2015-02-13 10:49:15

Mondhatjuk közismert, hogy az eszme nem más a köznyelvben, mint olyan gondolat, ötlet, mely elvéül szolgál egy cselekvés megvalósításának.

Eszme éppen ezért sokféle van. A téveszme fogalmát ugyanakkor a gondolkodásban felismerhető, sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, képtelennek ható gondolatképződmény leírására használjuk, melynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik.

Az illiberális gondolatképződmény olyan téveszme, amely szerint az állam, és kormány építése - villásnyelvű pávatáncos szerint nem más, mint - kínai, orosz és török példák követése, ebben az abc szerinti sorrendben. Az emberi méltóságot és az emberi jogokat nem éppen maradéktalanul tisztelők felsorolása példaképül, nem volt nyelvbotlás a felcsúti részéről, akit az sem zavart túlságosan, hogy Merkel világgá kürtölte mellette állva Magyarországról, hogy nem tudja értelmezni az általa közölt illiberális demokráciát. Valami tehát nem stimmel a fejben, ahol a dolgok dőlnek el.

Hogy mindez lehetne akár újkori hungarizmus is, amely a liberalizmus helyére lépve tör-zúz, rombol minden demokratikus képződményt és emberi méltóságot is, kit érdekel? Vajon mindez érdekli-e Morvai Krisztina tanítványait, vagy akár az egyházasdengelegi Mari nénit, aki a kisboltos kockás füzetbe vezetteti be hitelre hazavitt elemózsiáit, ez itt a kérdés. Hogy az egyetemistákat miért és Mari nénit miért nem, azt kellene megvizsgálni.

A jobboldali populista nemzeti tébolyda telt házzal üzemelne, ha lenne, mert ennyi rögeszmés, téveszmés eltévelyedettet, amennyi a mostani hatalomban kóvályog, nem hordott még hátán az anyaföld. Aki nyakában az illiberális kolomppal abban a meggyőződésben vezeti a nyájat, hogy az ő hivatása nem más, mint a történelem főutcáján gyalogolni, az hogy is venné észre, hogy zsákutcában halad. Az unortodoxia zászlóvivőjeként hogy is venné észre, hogy az nem más, mint hamis vélemény, hamis eszme mindarról, amin, és amit változtat, az őt követő egyenbégető nyájával együtt. Például a kiadást nem csökkentő, de helyette a bevételt növelő gazdaságpolitika, a köztársaság elnöki kinevezések, a magánnyugdíj pénztárak lenyúlása, a médiatörvény, az Alkotmánybíróság jogkörének a csorbítása, a korkedvezményes nyugdíjrendelet visszamenőleges megváltoztatása, stb, stb, mind-mind unortodox eszmei termékek, melyek fogyasztásától gyomorrontást és hányingert kap minden demokrata.

A Jobbik eközben kiénekli a sajtot a baloldal szájából. Abban a tévhitben, téves eszmében ringatva magát álnokul, hogy „ha a Jobbik kormányra kerül, soha többé senkinek nem kell félnie azért, mert valamelyik másik párt szimpatizánsa. Véget vetünk annak, hogy tönkretesznek családokat, kirúgnak embereket, csak azért, mert máshova szavaz. És csak ezért. Nyugalomra, megértésre és békére van szükség. „

Úgy beszélnek minderről, mintha tudomásul sem vennék, hogy magának a Jobbiknak, mint pártnak a létrejötte, létezése az egyik fő oka a társadalmi megosztottságnak. Megbékélést hirdetnek a békétlenek. Azok, akik a keresztény erkölcs nevében, amikor képviselő-testület ülésén egy perces felállással emlékeznek a közelmúltban elhunyt Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbira, tüntetően ülve maradnak! Igaza van tehát a DK elnökének, amikor azt mondja, hogy pártja sohasem kötne szövetséget a bomberdzsekit öltönyre cserélőkkel. Mellesleg arról a DK-ról van szó, amely ma  az egyetlen parlamenti párt, ahol a pártelnököt nem kongresszusi küldöttek szűk köre, hanem a teljes párttagság választja meg a közeli napokban.

Eszméletlen dolgok, nap, mint nap. Csak a legfrissebbekből, tájékozódási pontokként, a teljesség igénye nélkül. Jogerős felmentés, újabb két „koncepcióst”, Hunvaldot és Weineket, a két egykori polgármestert mentették fel bűncselekmény hiányában. Tehát az unortodox ügyészség az általa vezetett és felügyelt nyomozó hatóságokkal együtt, a törvényszék előtt ismét elbukott. Bűnük csupán az volt a vádlottaknak, ami miatt pórázon vezetve hurcolta meg őket nyilvánosan a hatalom, hogy egyikük szocialista volt, míg a másik szabaddemokrata. Eszméletlen eszmeiség, ami ebben az országban van! Aztán, itt van még egy apróság. Az illiberális államépítés során havi egy millió fölött keresnek azok az álláshalmozó államtitkárok, akik a hatalom csókosaiként tobzódnak anyagi javakban. Téveszme, téveszme hátán…

Na, kérem tisztelettel, ezek csak tájékozódási pontok voltak a témában, bárki leírhatná mindezt helyettem. Ami kimaradt, tegyék hozzá az olvasók, vagy hozzászólásaikban, vagy elraktározva magukban a későbbiekre. Hiszen meggyőződésem, hogy ők még nálam is sokkal, de sokkal több ide tartozó példát tudnak!