2015-02-09 08:48:21

Jön látogatóba a török miniszterelnök.
Nem első eset, hogy törökkel találkozunk hazánkban, miniszterelnökből is járt nálunk már egy-kettő, habár eleinte más volt a rang megnevezése.
Nagyvezírnek hívták, aki a miniszterelnöki feladat mellett a hadsereget is irányította - a történelem tanúbizonysága szerint meglehetősen hatékonyan, így aztán szoros rokoni-baráti kapcsolatba kerültünk velük, melyre ők a mai napig büszkék.
Mi meg fanyalgunk, mert akkora maflásokat kaptunk tőlük, hogy akárhogy erőlködünk is, nehéz győzelemként kommunikálni.
A török vitézek vagy százötven évig nálunk maradtak - nem voltak valami kapkodós népek, ezalatt a magyar állam de facto szünetelt, viszont sok kis Mehemed született, akiket anyukájuk azért inkább Jóskának meg Jancsinak hívott.
Nem kellett volna ennek így történnie, de akkortájt is harcias kis micik vitték a prímet a magyar külpolitikában, így aztán Mohácsig lovagoltunk a seggberúgásért.
A külpolitikában is - mint annyi másban - csak az a harminc év volt kegyelmi állapot, mikor az ország élén egy sakkozó állt, aki legjobban a krumplilevest favorizálta, habár állítólag a grízestésztát szerette, lábosból villázva...

Február végén Budapestre jön Ahmet Davutoglu kormányfő, és a látogatás keretében megrendezik a két kormány magas szintű stratégiai tanácsának következő ülését.Természetesen a baráti kapcsolatok erősítése céljából érkezik, de tulajdonképpen - bár mindenki szemérmesen hallgat róla - ez egy zenekari próba lesz: a résztvevők elkezdenek Putyin kottájából játszani.
Persze lehet ez ellen ágálni, csak felesleges, ha már szopni kell, hát szopjunk méltósággal, büszkén, feszüljön az a mell, horpadjon be a putyini homlok, ha már gáz van - pontosabban gáz kell legyen, ha belepusztulunk is.
Merthogy ha nincs gáz, akkor abba pusztulunk bele, hiszen már ez a jelenlegi szituáció is elkeserítő.
Ha gázt akarunk, akkor a jelenlegi felállás szerint nekünk kell megépíteni azt a csővezetéket, melyet a Déli Áramlat esetében Vologya épített volna meg, márpedig egy ilyen vezeték költségei erősen elvonják a pénzt a fontosabb beruházások, úgymint a vecsési ötvenezres stadion és az Olimpia előkészítése elől - még szerencse, hogy a legfontosabb stadion már készen áll Európa szívcsakrájában, Felcsúton.

Amikor kiderült, hogy a Nabucco után a Déli Áramlat is kútbaesett, és ezt a Mi Micink az újságokból megtudta, kedvenc külügyminisztere, mint a kengyelfutó gyalogkakukk rohant Ankarába, hogy le ne késsen a fallikus szimbólumnak is tekinthető cső végéről.
Ennek a nagy kapkodásnak az eredménye a jelenleg tervezett látogatás, mely arról szól majd, hogy milyen feltételekkel kaphatjuk a tranzitot, merre vezet a gáz további útja, hány kilométer vezetéket kell nekünk felépíteni ahhoz, hogy sütőbe tudjuk tolni a libát, miután heves ellenállását legyűrtük, mint ukránok az oroszokat.
Természetesen van még egy-két bizonytalansági tényező, nevezetesen a finanszírozás kérdése, merthogy az Unió még feszenghet egy kicsit.
Politikusai számára ez a kérdés akkor válik majd fontossá, mikor a csővezeték vége elér a görög-török határig és Vologya elzárja az Ukrajna felé vezető gázcsapot, addig még reménykednek, hogy kitör a Kljucsevszkaja Szopka, esetleg az ukránok bevonulnak Moszkvába, vagy Putyinon elhatalmasodik frissen távdiagnosztizált autizmusa, melynek következtében tizenkétjegyű számokat kezd fejben, hibátlanul összeadni, majd ezeket írja be a mindenféle szerződésekbe - belegondolni is rossz.

Nagy marha volt, aki belekötött az oroszokba, de már mindegy, úgyhogy majd Reménységünk odalök Putyinnak egy tollat meg egy ceruzát és felszólítja, hogy írja: milyen feltételekkel veszünk ezentúl tőle gázt.
Miután az amerikai diplomácia is hasonló ügyességgel kezeli a kérdést, továbbá Merkel és társai némi spéttel rájönnek, hogy ebben a partiban ők nem vadászok, hanem vadak, könnyen meglehet, hogy célszerű lesz gyakorolni a két élére állított lábasban való főzést az udvaron - ott úgyis melegebb lesz, mint a szobában.
Merkel egyébként is úgy kezeli a törököket, mint a hímes tojást, hiszen a török kisebbség komoly politikai tényező Németországban, emellett nyilvánvaló, hogy ezzel az attrakcióval a törökök fegyvert kaptak a kezükbe az Unióval való tárgyalásukhoz.
Az Unió ugyanis évek hosszú sora óta hitegeti Törökországot a csatlakozás lehetőségével, de mindig talált valamit, ami miatt az ügy az adott pillanatban éppen nem volt aktuális.
Mindenesetre Törökország iszlám állam, mely nem mindegy, hogy a jelenlegi politikai helyzetben hogyan közelít ehhez az újabban divatos vallási tébolyhoz, lévén övé a térség legerősebb hadserege.
És akkor a kurdok helyzetéről mag Szíriáról még nem is beszéltünk...

Nem könnyű egy ilyen helyzetben lépni, egyetlen rossz lépés is végzetes lehet, márpedig aki aknamezőn táncolni akar az idióta.
Na, éppen ilyenből van nekünk egy darab készleten, a tánckarával együtt, - hát, eddig sem volt egy Flatley.
Imádkozzunk, én már azt se bánom, ha közben Mekka felé kell fordulni, csak ne okozzon helyrehozhatatlan károkat.
Persze erre garancia nincs.
Insallah...

:O)))