2014-02-12 19:54:22

Pecunia non olet

„A pénznek nincs szaga” – ismerjük valamennyien ezt a római korból máig fennmaradt, mégis, egyre jobban kikezdhető mondást. Mert ha szaga nincs is feltétlenül, nyoma azért egyre inkább van.

Hogy ne menjünk messzire: itt van ez az immár egyhetes, a honi média által csak nemes egyszerűséggel Simon-gate-nek aposztrofált ügy. Ennek középpontjában az MSZP (volt?) alelnökének egy osztrák bankban elhelyezett negyedmilliárdnyi betétje áll, amely summáról az évenkénti vagyonnyilatkozataiban elfelejtett megemlékezni. Feledékenységből vagy más okból, nos, ez majd kiderül. Ha kiderül. Ki kell várnunk.

Ami viszont már most tudható, hogy az Összefogást leginkább megjeleníteni hivatott, miniszterelnök-jelöltet adó párt egy újabb kommunikációs bűzbombát kapott. A bűz már az orrokat facsarja.

Hogy honnan a bűz? Ma még ezt sem tudhatjuk biztosan. Egyes híradások tudni vélték, hogy Simon Gábor volt felesége szellentett a nulláslisztbe és dobta fel exét, feltárva a hatóságok előtt a bécsi szunnyadó bankszámlák titkát. Életszerű? Lehet akár az is. De miért csak most?

Később szárnyra keltek olyan, magukat azóta konokul tartó hírek, miszerint a az osztrák pénzügyi hatóságok – a nemzetközi pénzmosás megelőzését célzó együttműködés keretében – tettek bejelentést Simon Gábor számláiról. Életszerű? Lehet akár az is. De miért pont most?

Az ügyet és jövőbeni fejleményeit valamennyien nyomon követhetjük majd. Találgatni, prejudikálni ehelyütt értelmetlen lenne. Ami viszont biztos: a bűz itt maradt, ezen az oldalon.

Hiábavaló volt az MSZP minden igyekezete, hogy úgymond „a maga részéről az ügyet a leggyorsabban és leghatározottabban lezárja”. Lezárja azzal, hogy az alelnök lemondott minden tisztségéről, kilépett a pártból, és egyáltalán. Mi közünk innentől hozzá? „Ő most már csak egy magánember, akinek el kell számolnia a pénzzel és annak eredetével” – nyilatkozta valahogyan így a szóvivő.

Képviselve azt a téves logikát, miszerint, ha gyorsan elhatárolódunk, akkor mi nem sározódunk be. Akárcsak a kisgyerek, amikor befogja a szemét és azt hiszi, láthatatlanná válik. A gyerek ezt ösztönösen cselekszi, míg egy párt tudatosan teszi. Tudatosan és ostobán.

Igenis, ez a bűzbomba és szaga ott marad a Jókai utcában. Kiszellőztetni sem fogják tudni a választásokig. Hogy a dolog megtörtént, az pech. Hogy a dolgot úgy kezelték, ahogy, az viszont nem pech, hanem katasztrófa.

Nem volt egy személyiség sem a pártban, aki legalább annyiban kiállt volna az alelnök (nem a portásról van szó!) mellett, hogy súlyos a vád, ki kell vizsgálni és mi mindent megteszünk ennek érdekében. Addig viszont Simon Gábort is megilleti a jog és pártunk védelme. Ennyi.

De nem. Ehelyett gyors elhatárolódás, az alelnökünkhöz, prominens elvtársunkhoz semmi közünk, szemünk befogva. Tisztázza magát, ahogy tudja. Csak ne veszélyeztesse az ügy választási esélyeinket, elnökünk pozícióit meg végképpen ne.

Pedig ez lesz. A választásokig biztosan minden nap. Hiszen Simon Gábor, a most büdösnek bizonyult cipőjével évek óta közlekedett a székház folyosóin.

Eddig nem éreztek semmit?

- rigi -