2015-04-15 12:06:14

Kérdeztem, hogy a zárójelentésen kívül mellékelnek-e valami használati utasítást az életbenmaradáshoz. Azt válaszolták, hogy abban le van írva minden, szedjem a gyógyszereket és nem lesz több baj. Hát jó, gondolom egyszer majd meg fogok halni. Ezt még senkinek sem sikerült elrontania, még a római pápáknak sem.

Illendőségből még elküldtek gyomor- és vastagbél-tükrözésre. Aki volt már ilyen tortúrán, az tudja milyen furcsa érzés, amikor slagot nyomnak az ember táprendszerébe. Alul ráadásul a megszokott iránnyal pont szembe teszik ezt. Ez azt hiszem mindenkinek kijár a tüdőembólia gyanúja esetében. Becsületesen végigcsináltam mindkettőt. Nem nagyon találtak semmit. Csodálkoztam is, hogy az átoknak ezzel vége szakadt.

Egy hónapig simán ment minden. Jól voltam. Amikor már én is elhittem, hogy éldegélhetek szépen tovább, egyik nap elkezdtem émelyegni. Ez a napok számával egyenes arányban növekedett. A háziorvos vissza is küldött garanciális szervizre. A kezelőorvosommal vidáman üdvözöltük egymást, aztán elmondtam neki, mi a nyűgöm. Felírt valamit a gyomromra, elfér az a többi gyógyszer mellett. Az émelygés mellett erre megjelent egy jó erős légszomj is. Megnéztem az interneten, aztán diagnosztizáltam magam, hogy ez bizony szívritmuszavar. Örömömet csak az zavarta meg egy kissé, hogy a cikk végére odabittyesztették azt is, hogy ebbe bizony bele is lehet halni. Nem csodálkoztam rajta. Én ezeket a halálos betegségeket gyűjtöm. Visszamentem és mondtam, hogy rájöttem mi a bajom. Az orvos megkérdezte honnan vettem ezt. Olvastam - válaszoltam büszkén. Az nem jó - mondta - mert az az ő dolguk. Szerinte inkább pánikrohamom van. Két hétig folyamatosan? - kérdeztem. Akkor pánikbetegség! Hát jó, felírt egy nyugtatót és azt mondta, hogy igyak rá sört. Itt követtem el a hibát. Azt ugyan gyanítottam, hogy a kettő kombinációjától nemcsak beteg, de hülye is leszek. A nyugatót választottam. Hibásan. Beteg maradtam és gyógyszerfüggő lettem. Valószínűleg teljes lelkinyugalomban meghaltam volna szépen, úgy leszedálva, hogy meg nem tudtam volna magyarázni Szent Péternek, mit keresek én hétköznap, dologidőben a mennyek kapujában.

A helyzet kezdett komolyra fordulni. 100 méter után már az ájulás környékezett, a vizes poharat meg két kézzel tudtam csak felemelni. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz meghalni. A meghalással nincs nekem semmi problémám, de a haldoklással igen. Visszavánszorogtam. Most már látták, hogy itt valami nem stimmel. Elküldtek a belgyógyászatra és elmeséltem a kálváriámat. A doktornő nagyon kedves volt, nekem meg jólesett, hogy valaki meghallgat. Végignézte a leleteimet, aztán kérte, hogy adjam oda a terheléses EKG eredményeit. Szívesen odaadnám - válaszoltam - de olyannal én nem szolgálhatok. Azt mondta, hogy ez nagy baj, mert ez a legfontosabb vizsgálat infarktus után. Olyan nagy gyakorlatom még nem volt, hogy ezt magamtól ki tudtam volna okoskodni. Gyorsan kerített egy időpontot és azt mondta, hogy ne erőltessem meg magam. Hát ez utóbbival nem volt gondom, mert már a fekvés is nehezemre esett.

Eljött a nagy nap. Bementem a terhelésre. Az orvos leüvöltötte a fejemet, hogy miként lehetek ilyen felelőtlen. Ami a zárójelentésben van azt nem véletlenül írták bele. Na, mondom, szerencse, hogy az orvosok nem hordanak coltot, mert az már füstölögne. Szerényen megkérdeztem, hogy nem maradt-e ki ez a passzus, mert én nem találkoztam vele. Az lehetetlen! - válaszolta és dühösen elvette a jelentést. - De! - mondta később - Hát itt valami nagyon félrement. Nem probléma, végül is nekem meg majdnem az életem ment rá. Beledöglök egy A4-es papírba.

Szépen bentfogtak bedugtak egy üres szobába az intenzíven, majd mondták, hogy el kell küldeniük egy újabb katéterezésre. Kaptam egy hordozható EKG-t, aztán nyugodtan folytattam a haldoklást.

Levittek Szombathelyre. Ezúttal nem volt olyan rohanás. Ott egy szimpatikus orvos megvizsgált és közölte, nem mondták Sopronban, hogy szívritmus zavarom van? Nem, csak én. - válaszoltam - De ha mellém áll ebben a kérdésben, akkor bátran számíthat rám. Belém nyomtak valamit, amitől egyből jobban lettem. A katéterezéssel nem volt semmi gondom, az már ment, mint a karikacsapás.

Sopronban a kezelőorvosomat lecserélték. A másik elnézést kért. Ne törődjön vele! - válaszoltam - Nekem tökéletesen elegendő az életbenmaradás is.

Aki nem volt még ilyen kutyaszorítóban, az nem tudja elképzelni, milyen boldog érzés egyhuzamban felmenni egy hegy tetejére. Az Északi-sark meghódítói érezhettek ilyen elégedettséget. amaszkorom legszebb nyarát töltöttem ezalatt. Rohangáltam fel alá az erdőben a magam örömömére. Szépen vissza is erősödtem

Egy hónapra rá jött a terheléses EKG. Nem gond, egy futópad nem fog ki rajtam. 10,5 MET lett az eredményem, ezzel már az olimpián is lehet indulni. Megnyugodtam. A kezelőorvosom erre azt közölte, hogy gond van. Az EKG-n az egyik görbe nem valami szép. Nem zavar, - mondtam - nem akarok én azzal dicsekedni senkinek.

Az lett a vége, hogy elküldtek szív MR-e. Ez olyan, mint a rendes MR, csak egy óráig tart. Úgy éreztem magamat, mint a kisgyerek a vurstliban, aki mindenre felülhet. Kaptam időpontot. Annyira nem repdestem a boldogságtól, mivel a nehéztüzérséget nem véletlenül vetik be. Aki még nem volt ilyen vizsgálaton, annak tudnia kell, hogy az embert bedugják egy szennyvízcső- szerű valamibe, kap egy fejhallgatót aztán amit abban mondanak azt kell csinálni. Vegyen mély levegőt, fulladásközeli állapot, kiengedheti. Aki ezt végigcsinálja az nyugodtan megpróbálkozhat a mélytengeri búvárkodással. A doktornő szólt, ne ijedjek meg, intravénásan belémnyomnak valamit, amivel felpörgetik a szívemet. Nem ijedtem meg, csak majdnem szétrúgtam az egész kócerájt a félelemtől. Azért nem nyomtam meg a pánikgombot, mert az elején közölték, hogy akkor újrakezdik az egészet. Nem olyan kellemes dolog két órán keresztül ágyúlövedéknek lenni. Mikor vége lett azon gondolkodtam, hogy egy nálam testesebb ember betuszkolásához valószínűleg egy vödör vazelint felhasználnak. Aztán, hogy mekkora dugóhúzót használnak a kipiszkálásához, arról bizony halvány elképzelésem sincs.

Egy hétre megjött az eredmény. Újabb szívkatéterezés. Na, gondoltam, ha adnak hozzá eszközöket már én is megcsinálom, ők meg kispekulálják az eredményt. Mit nekem az a kis beavatkozás. Semmi. Keserves csalódás lett a vége. De ezt majd a következő részben mesélem el.