2014-01-02 09:45:49

Töröm a fejem, mi lesz velünk ebben az évben, merthogy egy rendes bloggernek olyannak illene lenni, mint egy jósnak az antik Görögországban.

De – sajnos – ez a blogger csak olyan jós tud lenni, mint hajdani elődjei közül az a béljós, akitől ellopták már a belet is, ami megmaradt, az csak annak tartalma - egy nagy rakás khm… - mondjuk -  sár.

Hogy az aktuális hatalom képviselőivel mi lesz, azt tudjuk, ők előbb-utóbb filmszínésznek állnak.
Számukra kedvezőbb esetben el fogják játszani a Fogd a pénzt és fuss című darabot, rosszabb esetben pedig a Talpuk alatt fütyül a szél felújítását, de hogy erre mikor kerül sor, azt talán maga a nagy Zeusz sem tudja.

Hogy a soron következő választásokkal valósuljon meg a választók álma, ahhoz az ellenzék ésszerű gondolkodására lenne szükség, de hát ahol nincs ész, ott az ésszerűséget is hiába keresgéljük, legyünk bármennyire is szorgalmasak.
De még csak nem is szorgalmasak, hiszen két hete a nyomukat sem látni, eltűntek, mint a büdösség.
Habár lehet, hogy ezzel csak jót tettek az ügynek, mert előtte meg nagyjából abból állt a tevékenységük, hogy az Általános Viszonyítási Alapot és Mindenért Hibást szidták, kezdve az MSZP járókeretes ifjúszocialistáitól a választmány politikai megatörpe elnökéig.

Bajnai a leírt politikusok nehéz kenyerét csipegeti, tettestársai közül a füvész időnként elrikkantja magát: Le Gyurcsánnyal!
Ez mind a tizenkét követőjének felettébb tetszik, Kónya meg ahányszor megszólal, annyiszor hibázik, ezért aztán inkább jó taktikai érzékkel olyan, mint egy karthauzi szerzetes.

Az aprószentek – Fodor, Schmuck, meg a fenetudjamégkik azzal fenyegetőznek, hogy majd országos listát állítanak százhat jelölttel, ami természetesen egyáltalán nem kizárt, hiszen kaphatnak jelölteket ajándékba, az se lenne csúnyább ajándék, mint a kopogtatócédula volt anno a kétfarkú kutya pártot alulról ütő, nagyon más politikát folytató pártnak.

Merthogy a cél – ne feledjük – a szavazatok szétporlasztása. l
Legyen minél több induló párt és egyéni jelölt, annál biztosabb a szervezett és fegyelmezett viktoriánus tábor győzelme.

Gyurcsány az egyetlen a ma magukat demokrata ellenzékinek definiáló politikusok közül, aki komolyan gondolta, hogy egy széleskörű összefogással győzni lehet, de a széles kör vezetői ezt másként gondolták, ezért aztán nevetséges manőverekbe kezdtek, melyek közül a legjobban az tetszett, amikor elkezdték felosztani maguk között a százhat választókörzetet.
Olyan hülye vadász ritkán akad, aki a még le sem lőtt libák terítéke felett folytatna komoly tulajdonjogi vitákat akkor, mikor még a lőállásokat se osztották el tisztességesen és a vadászok egymásra fogják a fegyvereiket.

Most éppen ott tartunk, hogy már mindenről lekéstünk, hiszen gyakorlatilag három hónap maradt a választásokig, ez pedig roppant kevés az üdvösséghez.
Innen már csak kétféle megoldás jöhet számításba.
Az egyik, hogy az ellenzék pártjai elindulnak egymás ellen is, Orbán győz, rosszabbik esetben kétharmaddal.
Helyi szinten létrejöhetnek megállapodások, de ezekben nemigen hiszek, mert a szocialista pártelit nem akar megállapodni senkivel, Bajnaiéknak meg még annyi zsarolási potenciáljuk sincs, hogy biztosak lehetnének benne, hogy a szocialisták legalább őket behúzzák a Parlamentbe.
Ha Mesterházyéknak olyanjuk támad, akkor megrántják a vállukat és Bajnai küzdhet ütőképes (kutyaütők…) csapatával – egyre kevesebb eséllyel – az öt százalékos szavazatarányért.

Marad a baloldali választó számára a DK és Gyurcsány, akitől viszont azt várja választótábora, hogy fogjon össze legalább Bokrossal meg Kunczéval, mert őket komoly politikusoknak tartják, míg Schmuckot bohócnak, Fodort meg nem erre a világra való, gyakorlati politika ellen beoltott politikai antitalentumnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy őket ki kellene rekeszteni az együttműködésből, de túlzottan kapacitálni őket, megadva nekik a lehetőséget Gyurcsány ellenfelének nyilvánítani magukat talán nem kellene.

Hogy aztán Gyurcsány meddig vacillál megint, azt csak ő tudja, kikkel kíván szövetséget kötni, azt meg még talán ő sem, hiszen ott üldögél egy-két doktriner liberális is a csapatában, pedig itt és most csak a kőkemény pragmatizmusnak lenne helye.
Kell bizonyos idő az embereknek, hogy átértékeljék politikai kötődéseiket, ezt az időt pedig meg kellene adni nekik, mert a választás előtt egy héttel már hiába mond bárki bármit, addigra már megszületnek a választói döntések a részvételről és a preferált politikai erőkről.

Addig még azért történni fog néhány érdekes dolog, például kis pénzosztogatás a választásokon indulóknak, hadd legyenek jó sokan, meg az Égigérő Fütyülő felállítása a Szabadság téren a náci megszállás tiszteletére, a megszállott nácik megnyerése érdekében.
A hármas és ötös kórterem között síelő és balesete előtt Schumacherrel megbeszéléseket folytató Vezér generálozása (generálozott generális…), meg kis nacionalista erőfitogtatás márciusban – pénz nem számít alapon.

És hát a Parlamenti Őrséget is el kell addigra még látni Kénkőköpő Birodalmi Lépegetőkkel, át kell adni legalább a Fradi új stadionját, közkinccsé kell tenni néhány dokumentumot arról, hogy Gyurcsány eladta az anyák könnyét Izraelnek, és ki kell üríteni a Budai Várat, hogy elférjen majd Kormányzó Úr Őfőméltósága, vitéz Kőbányai Orbán Viktor, a Legfőbb Hadúr és népes családja, meg a traktorok.

Persze sok ok nincs a röhögésre, de azért ne adjuk fel, mert ha feladjuk, akkor sem lesz jobb.
A béka is addig kapálózott a tejesköcsögben, míg csak vajat nem köpült, oszt kimászott, hát mi kevésbé lennénk kitartóak?

:O)))