2013-05-27 20:49:22

Tuti tipp egy „csókosnak”

Oldalunkon olvastam kiváló kolléganőnk blog-ját „Tagadás” címmel a jótékonyságra szorulókról és az őket „kezelő”-k gyakorlatáról.

Gondolatai indították el – közvetve és nem összefüggésben – az alábbi soraimat.

Lassan végére ér az újkori földosztás (alias földmutyi) és a jövedelmezőnek tűnő dohány-business (alias trafik-mutyi) nemzet újra-sarjasztó, felemelő és katarzishoz vezető felvonása.

Valami új ötletre, napi ingerküszöbünk átlépésére alkalmas, nem csak témát adó, hanem üzleti nyereséggel is kecsegtető vállalkozásra lenne szükség. A lerágott csontok helyett valami friss húsra, ami társadalmi igényt kielégíthet csakúgy, mint egyéni számítást.

Abból az alap bölcsességből kellene kiindulni, hogy nincsen új a nap alatt. A történelem ismétli önmagát. Tehát keresni kell valamit, ami már volt, ami tömeges igény és államilag kezelendő, kielégítendő.

Innen már csak egy kis felismerés, hogy a szegénység is ilyen. Tömeges és kezelendő. De először is: ki a szegény? Az, aki annak gondolja és hiszi magát, vagy akit annak nyilvánítanak bizonyos kvóták, jövedelmi és szociális viszonyok, statisztikai számok stb. alapján. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi lehet a mérvadó.

S ha ez így van, innen egy lépés maga az ötlet: ezeket a szerencsétleneket, a szegényeket valahogy nyilván kell tartani, regisztrálni kell, s végső soron el kell látni őket valamilyen igazolással arról, hogy ők szegények.

A történelem – mint azt elébb megállapítottuk – ismétli önmagát. Volt már ilyen. Mondjuk, újból be lehetne és  kellene vezetni a szegényégi bizonyítványt. Aminek segítségével a nyilvántartott rászorultak az elöljáróságnál, a tanügyben, az OTI-ban (egészségügyben), a karitatív szervezeteknél, születésnél-temetkezésnél stb. „élvezhetnek” bizonyos kedvezőbb eljárást, illetékeket (a részletek még kidolgozandók!).

És mi ebben a biznisz? Hát csak annyi, hogy - persze nyilvános pályáztatás után – ki kell jelölni azt a céget (cégeket), amely(ek) legyárthatják ezen újkori szegénységi bizonyítványokat. Mai módra persze, műanyag kártyaalapon, beépített chip-pel (hogy a csalókat, visszaélőket utóbb fülön lehessen chip-ni). Mondjuk kezdetnek, úgy négy millió darabot.

3-400 Forintos darabáron számolva ez sem tűnik rossz üzletnek.

- rigi -