2013-11-11 17:18:13

A három kabalisztikus szám

Állítgatunk. Jobboldalon mostanság leginkább szobrot. A kopjafa, úgy tűnik, újabban kiment a divatból. Szobrot letűnt, meghaladott és végérvényesen magunk mögött hagyottnak hitt korok levitézlett Vitézének. Amolyan pótcselekvésként a munkanélküliség, a perspektívátlanság, a nem túl rózsásnak ígérkező jövőkép elkendőzésére. Az arra fogékonyak okulására és hazaffyas segédletével.

Ellenzéki oldalon is folyik az állítgatás. Legújabban az listaállítás (nem összekeverendő a listázással) van úzusban, készült is üstöllést három. Minden eshetőségre, valahogy már hiányt ne szenvedjünk. Három pártlista van tehát kézen-közön forgalomban, amelyekről kikerülnek majd azon szerencsések, akik az egyéni választási körzetekben pártjaik és vezetőik kegyelméből megmérettethetnek (csak sikerült kibetűzni) 2014-ben.

Ők 318-an. Sokan vannak, ám jelen erőviszonyok mellett mindössze 35-40 reménykedhet abban, hogy egyéni listán ténylegesen parlamenti mandátumot szerezhet. A többiek sorsa a pártközi alkuk diktálta önkéntes, vagy kényszerű visszaléptetés lesz, megértéssel vagy sértődéssel, egyéni vérmérséklet szerint.

A három, mint tudjuk, kabalisztikus szám. Három a kislány, három az aranyásó, és három a magyar (akarom mondani, nemzeti) igazság. És három azon nemes férfiak száma is, akikről elhihető és akik maguk is elhiszik, tudnának mit kezdeni Orbán ellenében.

Mesterházy mindenképp elhiszi, hogy kész a feladatra. Róla viszont ez egyre kevésbé hihető. Gyenge formát mutatott és ezért rossz rajtot vett a Műegyetem rakparti rövidpályás utcai-harcos viadalon. Stílszerűen úgy is fogalmazhatnánk, számára ez ténylegesen Októberi Sajnálatos Eseménnyé vált.

Érzi ezt háza népe is, rögvest új-régi személyi edzőket rendeltek mellé, akik megpróbálják megfelelő kondícióba hozni. Főként elmagyarázni neki, hogy a ma uralkodó nézet szerint „minden a fejben dől el”. Már, ha van.

Bajnai is szentül hisz és rendületlenül bízik. Nem is tehet másként és nem is akar. Kétségtelenül sokan gondolják róla, hogy ugyan csak rövid ideig tartó, ámde mégis miniszterelnöki tapasztalattal bír, tudása, egyéni képességei megvannak a feladathoz, bizonyított. Stílusa, egyéni habitusa elfogadható. Számára a belpolitikába való visszatérés alfája és ómegája, ha úgy tetszik, ultima rációja a miniszterelnöki szék, másod-hegedűsi szereppel nem érheti be. Mert ugyan, ki lenne itt az első?

A DK elnöke viszonylag szerencsésebb helyzetben van. Nem remél, hanem tud. Tudja, hogy nem következik a miniszterelnökök sorában. Tudja, hogy pártja tényleges és aktív, ha úgy tetszik, a jobboldaléhoz hasonlóan fegyelmezett és hadra fogható szavazótáborral bír. Tudja, hogy a DK-t be kell vezesse a parlamentbe. És vélhetően azzal is tisztában van: a körülmények olyatén alakulása esetén a „királycsináló” szerep is az övé lehet. Nem kevés.

Három a lista, és három a férfiú. Így állunk most, november derekán. Pedig igazából egyre lenne csak igény. El kellene már dönteni az eldöntendőt. Ha másként végképp nem megy, lehúzhatnák Black-Jacken is.

És lenne egy unorthodox megoldási javaslatom:

Ahogyan a köztársaság válságának időszakában azt a rómaiak tették: alkossanak egy triumvirátust, amelyben ez a három, azonos – vagy közel azonos – befolyással bíró politikus - pillanatnyi érdekazonosságukat felismerve - összehangoltan vehetnék fel a versenyt közös ellenfelükkel szemben.

A rómaiaknak bejött.

És már megint ez a hármas szám.

- rigi -