2013-10-15 14:10:08

Azt nyilatkozta Tarlós István, a székesfőváros főpolgármestere, hogy „Az egyesek által agyonimádott neten annyit lehet olvasni különböző bunkózásokról, de tudják, az én olvasatomban nem az a bunkó, aki nyersen fogalmaz, hanem aki szellemileg képtelen, hogy egy helyzetet felmérjen. Az a bunkó. Többek között a város helyzetét, az az igazi bunkó” 

Megragadott ez a rövid kis helyzetelemzés - vagy illusztráció arról, hogy mi is a bunkóság lényege? - ezt most nem is lehet talán pontosan eldönteni, mindenesetre ebben a kis kirohanásban benne van, mint cseppben a tenger egyrészt Tarlós István egyénisége, másrészt meg az általa is képviselt politikai oldal viszonya a világhoz.

Kezdjük talán az elején.

Azt már régóta tudjuk, hogy bizonyos körökben hihetetlenül vonzódnak a technika vívmányaihoz. Így például a Vezér után évekig szaladgált egy ember, a hátán cipelt kábeldobbal és a hóna alatt kurblis telefonnal biztosítva az összeköttetést a központi agy és a perifériák között. Emellett, amikor a haladáshoz való hozzáállását akarták illusztrálni, akkor az előtte kinyitott laptopon a billentyűzet nézett vele szembe és a képernyő feküdt az asztalon, mert úgy jobban lehetett rá írni az alkoholos filccel. De hát ő mégsem műszaki értelmiségi, mint Tarlós, aki mégiscsak egy mélyépítő üzemmérnök, mondhatnánk műszaki szaki, akivel kapcsolatban azért azt várná a nép egyszerű gyermeke, hogy valahol Frédi és Ciolkovszkij között helyezkedjen el az emberi fejlődés sudár pálmafáján, erre kiderül, hogy valahova a csimpánz és a bonobo közé pozícionálja magát.

„Az egyesek által agyonimádott neten” – írja, mintha azt írná, hogy az egyesek által agyonimádott kalapács, vagy, hogy hozzá közelebb álló szerszámot említsek, az egyesek által agyonimádott kapa. Hogy valaki lebecsülje a XXI. század hajnalán a kor talán legfontosabb, az egész emberiségre ható és sorsára kiható technikai vívmányát, - ez előfordulhat. De hogy egy ilyen emberből más emberekért felelős tisztségviselő lehessen, az azért talán túlzás, talán mégis jobb lett volna, ha megmarad a csatornázások rögös és korrupcióveszélyes területén.

De, hogy ne hagyjon bennünket kétségek között hányódni, korunk Bárczy Istvánja cizellálja is a dolgot, mondván: nem az a bunkó, aki nyersen fogalmaz, hanem aki képtelen arra, hogy egy helyzetet felmérjen.

Nos, a nyers fogalmazás nem egy nagy dicsőség.

Bizonyos képzettségi szinten felül illik hatszáz szónál többet ismerni, illik bizonyos illemtani követelményeknek eleget tenni, szinte kötelező udvariasnak lenni, és nem illik a választókat még eufemisztikusan sem lehülyézni, ha véletlen nem értenek egyet veled, - márpedig itt éppen ez történt. Tarlós ezt a kis eszmefuttatását a budapesti hajléktalanok közterületi jelenléte elleni harc jegyében engedte meg magának, ugyanis aktuálissá válik lassan kitiltásuk a frekventáltabb közterületekről, melyet főpolgármesterünk lelkesen támogat, hiszen rontják a városképet.

A hajléktalan a társadalom selejtje. márpedig Tarlós azt a gyakorlatot hozta magával a mélyépítésből, hogy a ronda megoldásokat, vagy a selejtet be kell temetni jó vastagon földdel, akkor nem látszik, és ami nem látszik, az akkor tulajdonképpen nincs is.
Ez az optimális és költséghatékony megoldás, nem a komcsiké, akik azért fedelet toltak a legszegényebbek feje fölé is, ami persze manapság már utópia, de azért a tény az tény marad… És nem is Bárczy István megoldása, aki filléres népszállót hozott létre, egyszemélyes szobácskákkal, ahol a legszegényebbek is biztonságban érezhették magukat, pedighát Bárczyra nemigen lehetett ráfogni, hogy kommunista lett volna…

Így aztán marad a tiltás, az eltagadás, és ez most igen aktuális, hiszen nyakunkon a tél. Mire megjön a rendelet, megjönnek a téli fagyok, szelek, készülhetnek a hullaszállítók is az új idők új feladataira, a megfagyottak begyűjtésére. Tarlós – amellett, hogy bunkó, még szociálisan tökéletesen érzéketlen is, erre a komára nem, hogy embereket, de libákat se szabadna bízni, mert ha olyanja támadna, kopasztás után belehajigálná mindet a jeges Dunába.

Hogy hogyan kerülhettek ilyen kaliberű emberek ilyen magas beosztásokba – megmagyarázhatatlan. Mert, hogy számukra ez jó, az nem vitatható, de mi jó van ebben a választóknak?

A vonatkozó viccben Móricka ül a küszöbön és veri a csúnyáját egy kalapáccsal, közben sírva ordít. Kérdezi Szomszédnéni – mit művelsz itt, te mesüge? Hát azt mondta a Pistike, ha verem, az élvezetes! És mit élvezel te ezen? Hát, amikor melléütök…

Talán így vagyunk a politikusainkkal is, csak az a baj, hogy általában azért ritkán ütünk mellé…

:O)))