Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Hedvig napja van.

Ki az utcára!

2014-03-09 11:51:28


Rengeteg dolog történik körülöttünk, de valahogy mégsem történik semmi.

Mintha egy mocsárban vergődne az ország, mintha mázsás sárkoloncok húznának vissza meg lefelé - ilyen rossz morális állapotban Rákosi óta még soha nem voltunk.

A kormánypárt azt erőlteti, hogy Magyarország jobban teljesít, csak azt nem mondja meg, hogy mihez képest, mert ha a II. Világháború utáni Magyarországhoz mérjük, akkor eléggé elszomorító a kép.
A háború után 25 évvel, 1970-re ez az ország élhető lett, volt munka, volt étel, volt kulturális élet, színház-mozi-könyv elérhető áron, felépült vagy hétszázezer panellakás, kétmillió újdonat panelproli ismerkedhetett a fürdőszobával, a melós építgette a kis nyaralócskáját, ahol a hétvégeken elbogarászott a kertecskéjében, főzte a szomszédokkal, haverokkal rokonokkal a bográcsgulyást.
Esténként a televízió előtt megihatta a két üveg sört, és lássuk be, általában azért oly kevés kell a boldogsághoz.

Igaz, diktatúra volt, de legalább nem egy ember hasznára, még ha ezt a mai huszonéves engesztelhetetlen bölcsek másként is gondolják.
Volt társadalmi mobilitás, a lehetőségekhez képest magas szintű oktatás, egészségügyi ellátás, nyugdíj a parasztnak, virágzó falu.
A mi nemzedékünk világháborúja a rendszerváltozás volt, azóta eltelt 25 év és nem is taglalnám, hogy ma mi a helyzet – hát akkor minél is teljesít jobban Magyarország?

Lehet, hogy az Orbándúlást megelőző időszak nem volt túl sikeres, de a nagy sikertelensége mellett azért folyamatosan növekedett az életszínvonal, a pénzügyi- gazdasági világválság két évétől eltekintve azonban az országot már úgy kapta meg népünk kegyéből vagy ostobaságából Orbán és bandája, hogy az Unión belül a legjobb kilátásokkal rendelkeztünk a gazdasági fejlődés tekintetében.
Merthogy - bár építettünk nyolcszáz kilométer autópályát és építettünk – felújítottunk háromszáz iskolát, építettünk három hidat, kétszáz ipari parkot, kórházakat és rendelőintézeteket építettünk, bővítettünk százas nagyságrendben - a költségvetési hiányt emellett is sikerült normális mértékűre szorítani.

A szocialisták az IMF hitelből tartalékot képezve adták át a kormányt, a nyugdíjpénztárakban háromezer-milliárd forint állt a majdan nyugdíjba menők nyugdíjára fedezetül, az államháztartás hiánya pedig alacsonyabb volt, mint manapság, jóllehet hol van már a nyugdíj-megtakarítás háromezer milliárdja, hol van az IMF hitelből megspórolt pénz, és ugyan – mi épült ebben az országban az elmúlt négy évben?
Mikor a miniszterelnök felavat egy negyven munkahelyet teremtő kutyatáp-üzemet, az ember nem tudja, sírjon, vagy röhögjön, mikor eszébe jut az Audi, az Opel vagy a Mercedes, a Hannkook abroncs-gyára, vagy a nyolcszáz kilométer autópálya mellett a Ráhel esküvőjére felújított tanyasi út.

Az ország helyzete nem könnyű, a tartalékok kimerültek, amit nem lopott el Orbán és környezete, azt eltapsolták, külpolitikailag éppen kezdünk átmenni mínuszba, bár most azért vannak pozitív fejlemények is, hiszen Kína engedélyezte a liba-exportot.
Ha csak minden kínainak egy libát szállítunk, akkor a Balaton kicsi lesz libaúsztatónak, viszont megfelelő fajtaválasztással a szállítási költséget megtakaríthatjuk, repülhet is az a liba, Viktor meg terelgetheti röptében, úgyis mindig a fellegekben szárnyal, miközben erősen akar…

A legszomorúbb, hogy a nép nem hisz a szemének, és még mindig sokan vannak, akik lelkesednek ezért a kóklerért, aki maga a megtestesült középszer, és talán ebben is van a titka.
Olyan, mint a falusi jogász, aki bemegy a kocsmába és együtt iszik majdani kuncsaftjaival, akit a nép a háta mögött a keresztnevén szólít, ha együtt isznak, akkor hátbacsapkodja: hogy vagy dokikám?
Kiröhögi, mikor tudatmódosult állapotában összehányja magát meg a kocsmát, de azért hazataligázza, hiszen emberrel esik az ilyesmi.
Az ötvenedik vesztett pere után is bánatosan csóválja a fejét, hát, hiszen mindent megtett szegény, és hogy nem ismerte a vonatkozó jogszabályt? – hát istenem, ki a franc képes olyan vastag könyvet kiolvasni, nem?
 

Ha azt mondják, hogy ez az ember lop és már magántulajdona a fél ország, akkor mosolyogva csóválja a fejét, hogy nono, és a Nokiás-doboz?

Mert ez az ember ő maga, személyesen, a primitivizmusával, melyet éppen csak annyira öntöttek le zománccal, hogy a parlament kapujából ne küldje el az őr máshová koldulni, és valamelyest azért különbözzön tőle, de csak annyira, mint a felbokrétázott temetői ló az igavonótól.

Ül az ország a semmi közepén, barátaink nincsenek, szövetségeseink nem bíznak bennünk, a külvilág úgy néz ránk, mint egy gusztustalan és büdös koldusra, az ország gazdasága romokban, a szakemberek azon tanakodnak, hogy még a választások előtt dől be huszonkét kórház, vagy majd csak utána, mi meg éppen háromezer milliárdos kölcsönöket akarunk felvenni egy olyan üzletre, mely erősen kétséges, hogy rentábilis lesz-e valaha is.
Hogy el lehet-e hajtani ezeket, azt a fene tudja, mert ezek nem csak reggel, délben meg este hazudnak, hanem éjjel-nappal, a nap huszonnégy órájában, és a bambák országában sikerrel.
De miért is csodálkozunk ezen abban az országban, ahol egy szélhámos eladhatta a Nyugati-pályaudvar tetőszerkezetét – szélhámosokban roppant jók vagyunk…

Mindenesetre az biztos, hogy március 15.-nek jelentős szerepe lesz a választások eredményében, mint ahogy a hajdani 2006-os nagygyűlésnek is óriási volt a jelentősége, - az emberek ugyanis csak az erősekhez szeretnek csatlakozni, vert hadakkal együtt futni kinek van kedve, nem igaz?
Hát mutassunk erőt, mutassuk meg, hogy Magyarországon még mindig többségben vannak a normális emberek, menjünk ki a Szabad sajtó útjára, az még van, ha már szabad sajtó éppenhogy csak…
Legyünk sokan, legyünk elegek ahhoz. hogy hihető legyen, hogy kormányváltást akar az ország.

Hogy magunk is higgyünk benne – ez az első lépés a normális, élhető, az anyagi jólétet nélkülöző embert is tisztelő és támogató Magyarország, a Magyar Köztársaság felé.

:O)))



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A Valahol Európában című musical, Puccini Bohémélet című operája és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének adaptác...
Bővebben >>