2013-09-29 09:53:51

Az ország nem hagyja magát, "nem vagyunk, és nem leszünk Európa szolgái" - szögezte le a Fidesz elnöke pártja kongresszusán, hozzátéve: "nem vagyunk és nem leszünk sem a bankok, sem a nagyvállalatok szolgái, mi, magyarok a magunk urai vagyunk, és nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekünk, miként seperjünk a saját házunk táján".

Gyönyörű, veretes és büszke mondat, megdobban hallatán a honfiszív, nem is szólva a honleányokról, kiknek szinte mindenük megdobban, ha hallják ezt a keményszavú, igazi férfit, végre egy valódi férfit, aki a maga teljességében férfi, egy valódi fallosz. De nagy kár, hogy hülyeségeket beszél, de nagy kár, hogy olyan, mint a hamelni patkányfogó, aki csodálatos furulyájával csalogatja belefele a megszédített állatkákat a Weser folyóba, ahol a biztos pusztulás vár rájuk!

Persze már önmagában az is szép, hogy a Fidesz úgy csinál, mintha párt lenne, jóllehet nem párt. Még csak nem is a létező szocializmus állampártjának utódja, hanem a maffia fedőszerve, mely lehetővé teszi, hogy egy bűnszervezet hatalmába kerítve és kisajátítva az államot kirabolja annak polgárait, visszaélve jóindulatukkal, hiszékenységükkel, tájékozatlanságukkal, sok esetben alantas ösztöneikre építve. A capo di tutti capi szólt az ő népéhez, meg közvetve azokhoz, akik tulajdonképpen nincsenek is, hiszen az ellenzék mára már nem a kormány, hanem az ország ellenzéke, mondta, ékes tanújelét adva annak, hogy lövése sincs egy parlamentáris demokrácia mibenlétéről, ő csak harcolni kar, éjt nappallá téve.

Meg is jelölte a harc célját és a harc terepét, eszerint 2014 a rezsiharc éve lesz, a küzdelem terepe pedig a választás.

Hát ez kétségtelen, hacsak addigra valamelyik népcsoport be nem gorombul és bele nem szórja a Dunába ezt a díszes társaságot, az ezerkészáz küldöttel együtt, akik debil módjára bólogatnak és tapsolnak ehhez a mutatványhoz. Orbán láthatólag nem tanul semmiből, nem is akar tanulni, ma is azt gondolja, hogy az ország élvezi a harcias kiskakas macsós mutatványait, háborús retorikáját, és ha elég hangosan csörgeti a kardot, pengeti sarkantyúját, akkor a nagy zajban a nép nem veszi észre, hogy szép selymes lódingja tele van már tömve lopott holmival. De nem csak neki, hanem alvezéreinek és hűséges vazallusainak is.

Az meg egyenesen pofátlanság, hogy miután még az ellopott ezermilliárdok is javarészt az Uniós támogatásokból származnak, közben az Uniót támadja vadul, melynek nem leszünk szolgái, de nem ám! Merthogy van az Unió egyfelől, akinek vannak velünk szemben kötelezettségei, melyek részben számosak, részben pedig még a török időkből származnak, amikor őseink, Dobó István, Sárközi és a többiek kiontott véréért elfelejtett fizetni a művelt nyugat, másfelől meg ott vagyunk mi. Mi, a büszke és szabadságszerető magyarok, akik most is például oly bátran tűrjük ennek a szerencsétlen tolvajnak rémálomszerű országlását, hogy lassan már csak a fülünkbe nem vizel kampánybeszéd helyett.

Ö pontosan tudja, hogy az Unió mi vagyunk, mi is vagyunk, Európa összes népe, mindahányan, de ez neki nem felel meg, mint ahogy minden országban vannak hozzá hasonlók, akik saját lehetőségeik korlátozásaként élik meg azt, ha nem engedik őket pofátlanul lopni, rabolni, a szegényeket sanyargatni, miközben demokráciát hazudnak. Nem érdeke az, hogy a nép egy egyesült, gazdaságilag, politikailag és katonailag is erős állam híve legyen, jobban szeret egyedül kukorékolni a maga kis szemétdombján, ahol senki nem szól bele abba, hogy mit kezd a kikapirgált gyémánt-félkrajcárokkal, melyik karibi sziget mely bankjában helyezi el arra a nemkívánatos esetre, ha szerető népe világgá zavarná.

Ami pedig a beszéd bolsevik vonulatát illeti, ezen már végképp csak röhögni lehet, a mai világban a multinacionális vállalatok és a globalizáció ellen menni leginkább huszonéves idealista gyerekek szoktak, ameddig a rendőrök elő nem veszik a dugóspuskát és seggbe nem durrantják őket. Az mondta: …”mi, magyarok a magunk urai vagyunk, és nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekünk, miként seperjünk a saját házunk táján". Hát ez bizony szép dolog, de ha már ennyire piszkosul függetlenek vagyunk, akkor elsősorban nem kellene más erszényéből élni – végtére is nem vagyunk mi kenguru-nemzet – de ha már így esett, akkor nem kellene méltatlankodni azon, ha az, aki a pénzt adja, tudni szeretné, hogy mit támogat vele.

Ha nem akarjuk, hogy belepofázzanak a seprési technológiánkba, akkor nem elég szemetelnünk, de a seprűt is saját költségre kell elkészíttetnünk, és az sem baj, hogy aki effektíve seper, az sem döglik éhen az első mozdulatok után. Az viszont megdöbbentett, mikor arról beszélt, hogy politikájának ellenzői a kormány ellenzékéből az ország ellenzékévé váltak. Ez régi tünete a mi kedves betegünknek, úgy látszik, Graz ide, Graz oda, az állapota nem javult.

Persze a Gyurcsányozás sem maradhatott ki, igaz, hogy a babona ősi szabályai szerint a gyűlölt ellenség nevét nem mondta ki, nehogy éjjel megjelenjen neki, oszt ráüljön a mejjére, és riogassa azzal a nagy orrával! Biztatgatta híveit, hogy bár azt nem mondhatja, hogy ez a harc lesz a végső, de azt azért igen, hogy már csak a gazdasági harc van hátra, no és persze a rezsicsökkentési harc, aztán eljön a világbéke. Alvezérei is elmondták a tőlük megszokott üres lózungokat, elővették a naftalinból Pelczné Gáll Ildikót, örömmel értesültünk róla, hogy még él és nem ette meg a vak komondor. Pokorni is hasznossá tette magát, mikor eligazította a bandát, hogy demostaztán abbafejezni a zsidózást meg a cigányozást, még ha igény lenne is rá.

Mától a szinglik se hordában közlekednek, de hogy mi lesz az új szervezeti egység neve, azt nem árulta el, jómagam a falkára tippelek… És a végére tartogattam a legnagyobb meglepetést: Orbánt – egy ellenszavazattal – ismét pártelnökké választották, ellenfele nem volt, hiszen ki akarna kutyatáp lenni? Az egy ellenszavazat ügyét már vizsgálják, a gyanúba keveredetteknek Selmeczi Gabriella sajtótájékoztatóit vetítik a Parlament pincéjében, aki először felsír, az a tettes, békemenet poraira…

Végül is, a Fidesz a kötelező kűrt megfutotta, legalább nem kellett a fejüket törni, hogy mivel tereljék el a figyelmet Baja második ételkülönlegességéről.  A bajai halászlé mellé ugyanis felzárkózott a bajai bukta, mely nem kelt tésztából készül, hanem bodagból…

Viktátor beszédét azzal fejezte be, hogy aki nem végzi el tisztességesen a munkáját, az jön neki huszonöt évvel.

Ő vajon mennyivel jön az országnak?

:O)))