2014-08-20 04:15:57

Olyan vagy, mint egy falat kenyér, mit nagyanyám szegett meg keresztet vetve rá.
Kenyeres pajtásommal frissen ettük szilvával, meg emlékekkel jóllakottan.
Ki tudja mit jelent kenyérmező, csatát, vagy búzatáblát? ...
Nem kenyerem a sírásrívás, ó az a régi zsíros kenyér.
Bár mindez oly ártatlanul hangzik, akár kenyérre is kenhető.
Nagyapám a fronton cigit cserélt kenyérre, és aki kenyere javát megette mit szól majd mindezekhez?
Amikor annyi a konkoly manapság és oly sok kenyérkereső nyakig sárga csekkel betakart.
De lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, ha el nem viszi a folyékony kenyér.
Utána már brúgó a cipó, meg a vekni, ó az a régi zsíros kenyér.
Kovászolt szavakban magyarán szólva.
Krisztus testeként áldozati átlényegülés, dagasztom malasztom, nekem ez nem kenyértörés,
hanem felajánlás proszfora.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Zsidó pászka utolsó vacsorával, liszt meg a só, lélek víz a természetben, vegyétek és egyétek kenyeretek.
Ó az a régi zsíros kenyér!
István ünnepén tűzijátékkal emlékezvén vigadjatok, hogy ne legyen rontás rajtatok, meg szemmel verés, csak szeretet kalácssütés, meg kenyérdagasztó napsütés!