Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.

Bukott osztály

2014-05-27 08:14:38


Természetesen a magyar politikai osztályról van szó, mindahányukról, tokkal vonóval.
 

Nem csak a baloldaliakról, hanem mindegyikükről, kivéve azokról a bűnözőkről, akiket valamilyen rejtélyes oknál fogva némelyek politikusnak vélnek.
Bár az egyik vizsga, melyen megbuktak, éppen tegnap volt, de nem ez volt az első alkalom, hanem a sokadik, de talán ez volt az első, melynek láttán még azoknak is el kell gondolkodniuk, akik erre a szokatlan tevékenységre ezidáig ilyen-olyan okoknál fogva nemigen akartak sort keríteni.

A bukás bele volt kódolva ebbe a helyzetbe, már a rendszerváltással megkezdődött a folyamat, melynek végeredményeképpen a mai helyzet kialakult.
Talán a kapkodás volt a legfőbb hiba, talán az, hogy ennek az országnak csak egy csőcseléke van, de tehetséges emberekből sincs két garnitúra.
Így aztán 1989-től az osztályvezető-helyettesek helyi forradalma azt hozta, ami elvárható is volt egy kontraszelektált új elittől, mely olyan boldogan taposott a polcokról lehajigált értékeken, mint kisgyerekek a nyitvafelejtett édességbolt gondolái között a padlóra szórt belga csokoládés-dobozokon.

 


Nem volt sok különbség a kor múltjukat és elveiket egymással vad versenyben tagadó reformkommunistái, és a politikai hullaházakból óvatosan előmerészkedő horthysta múmiák között, de szépen beleillettek a képbe a létező szocializmus hullájára a nyugati világból megtérő mindenféle dögevők sem.
A nép pedig természetesen elhitte, hogy most aztán eljött az aranykor, mindenki Mercedesszel fog autókázni, mindenkit felvet majd a pénz és vége van az elnyomatás sötét éveinek, melyben a zsellér gyerekéből csak professzor úr lehetett.

Mindenki nagy reményeket fűzött a megváltozott viszonyokhoz, pedig sokan elvégezték a foxi-maxi névre hallgató, társadalmi ismeretekre oktató esti iskolát, de hát mennyivel jobb volt hülyeségnek nyilvánítani az ott szerzett ismereteket, és hinni a boldog jövőben, mint elhinni a kapitalizmus természetét taglaló fejezeteket…
Így aztán, mire kiderült, hogy a kapitalizmus honi természetét sokkal valósághűbben írta le Rákosi propagandája, mint a Kádár-kor mérsékelt társadalomtudománya, addigra már késő volt.

Ebben a környezetben alakultak meg az új pártok és itt próbált megkapaszkodni az MSZMP utódpártja is, mely a túlélést részben a megtöbbszöröződésben látta.
Egyrészt Horn határtalanul jó taktikai érzékkel létrehozta a Magyar Szocialista Pártot, másrészt annak egy szélsőségesre fazonírozott példányát, mely ma éppen az ötvenkettedik nevét viseli, csak vezetője örök darab.
A baloldalon történtek kísérletek a Szociáldemokrata Párt feltámasztására, nem túl nagy sikerrel – a végállomás Schmuck Andor…

Jobboldalon az MDF és a Torgyán féle Kisgazdapárt vitte a prímet, a liberálisok pedig középre pozícionálták magukat, német mintára a mérleg nyelvének szerepét szerették volna eljátszani, vad antikommunizmust előadva, kisöccsükkel, a Fidesszel együtt, melyet akkor még lehetett akár pártnak is nevezni.
Nem sokáig.

A pártok ugyanis káderhiánnyal küzdöttek, márpedig vezetők nélkül nehéz tömegmozgalmakat szervezni, ennél már csak alkalmatlan vezetőkkel nehezebb.
Kivéve Magyarországon, ahol a személyi kérdések a kabaréval esnek egy kategóriába, így aztán olyanok kerülhettek a politikai elitbe, mint a Torgyán, aki valószínűleg Szamócaként is tisztességgel helyt állhatott volna a Csinn-Bumm Cirkusz bármelyik előadásán, vagy az MDF hősei, élükön a pizsamás búvárral, akit ugyan ma szentként tisztelnek, pedig tehetségtelenségét már csak önteltsége múlta felül, véramatőr politikai elképzeléseivel pedig padlóra tette az országot.

 



Az MSZP-t sem kerülte el a sorscsapás, ott Horn mellett egyetlen valamirevaló elsővonalbeli politikus volt, Berecz János, de őt gyorsan elszigetelték, nehogy veszélyeztesse az olyan briliáns tehetségek jövőjét, mint amilyen például Tabajdi Csaba, Szekeres vagy Baja Ferkó, esetleg a másik pártban Thürmer volt.
Így aztán, amikor eljött a pálya újraosztásának ideje, addigra Horn már háttérbe szorult, azok közül pedig, akik őt követték, talán Lendvai és Szanyi volt a politikus, a többi apparatcsik.

És Gyurcsány, aki kissé küldetéstudatosan akarta a pártot átalakítani – nem sikerült neki – az adottságokat tekintve ez nem megy csodaszámba, de hibázott ő is nemegyszer.
Közben folyt a küzdelem a gazdasági pozíciók megszerzéséért, melyben a tanulékony kollégiumi gárda hamar eljutott a pitiáner tolvajlásoktól a Tisztiház lenyúlásáig, melyből sikerült megalapozni az Orbán-birodalmat.
A jobboldaliak fiatalos csínyként könyvelték el a dolgot, holott gyanakodhattak volna, hiszen Orbán a sajátjait is meglopta – soha nem számolt el a Fidesznek sem a Tisztiház árával, erről legfeljebb Kaya Ibrahimmal folytatott gyümölcsöző megbeszéléseket. 

Aztán politikailag kinyírta legközelebbi munkatársait, de az sem kizárt, hogy lehetett, akit beépített politikai riválisaihoz.
Amikor ez történt, Katona Béla megemlítette, hogy a szervezett bűnözés összeért a politikával, merthogy a szervezetlen bűnözés már régen megjelent a pártokban – nekem is volt sikkasztásért elítélt beosztottam, akit aztán csodálkozva láttam a televízióban, mint Torgyán gazdasági tanácsadóját.
De a szervezett bűnözés az más kategória, így aztán Katona Béla elcsendesedett, pártja elengedte a füle mellett a jelzést, Torgyán pártja meg az MDF-el együtt ment a levesbe.

A pályán pedig két párt maradt, meg a liberálisok örökké marakodó és politizálásra teljességgel alkalmatlan pártja, akikkel szembe a Vezér odacsinálta a Jobbikot, hadd fosson a sok szakállas bácsi, mikor eléneklik az ablaka alatt, hogy „Icig, most majd nem jutsz Auschwitzig!”
A jobboldal pártjait megvette és felszámolta a maffia, akit nem lehetett megvenni, azt megfélemlítette, a baloldal egyes prominenseivel meg kiegyezett, mint erről Dávid Ibolya oly szemléletesen mesélt.
Meséjének igazságtartalmáért saját politikusi sorsával tett tanúbizonyságot.

Közben pedig mindenki ott tülekedett a húsosfazék körül, ezt nem is nagyon tagadták, nagyokat hasítottak, miközben a nép életszínvonala és életminősége egyre romlott.
Huszonöt év alatt visszajutottunk oda, ahonnan hatvanöt éve elindultunk.
Az emberek nem hülyék, látják, hogy ki miből tollasodott meg, és szívesebben elhiszik még azokról is, akik tisztességesek, hogy lopnak, mint azt, hogy becsületesek
Hát még, ha nem is azok….

És - sajnos – ebben az országban majdnem mindenki megvásárolható vagy megfélemlíthető, van, akinek párszáz hektár föld az ára, van, akinek valamilyen komolyabb stallum, van meg, akinek visszaadnak a gázszámlából havi kétezer forintot.
De az is lehet, azt mondják neki: nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot!
A maffiának pedig futja a vételárra –a te pénzedből.

Így aztán a politikusok tekintélye mára a bányászbéka feneke alatt van úgy száz méterrel, - a magyar politikai osztály megbukott, a magyar maffia meg virul.
Hozzájárul ehhez az állapothoz az is, hogy ha feltesszük egy konkrét párttal kapcsolatban a kérdést, hogy kinek az érdekeit képviseli, hát nagy bajba kerülünk.
De erről talán majd holnap…

:O)))



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője szerint két hét alatt vált méltatlanná Sulyok Tamás a köztársasági elnö...
Bővebben >>