2013-08-28 13:45:53

Mesterházy Attila levelét megírta

"Én írok levelet magának - Kell több? Nem mond ez eleget?" - írta hajdanán egy lelke-zavart, szíve-tépett hölgy imádata "tárgyának".

Tatjana Larina írta legendás levelét Jevgenyij Onyeginhez, ami Puskin mester halhatatlan tolmácsolásában vált a világirodalom egyik legismertebb, valaki által rendkívül szellemesen a „fáziskéséses” szerelmi fellángolás ikonjává.

És most Mesterházy Attila is megírta levelét. De kinek is?  És főként, milyen motivációval?

Miközben azt várnák tőle isten tudja hányan lévő hívei, hogy csorbát-köszörüljön és választói szövetséget gründoljon, neki erre is van ideje és valamiért nagyon fontosnak tartotta ezt a köszöntést. Államférfiúi erény ez, vagy egy alapos eltévelyedés (már megint)?

Aligha gondolhatja ugyanis Mesterházy, hogy Boross Péternek oly számosak lennének a rendszerváltást követő időben a baloldalnak (főként annak ellenzéki periódusaiban) tett gesztusai és intézkedései, amivel ezt a tüntetően és aránytalanul kiemelt köszöntést kiérdemelte.

Elképzelhető, hogy kettejük között – a nagyvilág és a belpolitika előtt nem ismerten –kialakult egyfajta olyan, egymás személye iránt megnyilvánuló szimpátia, aminek hatására Mesterházy Attila a Happy Birthday-t ily módon gondolta kifejezni. Adjuk meg ennek lehetőségét. De mire a nagy nyilvánosság és látványosság? Elég lett volna, ha privát alapon teszi meg.

Persze, lehet, hogy az MSZP elnökeként Mesterházy a levéllel árkot akart temetni, vagy látványosabban, hidat akart építeni egy, a honi társadalmat fizikai valójában kettészelő és elválasztó folyón.  Ezzel kapcsolatban viszont felmerül egy kérdés: vajon értelmes dolog-e hidat építeni ott, ahol az egyik oldalról senki nem is szándékozik átkelni a másik oldalra; továbbá, ahol a tervezett híd túlpartján a partszakasz régóta el van aknásítva, így védve magukat az idegenszívűek nem kívánt látogatásától.

Szóval, fogadókészség híján, az ilyesfajta szimbolikus politizálgatásnak nincs valódi hozadéka, az ilyen hangvételű köszöntő pedig nem érhet el – talán keveseket kivéve – átütően pozitív hatást. 

Legfeljebb azt demonstrálja, hogy az üzenet küldőjének volt gyerekszobája és megtanulta a „ha megdobnak kővel…” erkölcsi krédóját.

Az „osztályharcban” ennél azért többre lenne szükség!

- rigi -