Bár a kognitívdisszonancia-redukció ékes példája vagyok, de nem tehetek mást. 

 

Szorongásomat csak úgy tudom csökkenteni, ha úgy járok el vele, ahogy minden más ellenzékivel (mínusz Jobbik), legyen az körzeti jelölt, polgármesterjelölt vagy főpolgármester-jelölt. Legyen zöld, kék, piros -- vagy akár lila. Legyen orvos. Vagy zöldséges.

 

Nem az én hibám, az ellenzék hozott ilyen helyzetbe -- oldom a belső feszültséget.

 

De oldom és tolom el egy irányba azzal is, hogy megpróbálok nevetni. Például, az ilyeneken "Gyurcsány Ferenc a mi listánkon nem fog szerepelni...". (Juhász, 2013. november)

 

Már akkor is nagyon röhögtem. Mert azt gondoltam, hogy nem bizony, te fogsz az övén!

 

És most is nagyon röhögök. Mert Juhász ilyen levelet küldött a minap a kerületieknek: "Ma már biztos, hogy október 12-én nem csak az Együtt-PM szövetség, de az MSZP és a DK is engem támogat a választásokon."

 

[Mondjuk, a nemcsakot illett volna egybe írni, mivel, ha a teljes kötőszói formát használjuk (de vagy hanem kötőszavakkal), akkor egybe kell írni. Mindenesetre igazán megnyugtató, hogy az Együtt szövetség ez esetben nem óriásplakátra tett fel egy óriási helyesírási hibát.]