2013-07-04 20:44:30

Az európai focit más dimenziókban játsszák

Focihoz értő emberrel van dolgunk. Ha úgy vesszük, mindene ez a sportág. Maga is űzte ilyen-olyan szinten, de ez itt és most lényegtelen. Ami számít: minden szabadidejét és az adófizetők nem kevés pénzét is a hazai futball felvirágzásának és saját foci-imádatának áldozza.

Amolyan modernkori Minarik Ede-ként (tudjuk, ő a mosodás a „Régi idők focija” c. Sándor Pál rendezte filmben) több mint bőkezűen nyúl közös kasszánk mélyére új stadionok és elképzelten hangos lelátók építéséért, a futball-palántákat kinevelő labdarúgó-akadémiák létrehozásáért, és igazándiból ő volna illetékes elárulni, még milyen más célokért?

Tapasztalhattuk: a futballra mindig szakít időt. Legyen ez sima Vidi-bajnoki, jelentősebb nemzetközi kupameccs vagy kontinentális döntő, mindenütt személyesen jelen van. Azt már ne firtassuk, milyen más, esetleg fontosabb programok elhalasztásnak, lemondásának árán.

Meg aztán azt se firtassa senki, kinek a költségén és mennyiből? A lényeg: a futball az a valami, amit szeret, amihez úgy gondolja, hogy ért, és amiért időt és pénzt áldoz. Sepp Blatter, a FIFA elnöke jobb, ha vigyáz. Hosszabb távon akár abba a székbe is el tudja képzelni magát. Bár már ott tartanánk, de ennyire azért ne szaladjunk előre.

Ma még nem itt tartunk. Egyelőre van a saját pálya, ami már nem is kicsit az ő oldalára lejt; a lelátókon saját, hazai drukkerek, akiknek tetszik a meccs és a középcsatár produkciója.

Igaz, hogy ellenfél nincs a pályán, de a nagy szurkolói hevületben ennek nincs is jelentősége. A kedvenc trükkjei, tért ölelő ívelései, rögzített helyzetből elvégzett pontrúgásai védhetetlenül vágódhatnak a kapuk bármelyikébe.

Persze, a center már rájött: egy kapura játszani - legyen az bármilyen látványos és mámorító is a „B-közép” számára - nem az igazi.

Nemzetközi pályákra és magasabban jegyzett ellenfelekre vágyott. És tett is róla. Kimerészkedett az áhított európai futballba. Kimerészkedett, és úgy találta, hogy ez neki nem jön be, az ottani játékstílus másabb, mint amit idehaza megszokott.

Odakint, az unijóban, nagyobbak a pályák, amelyek nem lejtenek semerre. A csapatát nem ő választja és ellenfelek is vannak. Sem a stadionokat, sem a labdát nem ő adja, a lelátókra meg bárki felülhet. A szabályokat nem ő alkotta, ráadásul még a bírókat sem ő delegálja.

És ilyen körülmények között a futball már nem ugyanaz a finom játék, amelyet rajongva szeret. Odakint lehet ugyan egy-egy gólt rúgni, de még többet és még nagyobbakat lehet ám kapni. A kockázat pedig, a vereség kockázata benne van a pakliban.

A nemzetközi fogadóirodák meg nem a mi centerünkre fogadnak. Hogy nem sül ki a szemük!

- rigi -