2014-02-06 15:41:44

Ahogy az már lenni szokott

Csupán szórványos és meglehetősen szűkszavú híradásokból tájékozódhattunk arról, hogy az Összefogás nevű választási hadműveletben első számú vezetővé és miniszterelnök-jelöltté emelt Mesterházy Attila hivatalos látogatást tett Washingtonban.

Ahogy egyébként a hasonló tárgyú kommünikék fogalmazni szoktak, megbeszéléseket folytatott és előadásokat tartott az aktuális magyarországi helyzetről, különös tekintettel a közelgő választásokra, de az amerikai-magyar kapcsolatokról is, úgy általánosságban.

A látogatás amúgy nem előzmény nélküli. McCain republikánus szenátor, volt amerikai elnökjelölt a közelmúltban személyesen járt hazánkban és tájékozódott - nem éppen a demokráciát könyvből elsajátítani szándékozók okulására és megnyerésére alakított - belpolitikai viszonyainkról. Ahogy kell: kormányzati és ellenzéki forrásokból.

Ahogy elképzelem, az ellenzéki Number One-t (legyünk stílszerűek) fogadják szenátorok, kongresszusi képviselők, a State Department (külügy) magyar ügyekben illetékes munkatársai, a kétoldalú kapcsolatokban érdekelt szervezetek, társaságok, a gazdasági érdekszféra prominensei – hogy közösen tekintsék át és értékeljék mindazt, amit ilyenkor áttekinteni és értékelni kell és érdemes.

Legelébb is azokat a kérdéseket, melyek a Nagy Vízen túli szövetséges hivatalos és társadalmi ingerküszöbét elérhetik. Nevesül: a demokrácia labilis helyzete Magyarországon; a törvényhozás ínséges és álságos működése; a lejtős pályára kiírt választásról és az ellenzéki szereplés esélyeiről; gazdasági kérdések és korrupció, szólás –és média szabadság, majd Paks.

Aztán persze egy sor informális, ha úgy tetszik, bizalmas találkozóra is sort kerítenek. Ezek az igazán izgalmasak, a nagy dolgok – ahogy szokás – ezeken múlnak és dőlhetnek el. Ilyenkor biztosítják a vendéget a házigazdák megkülönböztetett figyelmükről, árulják el azt, hogy a helyzetünkről jóval tájékozottabbak, mint hinnénk. A felek lazán áttérnek a keresztnevek használatára – „Can we use first names, Attila?”

Az amerikaiak elmondják, hogy nagyon aggasztja őket (deeply concerned) a Szabadság térre tervezett emlékmű ügye, persze hivatalos helyeken ezt a kellő formában is tudatták. Remélik, hogy mégse. Aztán biztosítják Attilát, hogy továbbra is kiemelten kezelik kapcsolataink alakulását. Ebben pozitív fejlemény, hogy a Budapestre készülő új nagykövet asszony Obama Elnök bizalmasa és tárgyiasult formában is támogatója; az ő jövendő jelentései bizonyosan eljutnak majd a legmagasabb szintekre. Ápoljatok vele jó kapcsolatokat!

Ami az információkat illeti, persze, egyéb források is rendelkezésünkre állnak, amint azt a Wikileaks-ből és a mobil-lehallgatásokból bizonyára tudjátok. Igyekszünk visszafogni magunkat, de hát, ugye, a nagyobb spektrum. „Apropos, Attila? Mi az a grenadírmars, amit ma a nejed főz a családnak? Hi-hi, csak vicc volt.”(it was just a joke!)

Aztán ellátják vendégüket néhány aktuális tanáccsal és sikeresnek vélt kampányfogással, tárgybani kézikönyvvel. „Bizonyára tudjátok majd használni”. Kap néhány buzdítást és vállon veregetést és biztosítják mindenkori jóindulatukról. Hangsúlyozva persze, hogy a választás a magyarok belügye, amihez az ellenzéki összefogásnak sikert kívánnak.

Sajnos, teszik hozzá gyorsan, Attila, anyagi lehetőségeink jelenleg meglehetősen szűkösek: messze nem mérhetők Putyin elnök bőkezűségéhez, de még bizonyos bécsi bankszámlák zárolt összegeihez sem. Talán a pénztárosunk elő tud teremteni valamicske kampánytámogatást, de, mondjuk, sokra nem számítsatok. Sorry!

A pár napos villámlátogatás, ahogy azt értékelni szokták, alaposan előkészített volt. A tárgyalások tárgyilagosak és részletekbe menőek voltak, az őszinteség, a kölcsönös megértés, a nyitottság és a szándékok egybeesésének jegyében.

It’s been nice meeting you.

- rigi -