2015-03-16 10:40:22

Tisztelet a bátraknak, ez volt az ünnepi jelszó. Mit is tartalmaz ez az üzenet? Kik azok a bátrak? Akiket a Fidesz annak tart? Akik bátran kihasználják az adott helyzetet, a szemesnek áll a világ alapon, hogy degeszre tömjék zsebeiket és felhizlalják csókosaikat, meg családtagjaikat? Akik kiskorú gyermekeik nevére íratnak nagy értékű ingatlanokat, akik zsebből fizetik ki milliós szállodai költségeiket, miután a közvélemény és a média érdeklődésének satujába kerültek? Akik vagyonnyilatkozataikban hézagosan adják elő azt, amijük van? Vagy akik elvtelenül elfogadnak bármit, amit gazdájuk javasol, és automata gombnyomogatóként szavazzák meg azt? Vagy akik miniszterelnökükbe szerelmesedve azt szajkózzák, hogy annak tegnapi, ünnepi beszéde integratív volt, mert egyszerre szólt saját szavazóihoz és a szélesebb választói közösséghez is?

Lánczi Tamás, aki politikai tanácsadóként jegyzi meg az előző mondatban foglaltakat, most kitalálta, a tegnapi rendzavarásra utalva, hogy „Az erőszak kultúráját a rendszerváltás után Gyurcsány Ferenc élesztette újjá, és azóta, ha nem is virágzik, de újból és újból kidugja fejét a föld alól.”  Attól, aki előítéletessége miatt memóriazavarban szenved és hiányzik neki a Cavinton, bizony nem is várható más sommás kijelentés.

Hogyan is tudna emlékezni arra, hogy az elmúlt huszonöt évben minden erőszakos jellegű rendbontás, személyekkel és tárgyakkal szemben, elsősorban a jobboldalról eredt, vagy onnan támogatott. Felhergelt csoportok és egyének törtek, zúztak, gyújtogattak, támadtak rendőrökre, csoportosultak és tüntettek engedély nélkül, habzó szájjal skandálva: „zsidókat a Dunába, Gyurcsányt meg utána”.

Tegnap a központi ünnepségen, aki ott volt az láthatta, hogy a kirendelt diákság mellett milyen arcok voltak még a helyszínen és videofelvételeken követhette „békés” reakcióikat az ellentüntetők jelenlétére. A pávatáncos, első számú populizátor beszéde a szokásos kábító elemekkel volt tarkítva. A magyar élet, a magyar történelem, a magyar lélek újjászületése, a magyar nemzetté formálás, a magyarok ezerszázéves történetével keveredett.

Aztán folytatódott a szabad magyar világgal, a hősvalósággal, a keményen dolgozó magyarokkal, ösztönvilágukkal együtt. Nem maradhatott el az egy nemzetet alkotunk varázsa sem, meg a minden magyar felelős minden magyarért hozzávaló. Aztán populista hab a nemzeti tortán, ami a végén következett. „Európa ma tele van kérdésekkel, Magyarország pedig tele van válaszokkal. Mi pontosan tudjuk, hogy nem az uborka görbülete, hanem az európai ember testtartása jelenti a jövőt.”

Vagyis Európa gondban van, bajokkal küzd, kérdések feszítik egyre jobban kereteit. De mi, az unortodox gazdaságpolitikánkkal, a hatalmi berendezkedéseinkkel aztán tudjuk ám a választ, csak mi tudjuk igazán. A mi jelenlegi politikai, gazdasági tekintélyünk a világban igazán feljogosít bennünket arra, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk. Ezért vagyunk tán bátrak és ezért jár nekünk tisztelet? Vagy inkább az uborka görbülete jellemző közülünk azokra, akik eladják magukat a mindenkori hatalomnak, akik megfelelési kényszerben élik le egész életüket, elvtelenül megalkudva kenyéradó gazdáikkal?

Tán nem volt nyelvbotlás, hogy Orbán az európai ember testtartásáról beszélt és nem az övéiről. Az ő csókos, összefonódó, egymásnak falazó, aki kapja marja híveiről, akik kormányzása alatt egy életre való vagyont felhalmoztak és felhalmoznak. Az ő tartásuk az, ami nem egyenes, és ami belátható időn belül majd a vesztüket is okozza!