Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Szabina napja van.

Bokros teendők

2013-11-14 07:40:45


Szerintem nem kell minden politikust szeretni.


Sőt, szerintem egyiket sem kell szeretni, mert jobb esetben mindegyik rajtunk akar kísérletezni világmegváltó társadalomszervezési elképzeléseivel, laboratóriumnak nézve az országot, benne tízmillió kísérleti patkánnyal. Rosszabbik esetben emellett lopni is akar, visszaélve pozíciójával, a legrosszabb esetben ellopja az országot és ostoba cselédet csinál belőlünk. No, persze csak, ha hagyjuk, mert nincs az az idióta diktátor-palánta, akinek szeme előtt álmatlan éjszakáin ne ködlene fel néha az a golyóverte fal, mely előtt egy szomszédos ország diktátora álldogált az oda rendszeresített családi gazdálkodó társaságában, aki amúgy nem gondterhelt traktoroslányt alakított, hanem mérnök-akadémikust.


Ő is népe felvirágoztatója volt, ő is szembeszállt szövetségesével, ő is állandóan a függetlenségét bizonygatta, neki is tapsolt a nép az utolsó napig - és ő is lopott, mint a gép. Persze ő is csak biztonsági megfontolásokból, mivel egyébként övé volt az ország, tokkal vonóval - nálunk ehhez még a gyanta is hozzájön. Éppen a minap találták meg a vagyon egy részét - a Magyar Nemzet Online szerint 50 milliárd euro értékű aranyat – elásva, aztán ez vagy igaz, vagy nem, mindenesetre állítólag nálunk is el van ásva néhány ezer hektár föld egy Cinege utcai kert sarkában...


Mindenesetre ahhoz, hogy elvegyük a diktátor-jelöltek kedvét attól, hogy amfiteátrumot építsenek a Népstadion helyére, ahol majd a liberálisok vívnak szocialistákkal, majd a maradékot, meg az elfajzott konzervatívokat feletetik a vérmókusokkal, miközben az egyeduralkodó remekül szórakozik - ahhoz erőt kell mutatni. Márpedig a népi bölcsesség azt mondja, hogy egységben az erő, bár ez ügyben a demokratikus oldal inkább az „egységben a kétség” szép elvét próbálja bevezetni, de a népi bölcsesség már kiállta az idő próbáját, sőt, a „sok lúd disznót győz” közmondással erre még rá is erősített.


Erőre pedig szükség van, mert a diktátorok és az egyeduralomra törők csak az erő nyelvén értenek, lásd Sztálin példáját, aki, amikor jelezték, hogy a Pápa helyteleníti valamelyik politikai lépését, akkor állítólag visszakérdezett: És hány hadosztálya van a pápának? Namármost nem minden összefogás, amit annak neveznek, merthogy azt nem nevezhetjük összefogásnak, ha egy párt kiválaszt valamilyen amorf katyvaszként üzemelő politikai alakzatot, vagy felkarolja egy romjaiban heverő valamikori párt maradványát, hogy demonstrálja a demokratizmus melletti elkötelezettségét, de azért ne kelljen egyezkednie senkivel.


Ehhez szövetségesnek jelentkező politikai hulladék-figurákat a politikai élet másodvonalából mindig fog találni az, aki ehhez a színjátékhoz partnereket keres, hiszen a politikai halálnál lényegesen jobb a politikai vazallus élete. Itt-ott csak leesik valami, ha nem is a színhús, legalább a csont, és lehet reménykedni a csillagok egy kedvezőbb konstellációjában, a feltámadásban. A valódi összefogás a diktátor ellen azt jelenti, hogy a politikai élet valamennyi demokrácia iránt elkötelezett, diktatúraellenes szereplője részt vesz benne, kivétel nélkül.
Nincs finnyáskodás, nincs primitív gyerekeskedés, nincs alma játszik, körte nem típusú kiszámolósdi, összefogás van.


Ehhez persze kellenek bizonyos politikai képességek, legelsősorban az, hogy a résztvevők legyenek képesek felnőtt módon gondolkodva átmenetileg felfüggeszteni egymás iránt érzett ellenszenvüket, rendeljék alá politikai elképzeléseiket az egyetlen valóban fontos célnak, a diktátor eltávolításának és a demokrácia helyreállításának.
Na, ez nehezebb, mint kapát-kaszát ragadni, mert még mielőtt mást legyőzünk, saját magunkat és prekoncepcióinkat kell legyőznünk, ez pedig fránya nehéz tud lenni.


Szép példája ennek Giczy György cikke a Népszavában.


A volt jobboldali pártelnök arról értekezik, hogy az emlékezetes október 23.-i rendezvényen a baloldal tulajdonképpen nem fogadta el Bokros Lajost, „aki frissen alakult pártját jobbközép, konzervatív beállítottságúnak aposztrofálta. Márpedig az ott összegyűltek az ilyen politikai kategóriákat nem hallgatták szívesen, még akkor sem, ha ezek a szavak történetesen az MSZP egykori pénzügyminisztere részéről hangzottak el.” Én másként emlékszem, ott voltam, és szerintem Bokrost egyértelmű rokonszenvvel fogadta a tömeg. Jómagam például sokkal több, a sajátommal közös gondolatot véltem felfedezni a beszédében, mint egyes baloldali szónokok mondanivalójával. 
Akik nem arattak valami túlzott közönségsikert, azok közül egynek sem volt bajsza.


Azért Giczynek van néhány igazsága a cikkben, mert az kétségtelen, hogy ebben a kiélezett politikai légkörben legnagyobb hiány bizalom tekintetében van. És mégcsak nem is a baloldal-jobboldal között, hanem elsősorban a politikai rokonságon belül. Nincs az a konzervatív politikus, Giczytől Bokrosig, Dávid Ibolyától Pusztai Erzsébetig, akiben kevésbé bízna meg egy szocialista politikus, mint egy DK-s politikusban, de sok esetben fordítva is igaz ez - nem szólva a liberálisok belső és külső utálkozásairól. 


Tulajdonképpen ezzel Viktor el is érte a célját.


Megosztott ellenzék – egységes kormányzati szavazótábor, ez a sikere titka, és ezért meg is tesz mindent, mi meg kontrázunk ennek az őrült prímásnak, szinte mindahányan. Mert a pártvezetők utálkozása ragadós, ha Bajnai ejt egy-két igaz könnyet a helyzet miatt, melynek előállításában oroszlánrésze volt, akkor hívei is zokogni kezdenek, ahelyett, hogy kupáncsapnák a túl sokat és túl következetesen hibázó pártvezért, mert következményeknek a mi térfelünkön is illik lenni. Persze alsóbb szinteken azért vannak még normális emberek és normális viszonyok, nálunk helyben például gond nélkül együtt tudnak dolgozni a demokraták, mondjon akármit is pártvezetésük. Kevés az idő, nincs lehetőség holmi éveken keresztül tartó bizalomépítésre, fel kell tételezni egymásról a jószándékot - bemondásra, mint az ultiban.
Aztán akik nem méltók a bizalomra, azoktól majd meg kell válni, de ez az a pont, amikor mindenkit hívni kell.


Három évre félre kell tenni a pártpolitikát, ezalatt a demokrácia helyreállításával kell foglalatoskodni, le kell folytatni a puccsisták pereit, hogy soha többé ne legyen ebben az országban senkinek lehetősége sem erőszakosan, sem alkotmányosan egyszemélyi hatalom kiépítésére. Szociáldemokratát, kereszténydemokratát, demokrata fórumosokat, a munkáspárt 2006 tagságát, mindenkit, aki a demokráciát az Alkotmány alapjain tudja elfogadni. Nem, nem az Alaptörvénynek nevezett illegitim puccstörvény, hanem az Alkotmány alapján, melyre felesküdött minden politikus, az is, aki aztán egyéni ambíciói érdekében szétverte.


Óriási ma a választók, a pártok tagságának és szimpatizánsainak szerepe. A pártapparátusok hajlamosak a taktikázgatásra, a pozícióharcokra, de erre ma nincs idő. Mielőtt Orbánt kényszerítené a nép a távozásra, előtte saját pártjainak vezetőit kellene ésszerű magatartásra kényszeríteni.


Vagy világgázavarni.


Túl nagy a tét.

:O)))



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Több baranyai városban is tartanak megemlékezéseket október 23-án.
Bővebben >>