Európa messze van 2014-05-23 08:19:41
Mindig is messze volt, most meg lassan olyan, mintha Hegyeshalomnál megnyílt volna a föld, és mint a földrengésnél, egyre tágulna a hasadék, lassan már át sem lehet ugrania annak, aki Európában szeretne élni.
Ettől persze még Európában fogunk élni, hiszen ez elsősorban földrajzi kategória, de mi azért tudjuk, hogy több ez a térképek színes foltjainál, mert Európa nem csak földterület, hanem történelem, hagyomány, kultúra, gondolkodásmód, politika, viselkedés és szemlélet.
És nem, nem keresztény történelem és hagyomány, mert Európa nem csak keresztények otthona, mégkevésbé egyetlen egyetemes egyház híveinek otthona, hanem a kiüldözött mórok, askenázi és szefárd zsidók, flagellánsok, husziták, taboriták és kelyhesek, a gályarab protestáns prédikátorok, keresztesek és ateista kommunisták, a buzilobbi és a turulbanszületettek otthona.
Meg a fasiszták és nácik mellett mindenféle demokratáké, kezdve a szociáldemokratákon, a kereszténydemokratákon át a szabaddemokrata liberálisokig.
Gyönyörű földrész, elképesztően gazdag történelemmel, melyben az ember nagyszerűségére éppúgy lehet példákat találni, mint az embertelenségre, a bölcsességre és a szinte alulmúlhatatlan ostobaságra.
Európa volt a magyarság legjobbjainak vágyálma, a távoli ködbe vesző célkitűzés, a megvalósíthatatlan álom, mert mi mindig kívül estünk Európa aktuális határain, és nem csak területileg.
 Aztán az Úr egy mosolygós percében odadobta nekünk a lehetőséget, hogy európaiak lehetünk, odadobta nekünk a szabadságot is hozzá, hogy ne csupasz seggel meneteljünk a vágyott cél felé, - nesztek, éljetek a lehetőséggel.
Úgy tűnik, túlbecsült bennünket, a lehetőséggel nem éltünk, nem élünk, hanem visszaélünk, a szabadságot pedig arra használjuk, hogy előráncigáljunk a padláson tárolt porlepte ládákból mindenféle letűnt korok avítt, rosszillatú, itt-ott véres kosztümjeit, a dzsentri díszmagyarjától a nyilasok olívzöld ingjéig mindent.
Ezeket próbálgatjuk most szorgalmasan, mint a cselédlány, akit felzavartak a padlásra rendet rakni, és aki ott páváskodik a Jóska kocsis előtt a méltóságos asszony nagyanyjának pruszlikjában, fél füllel azért a padláslépcső felé figyelve, rajta ne kapják.
Közben Európa megy a maga útján előre.
Nem túl gyorsan, mert a butaság azért arrafelé is nagy visszahúzó erő, de azért halad.
Mert haladni kell, mert ott is össze kell fogni azokkal, akikkel össze lehet, hogy el ne vesszünk az emberiség egyre növekvő óceánjában, hogy meg tudjuk őrizni az értékeink többségét, hogy megmaradjunk, mint európaiak.
Ehhez persze kevés a szándék, ehhez az kell, hogy alkalmazkodjunk a világ változásaihoz, a milliárdos új nagyhatalmakhoz, Kínához, Indiához, Afrikához, hogy tudjunk élni a létükből fakadó előnyökkel és az ugyancsak a létükből fakadó veszélyek közepette.
Elsősorban a gondolkodásunknak kellene megváltozni, de talán ez a legnehezebb feladat.
Ez a legfélelmetesebb, mert egyáltalán nem biztos, hogy a falusi suttyó képes átlépni neveltetése határait.
Nem biztos, hogy képes túllépni a generációk óta belekódolt „kaparj kurta, neked is jut” szemléleten, hogy képes a faluja határain túllépve Európai térségben gondolkodni, vagy holnap épít majd egy Eiffel-tornyot magának a libaól mellé.
Ha képes, akkor tudnia kell, hogy csak egy egységes Európa tud napjaink kihívásainak megfelelni, a sok kis egymással torzsalkodó provinciális porfészek már egy közepes válságocska esetén sem képes megvédeni önmagát.
Amikor a nemzetállamok fennmaradásáról beszélünk, akkor az elmaradás és a múlt problémáinak konzerválásáról beszélünk, az ostoba nacionalizmus és sovinizmus fenntartásáról, a világ fejlődésével ellentétes döngő léptű, szakadékba vezető masírozásunkról.
Tetszik-nem tetszik, Európai Egyesült Államokat kell teremteni, vagy lehet megrendelni az európai nemzetek koporsóit.
Jobb esetben eltarthat az agonizálás száz-kétszáz évig, de utána úgy eltűnünk, mint a gepidák vagy a vizigótok, merthogy a fejlődés az alkalmazkodást jelent.
A mamutok kihaltak, de azok az iciripiciri kis szervezetek, melyek képessé tették magukat a jégkorszakhoz való alkalmazkodásra az idő felmelegedésével kimásztak a tengerből, és nekiláttak feladatuk teljesítéséhez az evolúcióban.
A mi jégkorszakunk az emberiség létszámának robbanásszerű fejlődése, a tudomány és technika forradalma, mely rengeteg új kihívással jár.
Ezekből profitálhatunk, de adott esetben el is veszhetünk, ha nem alkalmazkodunk.
Mi, együtt, európaiak.
Ehhez kell, hogy az európai politikában olyanok képviseljenek bennünket, akik tudják, hogy a mindent megelőző magyar érdek integrálódásunk Európába, a közös, tágabb hazába.
Ehhez olyan politikusokat kell delegálnunk, akiknek a világa tágabb, mint az felcsúti határ, akiknek a gondolatvilágát nem a háromezer fácán legyilkolása tölti ki, akik nem csak a saját vagyonosodásukért, hanem a magyar nép felemeléséért dolgoznak, merthogy azért akadnak ilyenek is.
Ha hiszed, ha nem…
:O))))
|
