2013-10-12 10:12:45

A társadalom állapota éppen olyan, mint amilyen a labdarúgásé – elképesztő.

Persze nem mindenki osztja a véleményem, vannak ebben az országban néhányan, akik jó magyar szokás szerint nem azt látják, ami van, hanem azt, amit szeretnének, ha lenne. Például csodaszámba menő fejlődést, a színvonal ugrásszerű növekedését, a nézőszám emelkedését, kiváló játékosokat, még kiválóbb edzőket, olyan bírókat, akik nekünk fújnak, olyan asszisztensekkel, akik nekünk lengetnek, mert az nem lehet, hogy ennyi jószándék, ennyi szorgalom után a magyar labdarúgás olyan legyen, mint amilyen: harmatgyenge, korrupt, csaló, profi sportnak nehezen nevezhető töketlenkedés.

Pedig bele kellene törődnünk, a magyar társadalom – és benne a magyar labdarúgás állapota – minősíthetetlen.

Aki eddig másban hitt, az ma szembetalálkozhatott a pőre valósággal: a magyar válogatott nyolc gólt kapott. Érdekes szám ez a nyolc, lábujjból kevés, gombócból sok – ez utóbbit bizton állíthatom, mivelhogy ma két gyönyörű és öklömnyi túrógombócot volt alkalmam desszertként magamba gyűrni, és ha belegondolok, hogy még hatot utánuk kellett volna küldeni, akkor a tejföl, porcukor és áfonyalekvár dacára is inkvizíciós megpróbáltatásokat kellett volna túlélnem.

Így lehetett ezzel a magyar válogatott is, az első félórában kapott kettőt és ezzel ki is egyezett volna, ez lett volna a tisztes vereség, de ami ez után jött a hátralévő egy óra játékidőben, az már nem nevezhető vereségnek, az maga volt a szégyen és megaláztatás. Még akkor is, ha a közben mi is rúgtunk két gólt, egyet büntetőből az ellenfélnek, egyet meg saját magunknak, mert a derék holland csatárok kifáradni látszottak – a magyar focista pedig olyan, mint az „Indul a bakterház” lókupece: nem szép ember, de gavallér! Már nem azért, de azért négy év alatt talán lehetett volna valamiféle eredményt elérni, de sehol semmi, a stadionok felépülnek, a magyar labdarúgás meg leépül.

Sajnálatos dolog, nem örülök neki, még akkor se, ha ezt az eszetlen tékozlást, melyet dicső Vezérünk és kormányfőnk folytat meg is vetem, labdarúgás címén előadott nyerészkedését és tolvajlásait pedig részben szánalmasnak, részben bűncselekménynek tartom, és erősen remélem, hogy meg fogja még kapni érte méltó büntetését. Mert azt azért tisztán kell látni, hogy itt két akció folyik párhuzamosan: az egyik a felcsúti Orbán-ingatlanok értéknövelése állami pénzekből.

Van ennek labdarúgást nem érintő része is, például mikor az ár és belvízveszélyre elkülönített költségvetési pénzekből a falu utcáinak vízelvezetésével együtt elvégezték a kapubejárók rendbetételét is, miközben a külterületi mezőgazdasági ingatlanok belvízmentesítését is megoldották. Ezenközben a Tisza elöntött néhány települést, kivéve Sárazsadányt, mert ott, Anikó asszony tokaji ültetvényét védve felépült a gát a Tisza egy olyan szakaszán, ahol emberemlékezet óta nem volt árvíz.

Ellenben az Orbán – ingatlanokon felépült a Puskás-akadémia, épül egy stadion, magánterületen, magánberuházásként, tisztán állami pénzekből, - az állam elől elvont adóbevételekből. Ötven évre adta használatba a területet az előrelátó Viktor, utána majd a család szedheti a bérleti díjat a hajdani értéktelen libalegelő helyett egy első osztályú sportkomplexumért, hacsak addigra nem jut az intézmény Stadler stadionjának sorsára. József főherceg hajdani majorsága is már a család birtokában van, a településen belül is szorgalmasan terjeszkednek - a labdarugó akadémiával kapcsolatos terveik végrehajtásához kellenek szálláshelyek, hotelek, a helyüket már többé-kevésbé kijelölték.

A másik üzlet, mely a labdarúgáshoz kapcsolódik, még érdekesebb.

Van, aki szürkemarhát tenyészt, van, aki berni pásztorkutyát, Orbán úgy döntött, hogy ő meg labdarugót fog tenyészteni, nagyüzemileg, állampénzen, magánzsebre. A kiválogatott gyerekeket kiképzi, majd eladja nagycsapatoknak, a bevételeket meg majd az alapítványon keresztül – mindenféle szolgáltatások ellenértékeként, mindenféle trükkökkel - magáévá teszi, majd Simicska megszervezi. A labdarúgás arra is jó, hogy céljai elérése érdekében szert tett egy adrenalinfüggő, gátlástalan, de utcai harcokban igencsak járatos hordára, mely némi ellenszolgáltatásért hajlandó elfeledkezni a törvényességről és adott esetben mindenféle kispolgári aggályoskodás nélkül képes felgyújtani közintézményeket.

Őket fizetik ki éppen Európa leggyorsabban felépülő stadionjával, mintha ennek az országnak nem lenne tökéletesen mindegy, hogy hol skandálnak rasszista és náci jelszavakat a rendszer neonáci kedvezményezettjei, hol alkalmaznak a rendezők mellé multifunkcionálisan használható elítélt gyilkosokat. Hogy mennyire másodlagos itt a sport, mindezt bizonyítják az éhező gyerekek tízezrei, az idióta rendelet a mindennapos iskolai testnevelésről, melynek sem személyi, sem anyagi feltételeit nem teremtették meg, de tudnak hazug módon hivatkozni sport iránti mély elkötelezettségükre.

Most kaptunk nyolc gólt, meg egy valós értékelést Orbán négyéves sportszervezői tevékenységéről, a szélbe szórt milliárdok hasznáról, helyünkről a világ labdarugó-társadalmában.

A labdarúgásnál rosszabb állapotban csak a magyar társadalom van. A szövetségi kapitány – megelőzendő menesztését – lemondott. A miniszterelnök nem, - ő kivárja, míg meneszteni fogjuk.

Tegyük meg, a kedvéért!

:O)))