Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.

Diplomáciai offenzíva

2014-01-12 19:30:15


Diplomáciai offenzívába kezd Orbán Viktor - ezzel a címmel tudósít a Magyar Nemzet arról, hogy a miniszterelnök hamarosan a mesés Keletre utazik.

A lap fideszes forrásai szerint Orbán rövidesen Oroszországba repül, ahol többek között tanácskozik majd Vlagyimir Putyin államfővel is.
A Népszabadság szerint Moszkvában valószínűleg aláír egy államközi szerződést az oroszokkal az atomenergetikai együttműködés meghosszabbításáról, a paksi atomerőmű bővítéséről.

Hiába, a mi Bruszilov tábornokunk sosem pihen, kevesebbet alszik, mint Sztálin elvtárs, márpedig ő sem volt egy mormota-alkat, ami azt illeti.
Annál vérfagyasztóbb nincs, mint amikor a kártékonyság a szorgalommal párosul.
Miután – rossz nyelvek szerint – nem oly régen Grazban elemet cseréltek benne, most kell valamit tennie, nehogy belepunnyadjon az ambíció, így hát meglengette ősei kardját és meghirdette a Kelet leigázásának programját, melyet mára már nyugodtan besorolhatunk fixálódott rögeszméi körébe.

Hogy elvándorol egy nyelvlengetésre Putyinhoz, az nem meglepő, hiszen minden állam minden vezetője tudja, hogy a politikai kapcsolatok egyik kiemelt haszna éppen a gazdasági területeken jelentkezik.
Minden állami vezetőnek feladata az, hogy a hazai cégeket megrendelésekhez, munkaalkalmakhoz segítse, és ennek a feladatnak jelen esetben szeretett miniszterelnökünk eleget is fog tenni.
Az iparkodás is indokolt, hiszen az ördög nem alszik, jönnek a választások.
Ki tudja, ha esetleg az ellenzék roppant életrevaló politikai formációja nyer, akkor mivel kenheti majd meg kenyérkéjét a jelenlegi kormánypárt gazdasági holdudvara, melynek gyomrát - mint gondos gazda a disznajáét - már meglehetősen eredményesen kitágította a mi kis maffiánk.
A helyzetet jelen helyzetben csak tovább egyszerűsíti a magánérdek és közérdek egybeesése, még akkor is, ha ez a közérdek egy meglehetősen jól körülhatárolt közösségre vonatkozik, melyet börtönben látni lenne a valóságos közérdek.

Mindenesetre egy atomerőművet felépíteni irgalmatlan nagy üzlet - ha abból csak azt építi fel a – mondjuk - Közgép, ami betonból vagy acélból van, akkor sem kis falat, és az sem véletlen, hogy az említett cég már ott toporog a nukleáris ipar házatáján egy közbeszerzéssel elnyert nukleáris hulladéktároló építése kapcsán.
Ha az állam a maffiáé, - márpedig jelenleg ez a helyzet – akkor az állami cégek megrendelései is a maffia hatáskörébe kerülnek, a paksi felújítást és a bővítésnek nevezett második atomerőmű felépítésének sorsa sem tűnik kiszámíthatatlannak.
A legjobb ebben az, hogy az évszázad lopása nagy diplomáciai sikerként lesz előadva, jóllehet az egész projekt létjogosultsága vitatható.
Függetlenül attól, hogy mi az én véleményem, meg hogy mennyire kártékony bandának tartom a méregzöldeket, ezt a kérdést komolyan vizsgálni kellene, hiszen a magyar ipar nem tűnik annyira virulensnek, hogy energiaigénye belátható időn belül megtöbbszöröződjön.
És ha még nőne is, akkor sem biztos, hogy nem lenne-e célszerűbb a nemzetközi piacról beszerezni a szükséges energiát, esetleg befejezni Bős-Nagymarost vagy fejleszteni a szélerőmű-parkokat.

Természetesen az oroszoknak is üzlet egy atomerőmű-építés, és ha Viktorunk őket akarja felkérni a feladatra, nem lesznek ostobák tiltakozni.
Lehet itt kis árukapcsolás is, hiszen esedékesek a gázár-tárgyalások, könnyen lehet, hogy a paksi bővítés a barter része lesz, emellett a világító nyulak, a híres-neves magyar paksifülesek exportja is a csomag része lesz.

Ha már a Vezér világgá megy, akkor ad a rögeszméjének is és felkeresi Kínát, ahol várhatólag jelentőségének és hazánk súlyának megfelelően foglalkoznak majd vele.
Kína lakossága évente tizenkét-tizenhárom millióval növekszik, csak, hogy a súlyunkat érzékeltetni tudjam.
Területe százszor akkora, mint Magyarországé, ha minden magyar mögé kínaiak állnának, akkor fejenként úgy ezerkétszáz kínai jutna mögénk – vagy elénk, ez igazán csak döntés kérdése…
A tizenkétmilliós Peking csak a harmadik legnagyobb kínai város, a legnagyobbról pedig száz magyar fogorvos közül kilencvenkilenc nem is hallott, Csungkingnak hívják és harmincmillióan laknak benne.
Hogy egy ekkora országgal lehet-e mutyizni, azt nem tudom, érdeklődéssel várom a fejleményeket. Ami azt illeti, a kínai nem egy kapkodós népség, mozgásba lendíteni őket nem egyszerű.
A vonatkozó vicc szerint Magyarországot mozgásba hozni olyan, mintha egy horgászladik lenne, Oroszországot mozgásba hozni olyan, mintha repülőgép-hordozó lenne, Kínát meg olyan, mintha a kikötőt akarnánk mozgásba lendíteni.

Mindenesetre, az biztos, hogy a súlyunknak megfelelően fognak tárgyalni a Vezérrel, aki sutba vágta a Tienanmen teret, Tibetet, a dalai lámát, a kommunizmust, mindent, és nagy reményekkel tekint a Mennyei Birodalomra, ahol egyébként a hozzá hasonlóan tolvajkodó állami tisztviselőket puritán egyszerűséggel nyilvánosan le szokták fejezni.
Érdeklődéssel várom, hogy a viadalból a kínai sárkány vagy Süsü kerül ki jobban?

De az offenzíva nem áll meg itt, Viktátorunk fel fog keresni számos arab államot is, és ekkor kell figyelni igazán, mert ha Szíriába megy, akkor annyi Aszadnak, de a többieknek - akikkel találkozik - is meg vannak számlálva napjaik.

Tervben van még európai vezető politikusokkal tartandó találkozások sorozata, erről meg a konszolidált polgári család jut eszembe, akihez látogatóba érkezik az alkoholista, büdös és gusztustalan rokongyerek, akit kivágni nem illik, szeretni meg nem lehet.
A nagy utazási láz csak arra jó, hogy nehogy már eszébe jusson valakinek megkérdezni tőle: te Viktor, miért is vagy te kiközösítve a demokratikus államok közösségéből?
Hogy van az, hogy senki ide be nem teszi a lábát?
Mi az oka annak Viktor, hogy a külföldi tőke úgy kerül bennünket, mintha leprás lenne az ország?
Miért van az, hogy hírünk a világban elképesztő mértékben romlott az utóbbi években?
Ezek a kérdések igen jól mutatnának egy nemzeti konzultációs kérdőíven, hát miért nem szerepelnek rajta?


De mindegy is, hiszen Törökországban kijelentette a Vezér - mielőtt még a tömegtüntetések a török elnök ellen megkezdődtek volna - hogy  “a jövendőbeli sikeres magyar gazdaság alapjait leraktuk, de szükségünk van még jó néhány évre, hogy ezt a munkát ki tudjuk teljesíteni és be tudjuk fejezni”.
Remélem, ez is olyan sorsra jut, mint a szocializmus építése, melynek alapjait szintén leraktuk, már csak pár évre, évtizedre lett volna szükségünk hozzá, hogy virágba boruljon az ország.

Persze ne adjuk fel, hiszen reménykedhetünk – az európai gazdasági növekedés motorja ugyanis Közép-Európában lesz, mint ezt megjósolta, szintúgy Törökországban.
Jelentem, a motor már készül, csak az a baj, hogy a konstruktőr már minden mozdítható elemét ellopta, de ne bánkódjunk, van még ebben az országban gép, mely pótolni tudja – úgy hívják, hogy KÖZGÉP.
Ez a gép forradalmian új, mert nem elég, hogy forog, de el is lop mindent, így már csak ki kell terjeszteni a hatókörét Európára és szorgos népünk boldog lesz.
Vagy megboldogul, vagy hogy is…

 

 

:O)))

 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Ismét gazdag programkínálatot ígér az ünnepre és előtte a nagyhétre a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum, megren...
Bővebben >>