2014-03-19 10:39:13

Ez a választék, ha le akarjuk egyszerűsíteni a pártok ideológiáit.
Már amelyiknek van ideológiája, mert sok pártnak nincs, de ez nem tűnik túl nagy bajnak, hiszem többségüknek programja sincs.

Van olyan párt, melynek programját most írja „egy neves ügyvéd”, van olyan párt, amelyik úgy csinál, mintha lenne programja, de nincs.
Ez utóbbival sem lenne baj, ha nem az éppen regnáló kormánypárt lenne, melynek igen furcsa elképzelései vannak a világról, a modern polgári demokráciáról, Magyarországról.
Ez sem lenne nagy baj, ha szavazótáborának zöme nem lenne hasonlóan zavaros gondolkodású, ha nem élnének lelkükben lobogó kis lángokként avítt ideológiákból összefércelt, tán végig sem gondolt, rendesen meg sem fogalmazott elképzelések arról, hogy milyen Magyarországot szeretnének.

Hogy vezetőjük milyen Magyarországot szeretne, az nyilvánvaló, hiszen kiplakátolta szerte az országban: olyat, melyben ő a nagybetűs miniszterelnök.
Akik nem ismerik a történelmet, azok imádják Kádárhoz hasonlítani, pedig neki Rákosihoz van több köze, hiszen Kádár gyűlölte a személyi kultuszt.
Orbán úgy állt most is a pécsi nyugdíjas nénikék között, mint Rákosi a búzában és átszellemült pofával jópofizott azon, hogy bár a csillagok állása is el van rendezve a választásra, de azért el kell menni, nehogy…
Aztán meghallgatta az „Esik eső karikára, Orbán Viktor kalapjára” című nótát – de szép is tud lenni a világ...

Orbán szavazója a szívével szavaz, a demokraták az eszükkel, a nyilasok meg nyilasok, nekik sem eszük, sem szívük nincs, ők nem szavazni akarnak, hanem verni, ölni, gyűlölni.
Ha valaki azt gondolná, hogy Orbán nem érti a demokráciát, hát nagyon téved.
Érti ő, csak úgy van vele, mint egyszeri párttitkár a tréfával: ércsük mi a tréfát, elvtársak, csak nem szeressük!
De hát miért is szeretné, hiszen egy rendesebb demokráciában nemigen lehet lopni, márpedig lopni szép, lopni jó, lopni oly jövedelmező.

Emberi dolgok ezek, aki otthonról azt hozta magával, hogy magyar ember nem lop, csak szerez, hogy a tisztesség fogalmának primitív csűrés-csavarásával mindent el lehet intézni, az akkor sem változik, ha miniszterelnök lesz.
Különösen akkor nem, ha az első miniszterelnöki minőségében elkövetett tolvajlásáért nem veri orrba a társadalom, hanem segít neki megmagyarázni, hogy amit a hóna alatt cipel, az tulajdonképpen nem is liba, hanem turul, a libaól lakatja meg magától esett a földre, debezzeg a piszkos komcsik százmillió embert gyilkoltak meg a Gulagon.

Hogy ebben az országban ő meg az apja voltak a komcsik az őt nem zavarja, csak én szégyellem, hogy hajdan egy pártban vagy ifjúsági szervezetben voltam ilyen emberekkel.
Azért meghökkentő, hogy a jobboldali szavazók még most sem ébredtek fel, hogy még most is el lehet kábítani őket primitív hazugságokkal.
Amikor a rezsicsökkentés című bűvészmutatvány keretében kilopnak a zsebéből tíz forintot, majd kettőt visszaadnak belőle és a kedvezményezett nyálcsorgatva hálálkodik tolvajának, az ember eltöpreng azon, hogy tulajdonképpen nem azt kaptuk-e, amit érdemeltünk – egy maffiát a nyakunkba.

Megnéztem Gyurcsányt Kálmán Olga műsorában.
Akárki akármit mond, ez az ember nem csak érti a demokráciát, nem csak tudja, hogy miről beszél, de hisz is abban, amit mond.
Ez talán a titka is, nem kell neki mást mondania, mint amit gondol, és ez átjön ám a médián nála is, Bajnainál is, míg Orbánnak le kell írni a beszédéhez: én becsületes vagyok.
De nem az, és a bandája sem az, csupa rókaképű ravaszkodó, akik keskenyre húzott szemükkel éppen olyanok, mint a főnökük – lehet, Lombrosónak mégiscsak lehetett valami az elméletében (vicc volt...)?

Ha egy ország jól akar járni, tisztességes politikusokat választ magának, akik azt mondják, amit gondolnak és éreznek, márpedig itt Orbán sem azt mondja, meg Vona sem – igaz, a Büntető Törvénykönyv szerint nem is kötelesek magukat bűncselekmény elkövetésével vádolni.
Érdekes választás lesz ez, mert végre tiszta a kép, itt aztán már nem politikusok és pártok programjai között kell választani, minthogy programok alig vannak, a kormányváltók nyolc pontja a mai választási programok Háború és békéje, a többieknek ennyi sincs, - a Fidesznek 
meg konkrétan semmi.

De olyan sincs, hogy valaki szembesítené a kormánypártot választási ígéreteivel, és ha mégis, nincs média, ami eljuttatná a választókhoz a meglehetősen zord valóságot.
Televíziós vita nem lesz, Gyurcsány egy életre megutáltatta a műfajt Pocakbercivel, majd mond beszédet nyolcszáz forint/bértapsoló díjért, a hülyének is megéri - ez abból is látszik, hogy te fizeted. 
Érdekes kampány ez, szürke, nyúlós, ködös, iszapszerű – megfélemlített emberek bólogatnak és csak remélni lehet, hogy a szavazófülkében majd megbosszulják, hogy majmot csináltak belőlük.

17 nap van még hátra a választásig, ez még éppen elég arra, hogy a választási részvételre mozgósítsunk mindahányan mindenkit, akit Orbán és rendszere érdekeiben vagy önérzetében sértett, - jöjjön el és álljon bosszút.
Álljon bosszút a rokkantnyugdíjas, a katona, a rendőrt, a tűzoltó, a pedagógus meg az egészségügyi dolgozó, a közmunkás meg a nyugdíjas, a diák meg a külföldre hajtott fiatal, akit úgyis vár itthon a mamája, egy hosszú hétvége talán belefér…
Nem lesz nagy öröm ezek után kormányozni, mégis vállalni kell, mert még egy ciklust ezekkel már nehezen bírna ki az ország.

Márpedig nekünk rend és társadalmi béke kell, barátság a szomszédokkal, jó viszony a nagyhatalmakkal, az Unióval, a nemzetközi szervezetekkel.
Befektetők kellenek, munkahelyek, tisztes megélhetés, társadalmi szolidaritás, esélyegyenlőség, demokrácia.
És béke kell, mert ez a 2002 óta folyó örök háború határokon belül és kívül már felettébb fárasztó.
Egyszer persze minden háborúnak végeszakad, - jó lenne, ha a mi háborúnk végére, mikorra ezt a lelki kútmérgezőt elhajtja a nép, legalább megmaradna ez az ismét darabokra szaggatott ország.

Választani kell.
Háború és béke, Európa és Ázsia, jogállam és diktatúra, élhető ország és egymásra vicsorgó állatok gyülekezete között.
Nem kellene rosszul választani.

:O)))