2014-08-16 02:30:24

Az Iszlám Állam (IS) nevezetű terrorszervezet meglepő sikereket ért el Irakban. Olyannyira, hogy az USA elnöke 11 év után újra légicsapások megkezdését rendelte el. Úgy néz ki, hogy megint be kell vonulniuk, és „rendet tenniük”, már amennyire az sikerült nekik múltkor is. A brit kormány pedig bejelentette, hogy hadműveletekben közvetlenül nem vesz részt, de eszközökkel támogatja az Egyesült Államokat. Továbbá élelmiszercsomagokat dob le a szunnita fanatikusok elől menekülő, etnikai és vallási kisebbségekhez tartozóknak.

Mindeközben mit tesznek azok, akik magukat álságos módon „nemzeti oldalnak” nevezik itt Magyarországon? A jobbikosok, akik olyan fennhangon képesek siratni a palesztinokat, nagy nehezen kiizzadtak egy sajtótájékoztatót a keresztényüldözésről. Mondjuk mit várunk azoktól, akik szerint „az Iszlám az emberiség utolsó reménysége”. (A többi, állam nélküli közel-keleti kisebbségekért, így a kurdokért vajon miért nem szomorkodnak ilyen látványosan? Ugyanolyan helyzetben vannak, mint a palesztinok, csak többen.) A kormánypárt(ok) felől meg először (hosszas hallgatás után) Rétvári Bence szólalt meg. Egyébként örvendetes, hogy végre egy kereszténydemokrata párthoz méltó témával foglalkoznak. Inkább ezzel, mint a nők méhének államosításával, vagy szobrok vegzálásával! S mit tett a nemzetikeresztény kormány? Hallom a rádióban: elküldött hetvenezer (70.000) eurónyi segélyt! Hetvenezer eurót! Az kicsit több, mint 21 millió forint. A Fradi-stadion (nagyon magyarosan: Groupama Aréna) 14,7 milliárd forintunkba került (nekünk, adófizetőknek). Az elküldött összegnek ez pont a 700-szorosa. Szóval ilyenek a fontossági arányok a „kereszténység vs foci” témakörben annál a kormánynál, amiben koalíciós partner az úgynevezett Kereszténydemokrata Néppárt. Ennyit a magyarországi politikai keresztényekről.

Miközben ilyesmik folynak a Közel-Keleten, elgondolkodtató, milyen eredmény lenne, ha Európa lépne fel a térségben. Egy egységes európai fegyveres erőnek könnyed ujjgyakorlat lenne felszámolni ezeket a túlpörgött mudzsahedeket, hiszen a „diadalmasan előretörő” iszlamisták csak a náluk egyértelműen gyengébbekkel erőszakoskodnak, például nagy elánnal gyilkolják az ottani keresztényeket, de a függetlenségért vívott évszázados gerillaháborúkban megedződött kurdokkal már nem bírnak.

Gondoljunk csak bele, milyen lehetne egy európai intervenció: a British Navy elszállítaná a Leclerceket, Leopardokat és Challengereket, miközben az anyahajókról támogatnák őket a Mirage-ok, a Gripenek meg az Eurofighterek. Egy professzionális haderő pár óra alatt elsöpörné ezeket a nyomorult fanatikusokat, akik azt hiszik, hogy ha felkapnak egy Kalasnyikovot és hangosan ordibálják, hogy Allahu akbar, akkor már jók katonának!

Utána pedig Európa szerepet vállalhatna a békefenntartásban és az újjáépítésben is. Rendesen kiképezhetnénk egy iraki haderőt (a jenkiknek úgy látszik, nem sikerült), s ha már ott vagyunk, talán taníthatnánk a helyieknek egy kicsit az európai értékekből, no nem kell itt gyarmatosításra gondolni, csak épp bemutathatnánk nekik, hogy milyen hasznos és élvezetes dolog a vallási és egyéb tolerancia, meg az egyenlő jogok (pl. a nemek között). Kicsit talán jobbá tehetnénk a világot.

Nem kulturális gyarmatosításról van itt szó, ha a nők akarnak, viseljenek nyugodtan fekete lebernyeget (burka, vagy csador), de nem kis teljesítmény lenne elérni, hogy saját, szabad döntésükből kifolyólag viseljék, ha akarják!

Ráadásul egy sikeres közös hadművelet az európai kohéziót is erősítené, büszkén mondhatnánk: „itt mi, európaiak tettünk rendet!” S ezután Európa nagyhatalmiságához sem férhet kétség.

Persze, mindehhez kéne egy közös haderő, amihez egy föderáció, közös hadüggyel.

Legyen már!