2013-09-20 08:37:56

Karambolozott a honvédelmi miniszter. Sajnálatos a dolog, hadd kívánjak neki gyors gyógyulást, mert a válltörés, melyre állítólag szert tett, nem kellemes dolog, a fene tudja, milyen szövődményekkel járhat, mindenesetre nem egy örömünnep.

A balesetben nem csak ő sérült meg, megsérült a másik autó vezetője is, aki történetesen raliversenyző, ő nem úszta meg ilyen szerencsésen a karambolt, őt zárt hasi sérülésekkel, helikopterrel szállították kórházba. Persze verhetetlen seregünk aktuális vezére sem tehette meg az utat gyalogmenetben, horribile dictu a mentőszolgálat esetkocsijával a legközelebbi kórházig, hiszen a miniszteri váll nem olyan váll, mint a pórnép válla, melyet hasonló esetben egy-két órán keresztül nyugodtan lehet aszalni a sebészeti ambulancia folyosóján, a miniszteri vállat mihamarább kardlengetésre alkalmas állapotba kell hozni.

Ha ez nem történik meg, és menet közben megtámad bennünket az US Army, az beláthatatlan következményekkel járhat, ott állunk hadvezér nélkül, a sereg is csak toporog tétlenül, a gulyáságyúkat sem tudják kilövőállásba vontatni, a nyílpuskások és a buzogányos ezred is tétlenségre van kárhoztatva. És bár tábornokból rohadt jól állunk, mert létszámarányosan tízszer annyival rendelkezünk, mint az amerikai haditengerészet, de most őszintén – mit tud tenni egy magyar tábornok addig, míg meg nem érkezik a csapatokhoz a Központi Agy, a Király Tevepárduca, avagy a Királyi Nonpluszultra, az ellenséget megtévesztő sarkantyús, felemás gumicsizmában? Valljuk be – semmit, legfeljebb megigazítja magán a pizsamanadrágot és suhint egyet-kettőt a kardjával, miközben lesi, mint liba a kést, hogy mit is mond a Vezér magyar hangja, a miniszter…

Mindenesetre felmerül itt azért egy-két kérdés.

A baleset maga Szécsény és Hollókő között történt délután 5 óra körül, a Nagylóc és Zsunypuszta közötti szerpentines szakaszon, amelyet egy szécsényi raliversenyző-páros engedély nélkül le akart zárni.  Szemtanúk beszámolója szerint a miniszteri autó megkülönböztető jelzést használva kikerülte az illegális lezárást jelző embert, majd nem sokkal később karambolozott a ralisokkal, majd a miniszter a saját lábán szállt ki a sérült autóból, mielőtt helikopterre kapott volna. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért járt arra a miniszter Hollókőn – én ezekben már nem bízok, nem tartom kizártnak, hogy a világörökségből akart lopni egy darabot.

De persze ezt csak a rosszindulat mondatja velem, hiszen nyilvánvalóan fontos küldetésben járt arra, valószínűleg az I. Magyar Kerékpáros Fajfenntartó Hadosztály táborát szemlélte meg, vagy az anyósát látogatta, de az államérdek kétségbevonhatatlan. Csakúgy, mint a megkülönböztető jelzés használatának indokoltsága, hiszen az ellen ott csattogtatja farkasfogait a gyepű mellett, bármelyik percben bekövetkezhet az elkerülhetetlen, a kisantant feltámadása, melynek bekövetkeztén oly szorgalmasan dolgozik maga a Vezér is, személyesen!

Ott kell állni a vártán, ha már a Hargitán átmenetileg most nem lehet, hát a honvéd álljon a Svábhegyen, minisztere által képviselve!
Bizonyára nélkülözhetetlen volt a kék fény, már csak emberbarátságból is, hadd tudja mindenki, aki arra jár, hogy ezzel a kocsival egy közveszélyes marha közlekedik. Merthogy a mondás az, hogy a raliversenyzők engedély nélkül akarták lezárni az utat – feltehetőleg gyakorlás céljából, ami kétségkívül helytelen, de éppen ennyi erővel lehetett volna ugyanott óvodai futóverseny, rádőlhetett volna az útra egy fa, felborulhatott volna ott egy tartálykocsi, benzinben áztatva az utat, de kit érdekel?

A minisztert biztosan nem, mert ő egy különleges darabja a teremtésnek, akivel szemben még Chuck Norrisnak sincs esélye, őt legfeljebb Orbán Viktor győzheti le! Így aztán szirénázgatva-villogva kikerülték az út közepén integető, a lezárást jelezni kívánó komát, akinek akár engedélye is lehetett volna az akcióra, de ez semmit nem változtatott a miniszteri elszántságon. Telepatikus úton megállapította, hogy ez egy szabálytalan akció, majd ezerrel nekiment a szembejövő versenyzőnek, akinek eleinte csak igaza nem volt, ma már talán lépe vagy mája sincs.

Így jár, aki a magyar honvédelem fejét fel akarja tartóztatni honmentő tevékenységében.

Vele együtt, az ő felelőtlensége következtében öten sérültek meg. Aztán persze a dolgok mentek a maguk útján, jött a két helikopter, belepakolták a raliversenyzőt, aki nagyon örülhetett, hogy nem dobozban szállítják, majd a miniszter is beszállt – valószínűleg a gépkocsivezető is, hiszen egyeztetni kell az igazságot, mely szerint a miniszter nem látott semmit, mert el volt foglalva a legújabb technikai fejlesztés, a lopakodó kard tervrajzának tanulmányozásával és a gépkocsivezető önhatalmúlag cselekedett.

A kocsiért ugyanis ebben az esetben nem a gépkocsivezető, hanem a gépkocsi parancsnoka felel, aki ez esetben a miniszter volt, de az biztos, hogy ebben az esetben a felelősség és a felelős nem fog egybeesni. Hogy hogyan kell vezetni a megkülönböztető jelzéssel ellátott gépkocsit, vagy, hogy rendben volt-e az adminisztrációja, ebbe most ne is menjünk bele, egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy az ország védelme egy olyan ökörpörköltre van bízva, aki még a saját testi épségére sem tud vigyázni.

Ha a legközelebbi kardlengetésnél lecsapják a fejét, mert neki joga van közelről is szemlélni az akciót, akkor ne csodálkozzunk, inkább dicsérjük az Urat, aki megszabadította az országot egy állandó veszélyforrástól. Ami viszont jellemző, az a fideszes arrogancia, a ránk nem vonatkozik semmiféle szabály, mi csak megyünk előre, elvesszük, ami jár, eltakarítjuk az útból a szembejövőket.

Most megúszta.

Nem biztos, hogy mindig ilyen szerencséje lesz.

:O))))