2013-06-18 18:55:24

Gordonnak mondom, Attila is okuljon belőle

Szezonja van a meggynek és a cseresznyének. És szezonja van – az elmúlt hét tanúsága szerint legalábbis - az ellenzék politikai prominensei megszólalásainak is.

A kánikulában fogy az ásványvíz, az üdítő és a sör, és úgy tűnik, fogyóban az ellenzéki érzelmű választók türelme is.

Uborkaszezon, viszont, nem lesz a politikában. Ez borítékolható.

Ellenzéki oldalon, megy (nem meggy) egyfajta – az együttműködés szükségességének deklarálása melletti – erőfelmérés, helyezkedés, pozícionálás, üzengetés. A klíma fokozódása várható e térfélen.

Fázni sem fogunk!

Újabb szakaszába látszik fordulni egy már-már a szükségesnél jóval bonyolultabbra sikeredő folyamat. Nevezetesen: az ellenzéki pártok, szövetségek, civil szervezetek milyen elvi-politikai alapon képzelik el és keresik az összefogás célravezető formáit, szervezeti kereteit, személyi feltételeit és miként gondolkodnak egy esetleges választási győzelem utáni időkről?

Jóval bonyolultabban, mint amire szükség lenne. Az Orbán-rendszer leváltása, mint „ultima ratio” kell, hogy az erre szövetkező erők közös nevezője legyen. Majdhogynem ideológia - és pártsemlegesen. Ezt a közös nevezőt nem írhatja felül sem csoport, sem egyéni érdek. A 2014-es választásnak jószerével ez az egyetlen tétje.

Az ellenzék mai széttagoltsága, megosztottsága nem szolgálja ezt a közös célt. Nincs helye az olyan hangoknak, hogy ha ő(k) is benne van(nak), akkor mi nem, vele igen, vele meg nem. Egyik fél sem engedheti meg magának – a választókkal szemben nem engedheti meg – hogy egyfajta kiszorítást, kirekesztést gyakoroljon. A választó ezt nem tolerálja, azonnal büntetni fog.

A választók egyet szeretnének látni: jöjjön létre az Egyesült Ellenzék a mai kormány és hatalmi struktúrájának leváltására. Legyen EGY szervezet, amely őket képviseli; amely megfogalmazza azokat a pozitív és egyszerű üzeneteket, amellyel a közös akarat a leginkább kifejezhető. A választó elvárja, hogy kampányoljanak és mozgósítsanak.

A választókat a részletek nem annyira érdeklik, sok mindent nem is értenek belőle. Számukra részletkérdés a párt–programok egyes fejezeteinek tartalma, azok egymással való összeegyeztethetősége, és az erről folytatott, belső szakmai viták mibenléte.

Túlteng az ellenzéki beszédek némelyikében a közgazdasági, a szakpolitikai zsargon, aminek ugyan helye lehet egy értő szakközönség, egy egyetemi hallgatóság előtt, de nem a tömegeknek szánt média-kommunikációban.

A választók sokkal inkább az olyan jól fogható politikai hívószavakat értik és várják, mint a „leváltjuk”, „megszüntetjük” „visszaállítjuk” „elszámoltatjuk”, „megteremtjük”, „létrehozzuk”. A sor folytatható.

Az ellenzéki fedélzeten mindenkire szükség van. Az összefogáshoz mindenki tegye hozzá azt, amit tud vagy képes; hozza be az Egyesült Ellenzékbe támogatóit, szavazóit. Ha másfél milliót, akkor annyit, ha csak pár tízezret, akkor meg annyit. Megengedhetetlen luxus lenne bárkiről is lemondani rosszul értelmezett ideológiák, személyes ellenszenvek okán.

A legfontosabb viszont, hogy a pártok belássák: elsődlegesen nem egymással kell szövetséget kötniük, hanem a nagybetűs Választókkal.

Ez utóbbi még mindig nem látszik. Ennek mikor lesz végre szezonja?

- rigi -