Elnököt, vagy Ádert 2014-12-22 11:00:39
Aztán a sok strapában megkeményedett nyelve hegyével megnyomja ismét a szavazógombot. Vakulj paraszt, vakulj Európa - Áder meg szétteszi karjait: látjátok, én mindent megtettem! De most helyzet van, merthogy a kisgömböc úgy érzi, hogy még nem jutott el pályafutása csúcsára, tehát vagy őt, vagy a pályafutását meg kell koronázni. És akkor itt ülünk már megint, nyakig a slamasztikában, merthogy az egész magyar közjogi rendszert át kell alakítani, mi meg hiába kutatunk, Vlagyivosztoktól-Belfastig nincs egy jelöltünk, akit a siker esélyével jelölni tudnánk a posztra, vagy ha van is, nyolcvan évre titkosítottuk.
Okos emberünk van, több is a kelleténél, de olyan, aki a praktikus ügyekben is potens lenne, sajnos nem sok akad. Ma ott tartunk, hogyha valaki fel tud mászni egy pódiumra anélkül, hogy a seggéről a nyílt színen esne le a tojáshéj és ott lelkesült hangon fel tudja mondani a balliberális kiskátét, akkor mindjárt meglátjuk benne titkos reménységünket, ami a kisebbik baj, de ők is ezt látják saját magukban, ami a realitásérzék és a mértéktartás elvesztésére utal. Ha okosabbak lennének, akkor tudnák, hogy a politikus úgy épül, mint Lázár Jankó vagyona: kockáról kockára, egyenletes pályaívvel. Helyi politika – táskahordás – vegyes seggek nyelvvel illetése – az első három saját vazallus világrahozatala – pofontűrés - kis tülekedés, nyomulás, nyomakodás – első valamirevaló pozíció – saját táskahordó kinevezése – pofonosztás - pénznyelés… Mindenesetre az illúzió, hogy köztársasági elnököt hirtelen felindulásból lehet jelölni, hiszen még Mátyás királyt is úgy választották királlyá a Duna jegén, hogy Szilágyi Mihálynak ez rengeteg pálinkájába és még több aranyába került. Igaz, addigra a Családnak volt miből – van ennek tanulsága, elhiheted, kedves olvasó.
Az Eötvös Károly Intézet kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját, de sokkal okosabbak nem lettünk. Ők a parlamentáris rendszert látják megfelelőbbnek a magyar társadalom számára, amiben nem biztos, hogy igazuk van, de lehet, hogy mégis. A kérdést úgy teszik fel, hogy inkább intézmények vagy inkább személyek uralma alatt szeretnénk-e élni. Nézetük szerint a Nemzeti Együttműködés öt éve látványosan bebizonyította, hogy szabadabb és biztonságosabb lehet az életünk, ha a mindig vágyak által vezérelt, mindig szeszélyes személyek uralmával szemben a sokkal kiszámíthatóbb, a morálisan megalapozott jog kontrollja alá helyezett intézmények védelme alá húzódunk. Magam is hajlanék arra, hogy ezt az elvet valljam, ha nem a szemem előtt ürítették volna ki az intézményeket, ha a Vesta-szűz nyilvános megpocsékolása után nem a papnő infulájába törölte volna a csúnyáját a félőrült császár. Lehet az oltárról lelopott monstranciával, vagy tóratekerccsel is agyonverni valakit, jelen esetben a sajátosan értelmezett Alkotmánnyal a Magyar Köztársaságot verték agyon.
A prezidenciális rendszer persze nem ördögtől való, elég jól elvan vele az USA, Franciaország, Oroszország. Mindenhol más és más a tartalma, de az alapelv azonos: egyszemélyi vezetés alkotmányos kontroll alatt. És ez az, ami megkülönbözteti a diktatúráktól, mert a diktatúrában a kontroll hiányzik, vagy a diktátor színjátékot csinál belőle a külvilágnak. De az kétségtelen, hogy a döntések felelőssége nem oszlik el a hajnali ködben, a választó pedig büntetni képes, már amennyiben büntetni akar. Ha rendesebben hasbaakasztották mindenféle ígéretekkel meg vegyes hazugságokkal, akkor persze megesik, hogy nem akar büntetni, de akkor is ez fordul elő, ha a politikai ellenfél impotens csőcselék benyomását kelti, ha képtelen szembesíteni a társadalmat a valósággal.
Nálunk bonyolultabb a helyzet, mert előfordulhat, hogy az ellenzéki pártok egy Köztársasági Elnök választására készülnek, legyen bármi is a funkció tartalma, de egy egyéni képviselői indítvány nyomán teljességgel alaptörvényesen Kormányzót, Gúnárt, Főinszeminátort vagy Nagykánt kell választanunk, aki szintúgy alaptörvényesen megkapja a pallosjogot, az első éjszaka jogát, meg hivatalánál fogva a flekktífuszt a kardokkal és a tölgyfalombbal. Orbánnak ez lenne a legremekebb menekülési útvonal, mondjuk a kétharmad hat évre megválasztja, onnantól meg már csak létra és cukorspárga kérdése, hogy ki az ellenzéke. A magyarnak meg tetszene a változás, mert magyarember zsigereiben hordozza a szolgaságot, elég csak megnézni azt a sok marhát, akik Horthy után nyáladznak, de Kádár is sikeres volt, és mai pártjaink sem a rohadt nagy belső demokratizmusukról nevezetesek. Mindenesetre készülni kell a nagy eseményre, mert az utolsó pillanatban kapkodni már csak a választó hülyítése, arra meg ott van a kormánypártnak nevezett maffia.
Lehet, az újabb puccskísérlet 2016-ban lesz, az is, hogy 2018-ban – mindegy is. Legyen bármikor is, kell egy köztiszteletben álló személy, aki képes a győzelem esélyével reális alternatívát nyújtani a dilis nemzetvesztővel szemben. Nemzeti önvédelemből, elsősorban. :O)))
|