2013-06-03 19:32:54

„Nemrég tette közzé az európai keresztényellenességről szóló jelentését a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontja (OIDCE)” – olvasom a Mandiner.hu-n.

Őszintén szólva elképzelni sem tudtam, hogy miért ártanának Európában a keresztényeknek, és egyáltalán, honnan a fenéből tudják, hogy ki keresztény és ki nem, tudtommal ilyen jellegű nyilvántartás nincs. Az aztán végképp fölkeltette érdeklődésemet, amikor az is kiderült, hogy a jelentés szerint Törökország ebből a szempontból mintaállam, míg Svédország az egyik „főbűnös”.

Törökország, mint pozitív példa… Ahol apa és fia egy mély gödörbe dobta és halálra kövezte lányát/húgát, mert az a szerencsétlen kislány fiúkkal BESZÉLGETETT.

Végigrágtam magam a dokumentumon, tényleg érdekelt, milyen atrocitások történtek közel 170 esetben a keresztények rovására, mert a hite, meggyőződése miatt bántani valakit óriási bűn a szememben. Ráadásul nem olvastam semmi olyasmit, hogy hasonló megesett volna például Svédországban.

A „keresztények” elleni „intézkedések” két fő csoportba oszthatók. A melegek és az abortusz mellett döntő nők ellen tiltakozó „keresztényeket” nem hagyják érvényesülni.

 Az esetek többsége arról szól, hogy Európában – nem nálunk -, mondom EURÓPÁBAN nem ajánlott szabadon, a nyilvánosság igénybevételével buzizni. Azaz, „ott” nem igen kedvelik a Kerényi-féle egyedeket, sőt törvényeket, szabályokat alkotnak annak érdekében, hogy a bántó, otromba beszédek lehetőleg családi körben, kocsmák mélyén hangozzanak el és nem – például -  a „Polgári Szalon” lelkes közönsége előtt.

(Az idézőjel indokolt, mert valódi polgár egy valódi szalonba meg sem hívna egy Kerényi Imrét…)

Nézzünk néhány példát.

 „Egy svéd iskolában megbuktattak egy diákot, amiért abnormálisnak nevezte a homoszexualitást.” – tudjuk meg a jelentésből.

Persze, hogy megbukott.  Akkor is bukna, ha azt írná, hogy 2x2=5. Egy morális és egy számszaki követelmény, elvárás között nem lehet különbséget tenni. Miért is kéne?

 „Amszterdam egyik negyedének önkormányzata például negyedévente felülvizsgálja, hogy a munkatársai hajlandóak-e összeadni azonos nemű párokat.”

Ez is felháborító!! Hogy jön ahhoz egy Hollandia, hogy ellenőrizze vonatkozó törvényei betartását? Miért ne tagadhatná meg egy „keresztény” a meleg párok összeadását? Igaz, hogy ez munkaköri kötelessége, de akkor is…

Tulajdonképpen ki üldöz itt kicsodát? Ezek a „keresztények” olyanok, mint a panaszkodó gyerekek: - Anyúúúúú, a csúnyák nem hagyják, hogy azt üldözzünk, akiket csak akarunk!

(Megjegyzés: a keresztény szót olykor idézőjelek közé írom, hogy jelezzem, a jelentésben leírt eseteket nem tartom keresztényi magatartásnak.)

Gond van a keresztények szólásszabadságával:

 „A második terület a szólásszabadság korlátozása az egyre szélesebb körű gyűlöletbeszéd-ellenes törvények segítségével; ez a homoszexualitás keresztény megítélésének szempontjából fontos.”

Ugye érthető? A homoszexuálisok, a „mások” speciális megítélés alá esnek a „keresztények” körében. Hamis állítás, álszent, farizeus vélemény ez a javából. Mégis, hogyan képzelik ezek a „keresztények”?

Aki meleg, az nem képes szeretni, párkapcsolatban, netán házasságban élni? Aki meleg, az ne akarjon gyermeket nevelni, mert egy radikális, fundamentalista keménymag szerint nem „alkalmas” rá, pedig sok esetben harmonikusabb, „szebb” kapcsolatban él egy meleg pár, mint egy „normális” házasság elszenvedői.

Miért kell embereket iszonyú választás elé állítani? Egy meleg pár miért ne lehetne hívő keresztény, mi ez az őrület? Meleg vagyok, vagy keresztény? Na ne…

Ki jogosította fel ezeket az embereket arra, hogy ítélkezzenek mások felett és megszegjék a kereszténység egyik legfőbb törvényét: „Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Lukács 6,37)

Érdekes, hogy maga a „buzi” szó is kifejezetten keresztény „származású”. Ha valakit érdekelnek a részletek: Nádasdy Ádám Az örömtelen eretnekek
[Magyar Narancs, 2001/02/15, p. 40]

Az oktatás területén is folyamatosan vegzálják a keresztényeket.

 „Berlinben az önkormányzat megtiltotta egy zsebbibliákat osztogató szervezetnek, hogy az iskolában Bibliákat osztogasson.”

Tulajdonképpen mit óhajt a jelentés készítője? Hogy mindenféle vallás, egyház képviselői, vándorprédikátorok és még ki tudja milyen, furcsa eszmék követői szabadon mászkáljanak az iskolákban és kiadványaikkal ostromolják a diákokat? Netán azt szeretné elérni, hogy KIZÁRÓLAG ők, mármint a „keresztények”  nyomulhassanak? Kettős mércét követel, nem vitás. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a hatökörnek, gondolja, de akkor ezt kellene leírni.

Biztos vagyok benne, hogy a berlini világi iskolákban nemcsak Bibliát, de Koránt, Talmudot és egyebeket sem osztogathat senki. Mi ebben az „üldözés”, a hátrányos megkülönböztetés?

Az abortusz elleni küzdelemben is sokat szenvednek az aktivisták. Skóciában kórházi  nővéreket köteleztek arra, hogy tiltakozások ellenére vegyenek részt magzatelhajtó műtéten. Nagyon jó lenne tudni, hogy tulajdonképpen mi történt? A hölgy „csak úgy”, szabad akaratából óhajtotta megszakítani áldott állapotát, vagy életmentő műtétet volt muszáj végrehajtani? A jelentés erre sajnos nem tér ki. Pedig fontos lenne, mert az abortuszt ellenzők között sokan vannak, akik a nő élete árán is a magzat megmentésére szavaznak. (Hogy ebben miféle életpártiság van, azt csak ők tudják.)

Szegény Hofi Géza mondta valaha lengyel apácák abortuszellenes tüntetése okán: - Miért kell tüntetni? Szüljék meg és kész.

Sok mindent kifejez ez a néhány szó: hagyják békén a többieket. Hadd éljenek a jogaikkal. A radikális abortuszellenzők tényleg úgy gondolják, hogy az abortáló nők passzióból és nem nyomasztó családi és/vagy anyagi gondok miatt döntenek az igen komoly lelki, fizikai megterhelést jelentő műtét mellett?

Keresztényellenesség az lenne, ha keresztény asszonyokat meggyőződésük ellenére köteleznének ilyen beavatkozásra, de ez épeszű emberben fel sem merül.

„Ausztriában 80 abortuszpárti aktivista támadta meg az életpárti tüntetőket Salzburgban.”

Ez egészen biztosan nem helyénvaló. Mindenkinek joga van a véleményéhez. De mi ebben a keresztényellenes? Komolyan azt hiszik, hogy a támadók között nem voltak keresztények, nem voltak megkeresztelt emberek?  Nyilván az a „főszabály”, hogy aki másként vélekedik valamiről, mint ők, az már eleve nem lehet keresztény. Sőt, kifejezetten ellenséges magatartást tanúsít.

A jelentés nem győzött meg arról, hogy európai kormányok bárminemű keresztényellenes törvényekkel, szabályokkal próbálnák meg útját állni a keresztény hit, elkötelezettség terjedésének. Sokkal inkább arról van szó, hogy  a magukat „keresztényeknek” nevező radikálisok előjogokat óhajtanak, hogy elképzeléseiknek megfelelően „küzdjenek” például a melegek jogai ellen.

Ez a jelentés lényege, az egész szövegen érezhető attitűd: más emberek modernkori jogai ellen lépnek fel, szerveznek megmozdulásokat, és ha az adott ország - amelyik ezeket a jogokat biztosította– be is tartja, tartatja akár a „keresztényekkel” szemben is az állampolgári jogokat, már lehet írni a jelentés újabb pontját a „keresztényellenes” esetről..

Kedves „keresztények”: szépen kérem Önöket, foglalkozzanak saját magukkal,  egyházaik nem kevés gondjaival, bármivel, csak hagyják végre békén azokat az „ártatlanokat”, akiknek összes „bűne” annyiból áll, hogy a hazájukban szokásos törvények szerint kívánnak élni.

Megnyugodtam. Európában jelenleg semmiféle keresztényüldözés nincs.

TBP