2014-09-17 10:47:17

Ha Gyurcsány Ferenc 2009 áprilisában nem kényszerül lemondásra, elkerültük volna Orbán Viktor kétharmados hatalmát, és mindazt, amit ez az ország azóta elszenvedett. Aki kimondta, Dobrev Klára a hvg.hu-nak adott interjúban, és nyilván lesznek, akik azt mondják, persze, elfogult, de a valóság szerintem őt igazolja. Meg engem, és sokakat, akik így gondolják.

Öt és fél évvel ezelőtt – amikor állítólag egy ország gyűlölte a miniszterelnököt -, tombolt a világválság, és a kormányfő éppen a harmadik csomagot akarta benyújtani az országgyűlésnek. Ehhez az MSZP már nem kívánt támogatást adni. Fontosabbnak tartották, hogy megszabaduljanak Őszöd – amúgy ma is vállalható - örökségétől, az alkotmányellenes népszavazáson megbuktatott reformoktól, a kormányfőtől, aki öt évvel korábban a sírból hozta vissza az esélyt és legyőzte Orbán Viktort. (Had jegyezzem meg, hogy az IMF szakvéleménye szerint 2009-2010-ben Magyarország sikeresen kezelte a válságot...)

Ma már látható, az MSZP nem Gyurcsány miatt, hanem az ő távozásával indult el a kétharmadig vezető lejtőn. Ha valaki utána néz, látni fogja, hogy lemondása idején a szocialista pártnak még másfél millió szavazója volt. Akkor ezt sokan mélypontként élték meg és szakmányban írták és íratták a cikkeket arról, hogy Gyurcsánynak - és ha marad – az egész oldalnak vége van. Saját pártja és holdudvara szállt be a karaktergyilkossági kísérletbe. Egyesek Szili Katalinban (!) látták a jövőt, mások fiatalítani akartak.

Hol van ma már az a másfél milliós MSZP-tábor? Megvan az, csak csüggedten és szanaszét, szenvedve az összefogás hiányától.

Ha megnézzük, hogy mi történt azóta, hogy az MSZP nem akarta megszavazni a harmadik válságkezelő csomagot, és ezzel Gyurcsány Ferenc először közjogi, majd pártelnöki feladatköréből is menni kényszerült, akkor egyenes út vezetett a kétharmadhoz. Megjegyzem, kormányfői lemondása után Gyurcsányt a rendkívüli kongresszus hatalmas többséggel erősítette meg pártelnöki posztján, utódai küzül senkinek sem volt ekkora támogatottsága az MSZP-ben. Azonban Magyarország demokratikus oldalának szellemi és politikai vezetője távozott, ezzel megindult az összeomlás. Ideiglenes vezetők vették át az irányítást az MSZP-ben, akik ezt az ideiglenességet még deklarálták is.

Lendvai Ildikó átmeneti időre vállalta a pártelnökséget, de a párt irányítását 2009 őszétől a választási bizottságot vezető miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila vette át – nem pártelnökként. Bajnai Gordon előre bejelentette, hogy csak egy évre vállalja a kormányzás felelősségét, ezzel tovább erodálva a kormányon levők hitelességét. Miért akarnám átadni azt Orbánnak, amit szerintem én jobban és sikeresebben csinálnék a hazámért? Hol ebben a logika? Majd benyújtotta – kis eltérésekkel – Gyurcsány harmadik csomagját. Ebből lett 2012-re, a pártalapításra, a sikeres válságkezelő kormányfő imázsa. Ezt a sikerképet erősítette, hogy az MSZP és az SZDSZ torzsalkodása is megszűnt arra az egy évre. Nem csoda, hiszen egyik kormánypárti képviselő sem akart előrehozott választást. A Fidesz hagyta, hogy elvégezzék a piszkos munkát, látták, hogy a hatalom úgy is az ölükbe hullik. Bajnai pedig eleve úgy vállalta a feladatot, hogy előre aláíratott egy papírt minden szocialista és liberális képviselővel, hogy a kormány javaslatait zokszó nélkül megszavazzák. Így azért jóval könnyebb kormányozni, mint lavírozni az egyzetetések dzsungelében…

Bajnai Gordon megtette a magáét miniszterelnökként – ahogy Gyurcsány Ferenc is -, de az új kormányfő a 2010-es kampányban láthatatlanná vált, eközben szocialista pártvezetők és ballib újságírók folyamatosan gyalázták az elmúlt nyolc évet, ha úgy tetszik, saját elmúlt nyolc évüket. Itt álltunk egy ideiglenes kormánnyal, egy világválsággal és a saját kormányzását szégyenlő két párttal. Bajnai utolsó parlamenti beszédében még demokratának is nevezte Orbán Viktort, tovább ágyazva ezzel a kétharmadnak. Az ideiglenességet Bajnai későbbi szerepvállalásának története csak megerősítette.

Ha Gyurcsány marad 2009-ben, nem lett volna kétharmad. A másfélmillió MSZP-szavazót az életművéért küzdő Gyurcsány Ferenc elvonszolta volna a szavazóurnákig. Egymillió-százezer is elég lett volna hozzá, hogy ne legyen abszolút többség. Egy nem szégyenlős, hanem büszke kampány elég lett volna a kétharmad elkerülésére. A Gyurcsány nélküli egy év alatt azonban az MSZP még elveszített félmillió szavazót. Rajta kívül azonban a küzdés már senkinek nem volt érdeke. Eltűntek, vagy apróvá, olykor zölddé váltak a szegfűk a plakátokon. Az SZDSZ pedig a szintén halódó MDF-fel állt össze egy olyan elnökkel, aki bocsánatot kért mindenért, amit tettek... Márpedig azok a pártok, amelyek nem állnak ki kormányzásuk eredményei mellett, bukásra vannak ítélve. Az MSZP elindult lefelé, az SZDSZ be sem került az országgyűlésbe, azóta meg is szűnt. Mindenki az új világra, a Gyurcsány utáni világra készült, mondván, ő lesz a hibás a brutális vereségért.

Ami utána történt, majd egy következő blogban írom meg. Valamikor.