Célegyenesbe fordulva 2014-03-07 07:52:48
Itt állunk egy hónappal a választások előtt és senki nem tud semmit.
Mert azt azért nem kellene túl komolyan venni, amit a politikusok mondanak, annál már csak a közvélemény-kutatók prognózisai megbízhatatlanabbak.
Ez az egész helyzet olyan, mint amikor a gazda meg a felesége éjjel mozgást hall a libaólban, egyik felkapja a kapanyelet, másik a sodrófát és kirohannak rendet tenni.
Senki nem lát semmit, mindenki ordít, ugat, gágog, sikít, gazdáék ütnek, mint a bolondóra, majd reggel ott hever a földön egy róka, tíz liba, meg a gazdasszony, és bár a gazda elégedett – így se rossz – azt azért nem lehet mondani, hogy ez egy sebészi pontossággal tervezett akció volt.
Túl sok a bizonytalansági tényező, túl sok a rejtőzködő szavazó – ők nem azok, akik azt mondják, hogy még nem tudják, kire fognak szavazni, hanem azok, akik a pártpreferenciájukat aszerint váltogatják, hogy éppen kivel beszélnek, ha meg a hatalom vagy a szélesebb nyilvánosság kérdezi őket, akkor automatikusan kormánypártiak lesznek.
Érthető, meg kell élni valahogy.
A kérdés itt az, hogy akiket Orbán rendszere megsértett, akiknek érdeksérelmet okozott, azok hogyan fognak gondolkodni.
Sokan vannak, némelyik már nem is emlékszik, hogy Orbán vette el a nyugdíját…
Három variáció lehetséges.
Az első, a valláserkölcsi közelítés.
Ugyan Viktor belém rúgott, leköpött, elmondta, hogy egy hulladék senki vagyok, éppen éhendöglök, de én tudom, hogy az Élő Isten jót akar nekem.
Meg vagyon írva a preambulumban, hogy a komcsik ördögtől valók, és ha ők nyernek, akkor jön a kanördögök öregapja, a Gyurcsány és akkor meg lesznek pocsékolva a szüzek, és vége lesz a mai jólétnek, mert megszüntetik a közmunkát és az Egykulcsos Adót, melyet mindahányan úgy imádunk!
Keresek is gyorsan valakit, aki leírja ezt helyettem, mert én csak az X betűt ismerem, de ez éppen elég a győzelemhez!
A második a nihilista felfogás, hívei szerint a politikus mindegyforma, mindegyik lop, csal, hazudik és engem fosztogat, ezért ott dögöljenek rakásra, ahol vannak, a választások napján meg különösen!
Ezért aztán el se megyek választani, majd valahogy túlélem ezeket is, válasszanak akárkit, ha meg nem, majd a család eltemet, vagy feltesz a kredenc tetejére, és ha a Julika nem néz italközi állapotában Vegetának, akkor elleszek ott békésen.
Kis ember vagyok én, úgysem számít a szavazatom, úgyis azt csinálnak ezek, meg a tuggyukkik, amit akarnak, lemutyiznak ezek egymás között mindent, minek feszengjek?
Majd nyalok kicsit, bokázok és vigyorgok, mint a tejbetök, vagyok én egy izgága lúzer?
A harmadik a Bronson-effektuson alapuló közelítés, a bosszúvágy.
Merthogy engem ezek a patkányok megszívattak, alapvető anyagi érdekeimben sértettek, engem kirúgtak a munkahelyemről és most huszonnyolcezerért gályázhatok hóban-fagyban esőben. Nézegethetem az önkormányzati képviselők zsírosra hizlalt pofáját, miközben az asszony meg se mer mukkanni a munkahelyén és szorgalmasan bólogatnia kell idióta jobbikos főnöke turulszaros hülyeségeire, holott hajdan ő volt itten a Hazafias Népfront helyi alelnöke, és úgy utálja ezeket, mint liba a nokedlis libapörköltet.
A gyerekem a diplomájával London-alsón mosogat, az unokámnak meg esélye sincs diplomát szerezni, ezek a tetvek meg azt hazudják, hogy nincs tandíj.
De most elmegyek és behúzom nekik az ikszet!
Remélem, ez lesz az az iksz, amelyiktől majd megáll bennük az ütő, de hívom magammal a haverokat meg a szomszédasszonyt is – lesz, ami lesz, még meg is hálálom, ha kell, pedig már kissé megereszkedett…
Az első két kategória a Fidesz kedvence, mert bár Kubatov maga sem hitte, hogy ilyen állatfajta létezik, de lám, mégis – meg kell őket becsülni.
A harmadik kategória neccesebb, mert az ilyen sunyi módon úgy kerül fel a listákra, hogy a szavazata a Párté, oszt csak a végén ér bennünket meglepetés, mikor kiderül, hogy valakik mégiscsak a komcsikra szavaztak.
Ilyenkor aztán érheti csalódás azt, aki kitalálta, hogy a győztes mindent visz, mert irgalmatlan nagyot lehet pofára esni.
Nem is saját magában bízik a Fidesz, inkább a baloldaliak közismert kommunikációs tehetségére építi a még nem teljesen szép, de már szebb jövőt.
Merthogy nekik azt kellene mindenhol mantrázni, hogy kik az Orbán-éra vesztesei, és arra bíztatni őket, hogy torolják meg a rajtuk esett sérelmet, most van az ideje, mikor visszaüthet rendőr, tűzoltó, közalkalmazott, orvos, rezidens, közmunkás, pedagógus, földnélkülivé tett paraszt, elzavart trafikos, és az összes többi megalázott, kifosztott kisember.
Ha el lehetne hitetni velük, hogy ők is valakik, a társadalom értékes tagjai, akiknek befolyásuk van a politikai folyamatokra, akkor ennek a velejéig rohadt rablóbandának esélye se lenne.
Még van egy hónap, még mindig nem lenne késő, persze ehhez mással kellene foglalkozni, nem a szövetség átnevezésével, de hát vagyok én egy PR szakember?
Mindenesetre most kellene feléleszteni az olyan jelszavakat, melyeket a baloldali szavazó ismer és szeret, most kellene biztatni őket, hogy húzzunk bele!
Hát húzzunk bele!
:O)))
|
