb esetben, megmakacsolva magát, egyszerűen kikapcsol?

Ugye, ismerjük a választ? Nem csoda. Ha orientációnkat veszítjük – akárcsak a pillanat erejéig is – védekező reflexeink segítenek, védik a még védhetőt. Különösen akkor, ha éppen ezt a bizonytalanságunkat próbálják meg valakik, érdekeik mentén, kihasználni, meglovagolni.

Bizony, a politika világa – ilyenkor, választások közeledtével – kiemelt csoportként kezeli azokat, akiket a „bizonytalanok” közé sorol. Azokat veszi ide, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva nem tárják fel a közvélemény-kutatók előtt szavazási preferenciájukat. Vagy, mert nem találtak maguknak választható alternatívát, vagy, mert nem kívánják döntésüket a szavazófülkén kívül senkivel megosztani.

A bizonytalanok. Így, gyűjtőnéven. A választási szándékot kutatók szerint sokan vannak, akár a végeredményt is döntően befolyásolni tudnák. A politikai marketingesek egyenesen úgy fogalmaznak, az ő megnyerésükön múlik-múlhat minden. Csak megfelelő hívószavakra – értsd politikai ígéretekre – van szükség az aktiválásukhoz. Mint valami aberrált sci-fi-ben. Ingereld megfelelően, és úgy cselekszik, ahogy akarod.

Meglehet, a sajátos szempontjukból igazuk is van. De csak ebből a sajátos szempontjukból. Egyebekben nincs. A bizonytalanok pontosan azért azok, amik, mert köszönik, a felkínált alternatívák egyike sem áll közel hozzájuk. Akár a versengő programok, akár megjelenítőik nem tűnnek vonzónak, vagy éppenséggel egyenesen taszítják őket.

A bizonytalanok nem ösztönemberek. Nem azért alkotják ezt a markáns csoportot, mert nincs határozott véleményük. Ellenkezőleg! Ők egy gondolkodó, kiérlelt véleménnyel rendelkező csoport. Határozott elképelésekkel, valós értékrenddel bírnak. Akiket nem ragad magával egy–egy adott politikus személyes varázsa, a jól-rosszul megfogalmazott, ám meglehetősen elkoptatott politikai jelszó, a csorda-szellem, a pillanat szabta egyéni érdek. Markáns világnézetük van.

Többre vágynak és várnak. És éppen a „bizonytalanok” kategóriájához tartozóan nem fogják eldönteni a választás kimenetelét. Távol maradnak. Ezért abban bízni, hogy majd az utolsó pillanatban… Hát, meglehetősen vékony a jég.

Egy népszerű amerikai-olasz film-vígjáték címét kölcsönözve: „Én a bizonytalanokkal vagyok.”

Vagy mégsem?

- rigi -