2013-12-23 17:28:58

Azt találta mondani Deutsch Tamás, hogy "Ez a Horváth nem-NAV-revizor András egy szegény, szerencsétlen futóbolond.” – majd hosszasan diagnosztizálgatta a volt köztisztviselőt, aki merte közkinccsé tette azt, amit a NAV berkeiben már mindenki tudott, hogy kétféle adózó van.

Vannak az adózók meg vannak a kiemelt adózók.

Ők attól kiemeltek, hogy ki vannak emelve a szigorúan ellenőrzött gazdálkodó egységek köréből, pontosabban rájuk más elvek vonatkoznak, mint a kétfős családi vállalkozásra, végtére is a nemzetért érzett felelősségük is nagyobb.
A felelősség mértékét pedig a Vezér határozza meg, ő pedig már csak ért hozzá!

A nehezen öregedő zsúrfiú lehordja mindennek azt az állami hivatalnokot, aki vállalt kötelezettségének és hivatali esküjének megfelelően (…„minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.") szót emelt a hivatal működésében érzékelhető anomáliák ellen.
Hogy Tompikának ehhez miféle érdeke fűződik, azt jelenleg pontosan nem tudni, de azt igen, hogy tehetséges pénzügyi szakember, hiszen amatőr nem tudna tízmilliárdos nagyságrendű pénzt olyan szakszerűen kiszórni az ablakon, mint Tompika a stadion-beléptető kapukkal.

Mindenesetre nem hallottam róla, hogy akárki is ellenőrizte volna a remek üzletet, a tizenegy éve elfekvő áru meglétét, a számítógépek állapotát, értékcsökkenését – el lehet képzelni, mit érhet ma egy 2002-es gyártású PC vagy monitor, - a telefonomnak nagyobb a teljesítménye.

 De ez lényegtelen is, hiszen Deutsch a Fideszben is a Vidám Fiúk együttes tagja, és bár ő is, csakúgy, mint a haverjai kiemelten kártékony, de magánemberi minőségében nyilatkozott meg, ellentétben a Rendőrséggel, mely házkutatást tartott Horváth András lakásán.
A Szerv elvitte az összes fellelhető papírt, még azt is, amelyiket a renitens volt közhivatalnok tekercsben tárolt a lakás legkisebb helyiségében, lefoglalta a számítógép merevlemezét, a nagymama szakácskönyvét, egy zacskó tisztasági betétet, a gyerek ceruzáit és az összes üres CBA feliratú zacskót.
Utóbbiakat majd vegyelemzésnek vetik alá, hátha megtalálják valamelyikben annak a tudatmódosító anyagnak a molekuláit, mely arra késztetett egy köztisztviselőt, hogy az államhoz, ne pedig főnökeihez legyen lojális, mert eme rossz szokás elterjedése beláthatatlan következményekhez vezethetne.

Tompika lemaradt egy fázissal, valószínűleg már megint a csajokat hajkurászta és nem vette észre, hogy a problémakezelés túljutott az első fázison, melynek lényege: vedd el az áldozat hitelességét.
Ez általában azonnali eredménnyel szokott járni, most is bevetették a nehéztüzérséget, meghirdették, hogy a delikvens nem is adórevizor, ellenben a kazánházban van egy hőmérő, azt kell neki meredt szemmel bámulni egész nap, úgyhogy ideje sincs konkrét ügyekkel foglalkozni – különben is, csak négy osztálya van, arról is a bizonyítvány Tadzsikisztánból származik, egy szakmai nulla hőbörgése ez, semmi több!
Ebbe a vonulatba illeszkedett volna bele Tompika nagyáriája, de közben a művelet már átcsapott a megfélemlítési fázisba.

Ennek első lépéseként az áldozatot kriminalizálni kell, például el kell hitetni róla, hogy az általa hivatkozott adatokat jogellenesen szerezte, például az un. „dirty socks” módszerrel elkábítva kolleganőit behatolt nekik az ő számítógépükbe és egy pillanat alatt kinyomtatta azt a hatvanezer oldalnyi adatot, melyet a szekrényében találtak akkurátusan felslihtolva. 
Sajnos, a reményekben csalódni kellett, Horváth ex-adóhivatalnok nem hátrált meg, nem gyulladt be, nem vágott aggodalmas képeket, hanem azt mondta, hogy csak bátran, csak lelkesen munkálkodjanak, a következő lépés úgyis az lesz, hogy az általa vélelmezett többezer milliárdos adóhiányok ügyét kivizsgálják, majd megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ne csak az állampolgárok, de az állampolgárabbak is adózzanak, mint a köles.

Jellemző a magyar nép tudathasadt állapotára, hogy bár az adóhivatalnokot utálni természetes késztetésünk, de főnökei utálatától meleg érzések öntik el férfi és nő állampolgár hasaalját, hogy úgy kell Wittner Máriára vagy Harrach Péterre gondolnia a katasztrófa elkerülése érdekében.
Persze Horváth adóhivatalnok ezzel nincs még túl a nehezén, még előtte áll a pórázon vezetgetés, és még az sem derült ki róla, hogy pedofil és homoszexuális transzvesztita, egyelőre még szabadlábon van.

Majd nem lesz, egyet se féljen.
Aztán két év, mire vádat emelnek ellene, kettő, míg tárgyalgat a bíróság, kettő, míg az ügy áthelyezése után a másik bíróság is tárgyalgat, majd visszahelyezik az ügyet az eredeti bírósághoz, mely két év tárgyalás után elítéli, mert az állami ceruza hegyét magáncélra vette igénybe, amikor a kislányának pont-pont vesszőcskét rajzolt.
Mire kiszabadul, addigra házassága tönkremegy, gyermekei unokákkal ajándékozzák meg, kedvenc kutyája elpusztul, anyósa elszemtelenedik, az emberi roncs, akivé lett, ott áll majd egy fillér nélkül a világban, mely részvétlen és hős helyett hibbant lúzernak tartja.
De így igazságos ez, hadd tanulja meg, hogy mi a jutalma annak, aki a közösségért emel szót!

Ez az ügy olyan, mint amikor a gyémántbányász hazafelé tart, és az utcájuk sarkán a pocsolyából ránevet a Koh-I-Noor nagyobb testvére.
Ha idióta, akkor hazaviszi, és azzal töri a libának a kukoricát, ha csepp esze is van, akkor bekerül a világ ezer leggazdagabb embere közé.
A mi gyémántbányászunk az ellenzék, mely négy éven át töketlenkedett, de az Úr most a kezükbe adott egy olyan ügyet, mellyel választást lehet nyerni.
Hol van ehhez egy nokiásdoboz-ügy, ami a tetejében már meg is dőlt?
Ha ezzel sem tudnak élni, akkor valóban megérettek a pusztulásra, mert abban ne is reménykedjenek, hogy a Vezért elüti a választásokig az Úr egy Trabanttal.

Ha jól emlékszem, Isten azért pusztította el kénköves esővel Szodomát és Gonorrheát, mert lakói élhetetlenek voltak – de lehet, hogy tévedek…
Persze, ezzel az üggyel is dolog lenne, és ez csökkenti a pozitív végkifejlet realitását.
Meg aztán vannak itt fontosabb dolgok is, például meg kell beszélni, hogy az égen repülő libák közül hány legyen az egyik párté, hány a másiké, nagy kár, hogy le is kellene lőni őket, de puska nincs, lőszer meg még annyi sem.
Uram, adj ezeknek karácsonyi ajándékul egy csipet kis agyat, az egész baloldal imáiba foglalja majd a neved!

:O)))