Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Menyhért napja van.

Ha Gyurcsány marad, nincs kétharmad

2014-09-17 10:47:17


Ha Gyurcsány Ferenc 2009 áprilisában nem kényszerül lemondásra, elkerültük volna Orbán Viktor kétharmados hatalmát, és mindazt, amit ez az ország azóta elszenvedett. Aki kimondta, Dobrev Klára a hvg.hu-nak adott interjúban, és nyilván lesznek, akik azt mondják, persze, elfogult, de a valóság szerintem őt igazolja. Meg engem, és sokakat, akik így gondolják.

Öt és fél évvel ezelőtt – amikor állítólag egy ország gyűlölte a miniszterelnököt -, tombolt a világválság, és a kormányfő éppen a harmadik csomagot akarta benyújtani az országgyűlésnek. Ehhez az MSZP már nem kívánt támogatást adni. Fontosabbnak tartották, hogy megszabaduljanak Őszöd – amúgy ma is vállalható - örökségétől, az alkotmányellenes népszavazáson megbuktatott reformoktól, a kormányfőtől, aki öt évvel korábban a sírból hozta vissza az esélyt és legyőzte Orbán Viktort. (Had jegyezzem meg, hogy az IMF szakvéleménye szerint 2009-2010-ben Magyarország sikeresen kezelte a válságot...)

Ma már látható, az MSZP nem Gyurcsány miatt, hanem az ő távozásával indult el a kétharmadig vezető lejtőn. Ha valaki utána néz, látni fogja, hogy lemondása idején a szocialista pártnak még másfél millió szavazója volt. Akkor ezt sokan mélypontként élték meg és szakmányban írták és íratták a cikkeket arról, hogy Gyurcsánynak - és ha marad – az egész oldalnak vége van. Saját pártja és holdudvara szállt be a karaktergyilkossági kísérletbe. Egyesek Szili Katalinban (!) látták a jövőt, mások fiatalítani akartak.

Hol van ma már az a másfél milliós MSZP-tábor? Megvan az, csak csüggedten és szanaszét, szenvedve az összefogás hiányától.

Ha megnézzük, hogy mi történt azóta, hogy az MSZP nem akarta megszavazni a harmadik válságkezelő csomagot, és ezzel Gyurcsány Ferenc először közjogi, majd pártelnöki feladatköréből is menni kényszerült, akkor egyenes út vezetett a kétharmadhoz. Megjegyzem, kormányfői lemondása után Gyurcsányt a rendkívüli kongresszus hatalmas többséggel erősítette meg pártelnöki posztján, utódai küzül senkinek sem volt ekkora támogatottsága az MSZP-ben. Azonban Magyarország demokratikus oldalának szellemi és politikai vezetője távozott, ezzel megindult az összeomlás. Ideiglenes vezetők vették át az irányítást az MSZP-ben, akik ezt az ideiglenességet még deklarálták is.

Lendvai Ildikó átmeneti időre vállalta a pártelnökséget, de a párt irányítását 2009 őszétől a választási bizottságot vezető miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila vette át – nem pártelnökként. Bajnai Gordon előre bejelentette, hogy csak egy évre vállalja a kormányzás felelősségét, ezzel tovább erodálva a kormányon levők hitelességét. Miért akarnám átadni azt Orbánnak, amit szerintem én jobban és sikeresebben csinálnék a hazámért? Hol ebben a logika? Majd benyújtotta – kis eltérésekkel – Gyurcsány harmadik csomagját. Ebből lett 2012-re, a pártalapításra, a sikeres válságkezelő kormányfő imázsa. Ezt a sikerképet erősítette, hogy az MSZP és az SZDSZ torzsalkodása is megszűnt arra az egy évre. Nem csoda, hiszen egyik kormánypárti képviselő sem akart előrehozott választást. A Fidesz hagyta, hogy elvégezzék a piszkos munkát, látták, hogy a hatalom úgy is az ölükbe hullik. Bajnai pedig eleve úgy vállalta a feladatot, hogy előre aláíratott egy papírt minden szocialista és liberális képviselővel, hogy a kormány javaslatait zokszó nélkül megszavazzák. Így azért jóval könnyebb kormányozni, mint lavírozni az egyzetetések dzsungelében…

Bajnai Gordon megtette a magáét miniszterelnökként – ahogy Gyurcsány Ferenc is -, de az új kormányfő a 2010-es kampányban láthatatlanná vált, eközben szocialista pártvezetők és ballib újságírók folyamatosan gyalázták az elmúlt nyolc évet, ha úgy tetszik, saját elmúlt nyolc évüket. Itt álltunk egy ideiglenes kormánnyal, egy világválsággal és a saját kormányzását szégyenlő két párttal. Bajnai utolsó parlamenti beszédében még demokratának is nevezte Orbán Viktort, tovább ágyazva ezzel a kétharmadnak. Az ideiglenességet Bajnai későbbi szerepvállalásának története csak megerősítette.

Ha Gyurcsány marad 2009-ben, nem lett volna kétharmad. A másfélmillió MSZP-szavazót az életművéért küzdő Gyurcsány Ferenc elvonszolta volna a szavazóurnákig. Egymillió-százezer is elég lett volna hozzá, hogy ne legyen abszolút többség. Egy nem szégyenlős, hanem büszke kampány elég lett volna a kétharmad elkerülésére. A Gyurcsány nélküli egy év alatt azonban az MSZP még elveszített félmillió szavazót. Rajta kívül azonban a küzdés már senkinek nem volt érdeke. Eltűntek, vagy apróvá, olykor zölddé váltak a szegfűk a plakátokon. Az SZDSZ pedig a szintén halódó MDF-fel állt össze egy olyan elnökkel, aki bocsánatot kért mindenért, amit tettek... Márpedig azok a pártok, amelyek nem állnak ki kormányzásuk eredményei mellett, bukásra vannak ítélve. Az MSZP elindult lefelé, az SZDSZ be sem került az országgyűlésbe, azóta meg is szűnt. Mindenki az új világra, a Gyurcsány utáni világra készült, mondván, ő lesz a hibás a brutális vereségért.

Ami utána történt, majd egy következő blogban írom meg. Valamikor.

 

 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Élelmiszer dobozokat és egyéb segélycsomagot vitt az Open Arms hajó fedélzetére Richard Gere amerikai filmsztá...
Bővebben >>