2014-01-14 08:18:52

Ezt már szinte az alakuláskor látni lehetett, mégis, úgy tett mindenki, mintha hinne, hisz hinni mindig könnyebb, mint kételkedni.

Az EGYÜTT-PM – ről van szó, meg Bajnairól, akik lassan a legjobb cirkuszi produkciókat is toronymagasan felülmúlják szent küldetésük teljesítése érdekében.

Sajnos, nagy híve vagyok az összeesküvés-elméleteknek, mert ellentétben a széplelkű politikai elemzőkkel nekem az a véleményem, hogy nincs az a gusztustalan trógerság, ami a politikában elő ne fordulna, sőt, az előforduló mocskosságok jócskán meghaladják azt a szintet, melyet a gyanútlan és jelszavakon nevelkedett választópolgárok elképzelni képesek lennének.

Kezdjük talán az elején.
Hogy mi vezetett az SZDSZ dicstelen kimúlásához, azt most ne vizsgáljuk, talán válasszuk kiindulópontnak azt az állapotot, mikor az SZDSZ elkezdte kapkodva és hörögve szedni a levegőt, már látszott rajta, hogy napjai meg vannak számlálva, nehezebb fajsúlyú tagsága meg riadtan nézegetett körül, hogy mi is lesz vele, ha pártja Pistikéstől és szakállasbácsistól kiszorul a Parlamentből?
Mert akkor már mindegy lesz, hiszen nem lehet megélni abból, hogy szidjuk a komcsikat, akik nélkül – és persze minden más politikai erő nélkül - sőt, legfőképpen a választók nélkül  – remek politikát tudnánk folytatni, de ha nincs cégér, ami alá be lehetne állni, akkor hiába minden. 

De hol nagy a szükség, közel a segítség, mint deus ex machina jelent meg a megoldás, a tisztakezű, ötfőnyi tagsága filléres hozzájárulásaiból építkező Új Erő, mely nevében hordozta célját: Legyen Más a Politika.
Magyarember az ő végtelen jóindulatában és mérhetetlen butaságában el is hitte ezt, jóllehet az elképzelés a „fából vaskarika”, a „Rákóczi téri Vesta-szűz” és a Tisztakezű Orbán Viktor” kifejezésekkel esik egy megítélés alá, ami nem is csoda, hiszen a Deus, aki ezzel a pszeudo-párttal manipulált, egy focilabdát tartott a hóna alatt. 
A párt maga tulajdonképpen egy jólszerkesztett lepkeháló volt, mely az SZDSZ virágoskertjét és nektárját vesztett bábjai, pillangói és hernyói begyűjtésére volt alkalmas, no, meg arra, hogy a Vezérrel szembeni ellenzék soraiban a megfelelő időben zavart keltsen.
Nem tudom, ki az, aki a maffia választási stratégiájáért felel, de az biztos, hogy érti a dolgát és nem keveri össze a stratégiát a taktikával…

Szóval a struktúra készen állt, már csak vezető kellett az ellenzéknek, és erre a szerepre.
 Bajnai Gordon látszott legalkalmasabbnak, hiszen ő már réges-régen részesült a politikai érzék elleni védőoltásban, emellett a hócipője neki is – mint megannyi politikustársának – tele lehetett Gyurcsánnyal, aki mellett nem tudott felragyogni saját nemzetmentő csillaga.
Toltak mögé szervezetet is, a jobb sorsra érdemes MILLA lett az áldozat, mely éveken át remekül szolgált, mint villámhárító, - évente két rendezvénnyel biztosította a rendszerrel elégedetlenek lelki egyensúlyához szükséges ordítozási lehetőséget.
Jól is tudott ez esni az embernek, mint libának a zsenge sóska.

A Milla önmagát felkent vezetője is remek választásnak bizonyult, hiszen személyes ambíciójáért, az országos ismertséget biztosító politikai szerepért bármit hajlandó bevállalni, ha ehhez egy kecskét kell magáévá tenni a Blaha Lujza téren, az sem lett volna akadály.
Ott volt még a Szolidaritás is, ott meg a rutinhiány dominált, sajnos…
Bajnai egyébként remek választás lett volna, mert technokratának volt elkönyvelve, ha az is marad, akkor lehet, ő Magyarország következő miniszterelnöke, de ez azzal a veszéllyel járt, hogy tényleges ellenfele lehet Orbánnak.
Így aztán rábeszélték a pártalapításra, és vagy elhomályosult a látása, vagy megvezették, vagy megvették, mindenesetre aznap haltak meg a politikai esélyei, mikor bejelentette saját pártja megalakulását.
A szocialisták azonnal – és tegyük hozzá, hogy logikusan - elkezdték lehetséges miniszterelnök-jelölt helyett ellenfélnek kezelni, a mázlija az volt, hogy egyszer az életben mértek neki tizenöt százalékos támogatottságot is, és ezzel kívánatos szövetségessé tették – lehet, ez is volt a mérés célja.

Lehet, a szocialisták azt képzelték, hogy szövetségesként majd lemutyizzák vele a választást, ami be is jött volna, remek ellenzék lett volna belőlük a következő tizenkét-tizenhat évre, ha Viktor nem telhetetlen, merthogy az ő célja a magyar baloldal eltakarítása - örökre.
Közben a választók is elkezdtek értetlenkedni, összefogást emlegettek, hisztériáztak és fenyegetőztek, hát ki kellett fogni a szelet a vitorlából.
Így jutottunk el a mai napig, amikor éppen az eredeti forgatókönyv szerint folyik a műsor: a megállapodásokat, vagy a sikerrel kecsegtető akciókat belülről kell szétverni, erre a leselejtezett, vagy ezzel a feladattal megbízott LMP segédcsapatokkal megerősített párt alkalmasnak is látszik.

Első lépésként Juhász-füvész vadult meg, aki úgy csinált, mintha nem hónapok óta a DK és Gyurcsány szövetségbe vonása lenne az egyetlen valós probléma a demokratikus oldalon, csodálkozva konstatálta, hogy nini, Ferkó ante portas!
Mindjárt meg is sértődött, de mivel ez semmiféle pánikreakciót nem váltott ki, ezért most bevetették a Gebe Bertát, magát Bajnait, aki – mint Gyurcsány hajdani bizalmasa, minisztere és utódja – a legalkalmasabbnak tűnt a fintorgásra.

A szocik most kivárnak, tegye a dolgát szövetségesük, hiszen azért ölték beléjük a rengeteg pénzt támogatóik, nem igaz?
Gyurcsány is csendesen várakozik – hozza meg a döntést a szembenálló fél, a reménybeli szövetséges, a hajdani bizalmas társ.
Mert az biztos, hogy Gyurcsány ebből a pozícióból nem léphet vissza, ezt soha nem bocsátaná meg neki szavazótábora, akik egyébként azt mondják, hogy akkor inkább induljon a párt egyedül, de Gyurcsány nélkül semmiképpen.

Ellenfelei azt mondják, hogy Gyurcsány megosztó politikus.
Az hát.
Milyen is lehet egy politikus, aki nem megosztó?
A pártok érdekeket képviselnek, társadalmi csoportokat, a politikus ezeket az érdekeket artikulálja, nyilvánvaló, hogy egyszerre mindenki érdekeit nem képviselheti, mert aki ezt hirdeti magáról, az hazudik, márpedig, aki hazudik, az lop is, tolvajból meg eléggé jól állunk.
Orbán is megosztó – én például utálom, szívből, igazán, Mesterházy is megosztó, Bajnai is megosztó, mert számomra ez a tejbetök-fazon nem képviseli az ideális politikusról kialakított elképzeléseimet.
De ez így is van jól.

Ami most folyik, az az idegek harca.
Remélem, Gyurcsány bírni fogja, hiszen neki most csak dönteni nem szabad.
Azt ugyanis minden épeszű ember tudja, hogy Gyurcsány nélkül nincs DK - hogy Torgyán pártelnök szavaival éljek, nélküle ez a párt is olyan lenne, mint vőlegény szerszám nélkül.
Hát, ha már olyan lenne, akkor legyen az a szerszám kemény, mint a vídia, az ellenfelek meg hadd rágódjanak a problémán – nem igaz?

:O)))