2014-11-28 09:42:39

Márpedig elszunnyadna, mert a magyar sajtó sajnos képtelen tenni a dolgát, képviselői szépen befekszenek a hatalomnak és csábosan pucsítanak egy-egy odavetett falat reményében.
Azt mondhatják sokan, hogy hülyeség lenne ezzel foglalkozniuk, hiszen leesett a létra, arra jött egy idős vezető, a kocsi döccent egyet, miért nem vett fel az áldozat láthatósági mellényt, oszt jónapot.
Én meg azt mondom, hogy bizony, foglalkozni kellene minden olyan üggyel, melyről feltételezhető, hogy a hatalom el akarja tusolni.
A tömeggyilkosságok sem azzal kezdődtek, hogy  Kamenyec-Podolszkban kiirtottak tízenötezer embert, hanem azzal, mikor az Ébredő Magyarok fokosaikkal bementek az egyetemekre, kirángatták a zsidó hallgatót és összevissza verték.
Németországban sem a Kristallnacht volt az első eset, előtte már sokakat ért atrocitás kommunista vagy szociáldemokrata múltjuk miatt.

Ha pedig egy olyan államban, ahol a maffia vette át a hatalmat tisztázatlan körülmények között meghal valaki, aki az érdekeiket sérti, és a hatóságok kerülik a nyilvánosságot, akkor azt az ügyet nem szabad hagyni, mígcsak független szakértők pontot nem tesznek az ügy végére.
Nagyon szomorú állapot már az, amikor az állam hivatalos szerveiben sem bízik a nép, amikor – akárcsak fikcióként is - egyáltalán felmerülhet a bizonyítékok manipulálásának lehetősége.
Márpedig a mai magyar állam eljutott erre a pontra, és nem véletlenül.
A „Ne mi nyerjük a legtöbbet” bűncselekményének bírósági ítélete mindenkitől elvette a reményt, aki itt a jogállamban bízott, tisztán látható volt, hogy a bűnszervezet képes megvenni a hatalmi ágak prominenseit, és ez azóta már többször beigazolódott.
A mi hazánk olyan ország lett, ahol a libatolvaj felelősségre vonja a gazdát, mert csak egy lakatott tett a libaólra, megvádolja Julcsa nénit az állattartás szabályainak megszegésével és másnap is elindul a zsákkal, csak most három libára méretezi, hogy beleférjen az is, amit eddig kénytelen volt otthagyni.

A maffia nem követ pártpolitikai törésvonalakat, erre a legszebb példa Simon Gábor ügye, aki köszöni szépen, jól elvan.
A legnagyobb ellenzéki párt elnökének volt helyettese minimálisan is pénzmosási ügybe keveredett, nem kis összeg az, aminek eredete és sorsa zavaros.
Hogy közérthető legyen a nagyságrend, húsz-harminc Nokiás-dobozról van ez esetben szó.
Minap százharminc milliót fizetett be zsebből adóhátralékként úgy, hogy számláit zárolták, túl van néhány házkutatáson, elvileg egy fillérje sincs, mégsem kérdezte meg tőle senki: Jóember, honnan van a lóvé?
Hogy a szocik mélyen kussolnak, az rendben is van, de a Fidesz, sőt, még a Jobbik is kussol, de a DK sem túl aktív az ügyben, Semjén is csak csendben fohászkodik.

Pedig ehhez az ügyhöz kapcsolódóan is volt gyanús haláleset, Welsz Tamás halála rendőrségi asszisztálás mellett – már, ha rendőrök voltak egyáltalán, akik kísérték…
Welsz meghalt, a halál oka bármi lehetett kígyóméregtől atomrakétáig, de leginkább csak találgatások hangzottak el, a halottat állítólag kiadták a családnak, az illetékesek leporolták a szájukat és az élet ment tovább.

Ahol maffia van, ott halál is van, miért pont a magyar maffia lenne kivétel?
Nem egy, nem két eset van, ahol a halál oka szinte megmagyarázhatatlan - érdekes közlekedési balesetek, merényletek, robbantások maradnak homályban.
Vagy például egyetlen csenevész gyertyától leég a Budapest Sportcsarnok, a tűzvizsgálati jegyzőkönyveket titkosítják nyolcvan évre, aztán hipp-hopp – van másik sportcsarnok.

Érdemes lenne listát készíteni ezekről az ügyekről és ha eljön az ideje, egytől egyig felülvizsgálni mindet.
Vancsik Zoltán halálától a Nógrádi fivérek állításaiig, a lelőtt zsoké ügyétől a Gripen-sztoriig, pártpolitikai oldaltól függetlenül.
Van egy kész vádirat is, Ferenczy Krisztinának hívják, aki elvégezte Polt Péter munkáját, majd belefáradva a visszhangtalanságba és a következmények nélküli ország mocsarában való gázolásba, feladta a harcot.
Szégyen ez a magyar bűnüldözésre, a magyar közéletre.

Akkor lesz itt rendszerváltozás, akkor lesz vége a maffia uralmának, ha egy ügyész előveszi ezeket a régi aktákat, egy igazságügyminiszter pedig benyújt egy törvényjavaslatot a rendszerváltozás óta elkövetett bűncselekmények elévülhetetlenségéről.
Akkor ki lehet vizsgálni majd a szervezett bűnözés elleni harc során megöngyilkolt rendőr alezredes ügyét, a Tasnádi-ügyet, a Klodo-ügyet és a többi disznóságot.
Az csak a baj, hogy nem lesz, aki megszavazza…

:O)))