2014-02-08 11:45:16

Persze jópofa az a bohóc a plakáton, tulajdonképpen kedves figura, nagy kár, hogy a baloldali szavazók szinte kivétel nélkül a mi álruhás királyunkkal, I. Enyveskezű Viktorral azonosítják.

De azért valahol szánalmas is, hogy Magyarország legfontosabb közjogi aktusát, az országgyűlési képviselők választását ez a figura szimbolizálja, szerte az országban. 
A bohóc, aki ott áll az elmúlt évek kormányfői között, a legnagyobb ellenzéki párt elnökének és némelyik plakáton egy bűnügy vádlottjának társaságában.
A bohóc, aki ma megszemélyesítve is megjelent és megtámadta az ellenzéki összefogás egyik vezetőjét, Magyarország korábbi miniszterelnökét.

Nagy barátja vagyok a szellemességnek, a humornak, én is vallom, hogy akinek nincs humorérzéke, az mindenre képes, de be kell, hogy valljam, ebben a bohócban nem látok tréfát, ebben a bohócban én a választópolgár mélységes lenézését és valami végtelen kisszerűséget látok.
Ez a figura azt üzeni a választónak, hogy komám, veled nem érdemes érdemi kérdésekről beszélgetni, neked elég annyit odalökni, mint a hároméves óvodás gyerekednek, heherésszél rajta és szavazz ránk, majd mi gondolkodunk helyetted!
A színvonal hozzávetőleg az, mintha a baloldal egy olyan, háttal terpeszben álló focistával szerkesztené egy plakátra a Fidesz vezetőit, akinek lába között – sejtetve a rögzítési pontot – egy madzagon focilabda függ, a mezén pedig a Felcsút felirat látható, kezében pedig egy azeri balta.

Más kérdés, hogy az ellenzék plakátjainak kiragasztására felület sem lenne, mint ahogy más médiafelület sem áll a rendelkezésükre.
Ennek oka pedig a baloldal hülyeségig menő idealizmusa, vélt tisztessége, merthogy nyolc év kormányzati pozíció után, amikor már a kormányzásuk alatt is jelentős médiafölényre tett szert ellenzékük, még mindig nem tettek semmit a kiegyensúlyozott tájékoztatás megteremtése érdekében.
Ez több mint bűn, ez a bambaság és a jóhiszeműségnek álcázott butaság minősített esete, ez egyenes út a pusztulásba.

Annak idején, mikor a jobboldal naponta sírt egy lavórnyi könnyet a baloldali médiafölény miatt, Horn Gyula kisegítette anyagilag az éppen dögrováson levő jobboldali írott sajtót, Orbán meg első ciklusa idején évtizedekre előre kistafírozta a Heti Választ.
A  jobboldalhoz köthető üzletemberek pedig azzal is kifejezték hálájukat, hogy befektettek a jobboldali médiába, lett Hírtévé, lett Lánchíd Rádió, lett mindenféle egyházi adó, de baloldali, vagy liberális értékeket propagáló médiumok nem születtek.
Az ATV egyházi tulajdonosi háttérrel rendelkező televízió, a Klubrádió egy igencsak korlátozott hozzáférésű rádió, mely most jó üzletet kötött: közösségi frekvenciát kapott és elvesztett félmillió hallgatót – az összes hallgatója egynegyedét.
Természetesen a kampány kellős közepén, és ehhez tegyük még hozzá azokat, akik egy darabig tanácstalanul tekergetik majd rádiójuk hangológombját, mert keresgélik megszokott adójukat, de nem találják, és mire megtalálják, már csak egy ismerős hangot hallanak: Magyarország jobban teljesít!

Az internetről meg csak annyit, hogy hasonlítsuk össze az index vagy a kurucinfo hatékonyságát a Kapcsolat portál hatékonyságával, látogatottságával.
Viszont nézegethetjük a bohócot úton-útfélen, ő fog mosolyogni rád rádióból-televízióból, plakátról, szórólapról, a nyomtatott sajtóból, te meg hallgathatod a szomszédasszonytól, hogy ha az ellenzék hatalomra kerül, akkor azonnal elveszi a rezsicsökkentést és mindennek felemeli az árát.

Azért fájdalmas ez, mert a pártoknak vannak médiaszakembereik - az ellenzéknek is - akiknek ismerniük kellene a tömegkommunikáció helyét, szerepét, feladatát, módszereit, de úgy tűnik, nem állnak feladatuk magaslatán.
Pedig aki a politika környékén ténfereg, mindenki tudja, hogy a média kinőtte magát negyedik hatalmi ággá, és ehhez mérten kellene foglalkozni vele.
Ha valaki nem hiszi, akkor tanulmányozza kicsit Orbán hatalmi gépezetét, mely parádésan működik, mígcsak egyszer a nép ki nem ereszti egy kicsinyke kis lyukon működtetői vérét, de az még odébb van, és ne kívánjuk, hogy bekövetkezzen.
A törvényhozó hatalom a kétharmaddal az övé, a végrehajtó hatalom – a kormány és az államigazgatás – az övé, a bírói hatalom – igaz informálisan – nagyrészt az övé, és övé a média is.
Az első három elintézi a piszkos munkát, a negyedik meg elhallgatja és bekeni az ellenfeleket sárral, igen hatékonyan.

Merthogy magyarember nem a szemének hisz, mégcsak nem is a pénztárcájának, hanem a médiának, az alapállás az, hogy amit a tévében mutatnak, az igaz.
Meg mondták a rádióban is, esetleg megírta az újság is, mert a sajtónak még ma is hatalmas a tekintélye és minél iskolázatlanabb magyarember, annál jobban hisz a tekintélyeknek, legyen az bármi vagy bárki is, mindenkinek, aki elég távol áll tőle ahhoz, hogy misztifikálni tudja.
Ez ellen lehet harcolni, de a harc rohadt fárasztó, meg kellene hozzá kis szervezési tevékenység is, meg átgondolt terv, módszerek és aktivisták, pénz és energia.
Ez utóbbi kettő szoros összefüggésben van egymással, a befektetett pénznek és energiának az összege állandó kellene, hogy legyen, ha kevesebb a pénz, több energiát kell befektetni és viszont.

De hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe nyomtatni egy-kétezer fekete, öntapadós matricát A/4 méretben, Orbán Viktor nevével, azon azért csodálkozom, hiszen a gerillamarketing sem lenne, szabad, hogy ismeretlen legyen azoknak, akik egy kampányt irányítanak.
Persze lehet finomkodni, meg két ujjunk közé csippenteni a témát, mint rosszlány a liliomszálat, de az ellenfél csapatokat mozgósított és harcot hirdetett, márpedig a harcmezőn virágot szedni meglehetősen kockázatos…

Szóval tenni kéne még egy-két dolgot, különben a bohóc győzni fog, és akkor nem sok okunk lesz a nevetgélésre, legfeljebb rajtunk fog röhögni mindenki, mert a kárörvendés szintén szép magyar szokás.
Senki sem szeretne azok közé tartozni, akiknek a fejére borítják az ürülékes vödröt, mindenki inkább a másik tábort gyarapítaná szívesebben, mi meg majd sajnáljuk magunkat és keressük a felelősöket - másokban.
Magunkban kellene keresnünk, véleményem szerint…

:O)))