Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Gedeon napja van.

Fizikai erőszak

2014-05-12 08:20:43


Ballagunk belefele szépen a nácizmusba, diadalmas léptekkel.

Idáig is ott kísértett a fizikai erőszak réme, de a közelmúlt politikai történései mintha felerősítették volna a folyamatot, mintha az összes tahó hirtelen arra a felismerésre jutott volna, hogy a jobboldali győzelem megnyitotta az utat az erőszakos akaratérvényesítés előtt, hiszen az ellenfél szervezettsége nulla és a demokratikus oldal – minden ellenkező híresztelés dacára - egyébként sem a fizikai erőszakról híres.

Megvan ennek a mentalitásnak a történelmi előzménye, visszatekinthetünk akár a múlt század elejéig is, amikor a jobboldal a gyilkosságig menő erőszakkal lépett fel politikai ellenfeleivel szemben, aztán később is úgy alakult, hogy a Tanácsköztársaság vörös terrorjának kivételével szinte mindig a jobboldal alkalmazta a hétköznapi fizikai erőszakot.

Nem kétséges, közelebb állunk Kievhez, mint Londonhoz, de még az is lehet, hogy nemzeti érzelmű honfitársaink legszívesebben a hutu-tuszi konfliktust tekintenék irányadónak, - már aki nem az Endlősungot tartja megfelelő megoldásnak, természetesen korszerűsített változatban.
Már csak nehogy véletlenül a kokerók kimaradjanak a fincsiből…

A kommunizmus vérzivataros esztendeiben a magyar állampolgár elengedhette a lányát este a barátnőjéhez és nagy valószínűséggel haza is tért, anélkül, hogy előtte három évet nehéz testi munkásként kellett volna eltöltenie valamelyik szicíliai bordélyban.
A gyűlölt diktátor meg - testőre legnagyobb bánatára - a Margit-hídon kiszállt a kocsiból és gyalog ballagott be munkahelyére, a mai Képviselői Irodaházba, de a május elsejéken sem ment előtte és mögötte három-három gorilla, hogy találkozhasson azzal a tíz gorillával, akik a hálás népet alakították, mint ma.


És a gépkocsijáért sem adott volna több pénzt a beépített acélpáncélra való tekintettel a fémkereskedő, mint az autókereskedő, mint manapság, és még csak le sem köpték, mert a csőcselék csak akkor bátor, ha bátorítják és ha azt vélelmezi, hogy megússza büntetés nélkül.
Az a rendszer a szó mai értelmében nem volt jogállam, de a saját jogszabályait kínosan betartotta és betartatta, és meglehetősen következetesen ragaszkodott az erőszak állami monopóliumához.

Az elmúlt negyedszázadban ez az elv feledésbe ment, megjelentek a jobboldal politikai szabadcsapatai, megjelent a nyílt erőszak.
Nem, nem csak a Magyar Csordára kell gondolni, talán még az a kevésbé veszélyes, mert azok az egyenruhájukkal magukra írják, hogy nácik, ez messziről látható.
Ők a söpredék, a náciknak az a rétege, melyet éppúgy meg lehet venni két konzervvel meg hat kiló szavlejárt száraztésztával, mint a putrik öntudatos választópolgárait, buták, mint a sár, fel nem ismernék, hogy mire használják őket egy istennek sem.
De neki lehet küldeni őket bármikor a cigánynak, a zsidónak, a liberálisnak, a komcsinak, jelentsenek bármit is ezek a kifejezések.

Az igazi veszélyt a Fidesz szervezett csőcseléke jelenti, a harcedzett, adrenalinfüggő futball-huligánok, akiknek Orbán sorra építi a szentélyeket, melyekben már nincs szükség játékosokra, elég, ha néhány szerepjátékos imitálja a mozdulatokat, és időnként az arra kijelölt szereplő belegurítja a hálóba a labdát.
Ők mutatták meg magukat 2006-ban a televízió-székház előtt, ők verték szét a fővárost, hogy megmutassák a demokratáknak, hogy ki a kakas a szemétdombon.
Nem spontán összeverődött bandáról van szó, hanem szervezett, központilag irányított erőről, akik úgy viszonyulnak a Magyar Gárdához, mint hajdan az SS az SA-hoz.
Ők léptek fel hihetetlen bátorsággal a Fidesz-székháznál a negyvenkilós bölcsész-lányok ellen, ők Orbán ötödik hadoszlopa, akikkel bármikor el tud végeztetni bármilyen piszkos munkát.

Nem kétséges, szervezettek és hatékonyabbak bizonyos szempontból, mint az énektanárnők és a békés eladónők, akik közül sokan csapdába is esnek, mert az erő mindig imponál, ha bevallják, ha nem, - erről a pszichológusok sokat tudnának mesélni.
Félelmet tudnak ébreszteni, a társadalomban pedig el képesek ültetni a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzését, az egyén meghúzza magát, mert fizikai félelmet érez.
Tudja, a társadalom ma nem védi meg, hiszen éppen azokat verték először szét államilag, akik az ő védelmükre esküdtek fel, mára a Rendőrség gittegyletté vált, a rendőrök pedig kiszolgáltatottabbak, mint az állampolgár.

Ennek megfelelően egy célkitűzésük maradt: a túlélés, ezért nem kockáztatnak, nem konfrontálódnak, és az már csak hab a tortán, hogy sokan közülük a rendbontókkal értenek egyet, azok érdekében járnak el, mint legutóbb például Pásztor István eseténél.
A három napja felszerelt segéd-próbarendőr is tud annyit, hogy a fizikai erőszak bármely formája bűncselekmény, mégsem védte meg a Köztársasági Elnök vendégét, hanem csak szemlélője volt az eseményeknek, mikor a negyvenegy éves matróna köpdöste a határon túliak egyik vezetőjét, mellesleg a Fidesz támogatóját.

Értem én, hiszen ha nő létemre negyvenegy éves koromra én is úgy néznék ki, mint Coventry szőnyegbombázás után, én is haragudnék a világra, de a világ dolga az lenne, hogy megvédje magát tőlem meg a hasonszőrűektől.
Vagy itt a földmutyi áldozatává vált mintagazdaság, melyből újonnan kijelölt bérlői boldogan tárcsáztatják ki a veteményt, jóllehet ügyükben még nem született jogerős ítélet.
Ez nem zavarja az új földesurat abban, hogy ott rugdalja a tüntetőket a szántóföldön.
Azok meg kicsit hőbörögnek, de hagyják magukat, mert jogállamban élőknek képzelik magukat.
A tüntetőknek jogaik vannak, az új földesúrnak meg bakancsa.

Amikor elkezdünk csodálkozni azon, hogy a demokratikus oldal miért nem tud nagyobb tömegeket megmozgató tüntetéseket szervezni, hát ezek a dolgok is ott szerepelnek az okok között, melyekről szemérmesen nem beszélünk.
Pedig kellene, hiszen pár évvel ezelőtt még minden lelkiismeretfurdalás nélkül vittem magammal a tizenkét éves unokámat a tüntetésre, - ma már a tizennyolc éveset meggondolom, hogy hívjam-e, hiszen nem tudom, hogy minek teszem ki, abban pedig egy percig sem bízom, hogy a jobboldali kormány majd megvédi, ha már a baloldali sem védte meg, mert el volt foglalva valamiféle elvont és légies demokráciakép valóraváltásával.

A demokrácia lényege nem csak a szabad véleménynyilvánítás, hanem az is, hogy a társadalom megvédi az én szabadságomat mindenki ellen, aki a saját szabadságát az orrom hegyén túl képzeli el megélni.
Így állunk ma - a Gundelben meg valószínűleg azt gondolják, hogy őket nem fogja a golyó.
Pedig ha egy falka hiéna elszabadul, az nem csak az arra kóborló libákat, gazellákat tépi szét, de sok esetben az oroszlánokat is szétszereli, a mi hatalmasságaink pedig inkább sakálok, mint oroszlánok.
Érheti még meglepetés őket.

:O)))



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Sokan biztosan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a benzinkúton kellett sorban állni a szélvédőre simít...
Bővebben >>